/Csak érted élek/ |Bucky Barnes ff|

-Prológus-

Azt mondják az élet igazságtalan,tele van olyan emberekkel akiket csak az érdekli hogy megtalálják a gyengeségeid. Ha ez meg van kapnak az alkalmon és ellened fordítják. Olyan dolgokra kényszerítenek, amiket a legvadabb rémálmodban sem láttál. Nem tudsz ellen állni mert nincs más választásod. Ölsz vagy meghalsz. Ezt a mottót követtem egész kiskorom óta.

A vérszerinti szüleimről nem tudok semmit lehet élnek,lehet már nincsenek köztünk. Körülbelül 5 éves korom óta egy HYDRA bázison kísérleteztek rajtam. A sok gyógyszertől egy idő után nem éreztem semmit. Sem félelmet vagy fájdalomat,ami volt bennem az a hatalmas üresség volt. Nem tudtam sírni,mosolyogni esetleg haragot érzni valaki iránt. Egy senki voltam akit egy fegyverként kezeltek. Egy bomba voltam ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.

Mikor már kezdtem elveszíteni a remény legapróbb kis szikráját,betoppan az életembe a csillag pajzsos férfi. Tudom elég bénán hangzik,de 13 évesen nagyon csodálatam a férfit!

Hogy kiről beszélek?
Steve Rogers-ről vagyis Amerika kapitányről. Ő talált rám. Majd pedig örökbefogadott. A bázison,egy koszos szobában egy ágyhoz kötözve,amint eloldozott rátámadtam. Nem volt sok esélyem ellene. Súlyosan alultáplált voltam,kivoltam száradva,a testem tele volt sebekkel. Egy kislány voltam aki nem tudott semmit az életről. A  kinti világ egy ismeretlen dolog volt nekem. Amint Steve "hivatalosan" is az édesapám lett. Hát maradjunk annyiban hogy nem voltam egy könnyű eset. Állandóan a szobában gubbasztottam. Ha pedig nem ott voltam Sam Wilson idegei el játszottam. Pár hétig nem akartam enni erre az állapotomra a túl nagy erőm is rendesen rátett. Mostanára nagyjából rendbe jöttem. A bosszúállók tagja vagyok. Viszont sosem úgy tekintettem úgy rájuk mint egy csaptra,hanem úgy mint a családomra. Egy nagy családra. Két éve járok velük bevetésekre. Mivel az erőm sokat segít. Nem is mondtam hogy milyen "szupererővel" rendelkezem. Nos hát:
Először is a kezemben megjelenő energia nyalábok vagy buborék ( nevezétek ahogy akarjátok) segítségével tárgyakat tudok mozgatni.
Másodszor pedig az időt is tudom úgymond uralni. Felmerül a kérdés hogy az nem Doktor Strange dolga? De,igen. Viszont ha például összetörnék egy bögrét, könnyűszerrel össze tudom állítani a darabokat.
Harmadszorra pedig gondolatolvasó is vagyok.

Most pedig Sam Wilson társaságában ülök a kanapén a tv-t bámulva. Jut eszembe, a nevem Elizabeth Calla Rogers. De csak Beth. Nyugodtan éltem az életem a toronyban,amíg egy fém karú férfi be nem sétált a nappalinkba.

Sziasztok!
Gondoltam én is leírom ezt a kis storyt ami a fejeben fogalmazódott meg már egy ideje. Próbálok majd gyakran részeket feltenni.
Ha tetszett komizz!<3
Köszönöm hogy elolvastad!
                                Puszi Emma<33