The Promise

Forró pillanat

Adam:

Amint be értem a munkába mindenki megrohamozott és a hívásoknak sem láttam még sehol a végét.
Miután sikerült le csillapodni minedennek felhívtam Mercedest, hogy menjen és nézzen rá Sebastianra. Most végre pihenek egy kicsit, amikor Tyson a titkárom be nyit.
- Bocsánat, zavarhatlak?- kérdezi idegesen. Bólintok mire be jön és a velem szembeni székre le ül.
-Mit szeretnél Tyson?- sóhajtok.
-Igaz a hír?! Tényleg vissza hoztad, és ami még fontosabb el is veszed?!
-Igen, minden igaz.
- De hát nem is szereted?!- akad ki.
-

Ahogyan eddig senkit sem akivel volt dolgom, különben nem tudom mitől vagy ennyire ki akadva, az, hogy párszor rám mássz és bele mentem a dolgokba, attól még semmi nincs köztünk.
- Mintha te nem élvezted volna!
- Én nem mondtam ilyet, csak azt, hogy nem jelentettek semmit, és ha még egyszer erről beszélni óhajtanál már kereshetsz is új munka helyet, most pedig menj dolgom van- intem el a dühös és sértődött omegát, aki ki is robog és be csapja az ajtót.
Vállat vonva fordulok vissza aláírandó papírjaimhoz, amikor meg szólal a mobilom.
- Igen?-szólok bele.
- Én vagyok az főnök, baj van- mondja idegesen Mercedes mire meg feszül a testem.
- Mi történt?!
- Főnök...Sebastian...el kezdett tüzelni... elég erősen.
- Ezt nem hiszem el..pont ma és pont most... jól van máris megyek te addig maradj vele.
- Értettem.

Hazaérve már a bejárati ajtó előtt éreztem az erős orgona illatot, úgyhogy gyorsan be is mentem.
Szobámba szinte feltéptem az ajtót, majd bent meg láttam, ahogyan Sebastian hevesen kapkodja a levegőt és fájlalja egész testét, leginkább hasát és ágyék tájékát, testből csak úgy árad az aroma, amit szomjazva szívok magamba...
Mellette ült Mercedes akinek intettem, hogy mostmár el mehet, ő pedig már ment is.
Sebastian rám emelte tekintetét és sóvárogva nézett rám.
- Adahmh..segítsh..khérlek..fájh..- mondta vágytól fűtve.

Tagadni sem tudom, hogy tüzelés nélkül is hamarabb fel tud izgatni és sokkal de sokkal jobban és többször akarom magamévá tenni mint bármelyik másik omegát, de ahogyan most a hiányomtól szenvedve és kábultan, fekszik rám és alsóbb végtagomra várva... Nagyon nehéz vissza fognom magamat attól, hogy ne rakjam be csak úgy minden kényeztetés vagy egyéb dolog nélkül, de valami érzés meggátolja, hogy meg tegyem vele.
Magamról szinte le tépem a ruhákat majd immár meztelenül fölé kerekedek és vággyal teli szemeibe nézek... Gyönyörű tenger kék szemeiben elveszek, amiből csókja ébreszt fel, amit hevesen viszonzom is és már nyelveink vad táncát élvezzük.
Levegő hiány miatt el válok tőle majd megelégelve zavaró ruháit róla is letépem az anyagokat, utána nyakától kiindulva csókolom végig testét, majd vissza hajolok szájára, de amit csinált az teljesen megbolondított, már csak az is, hogy mennyire könnyen rá jött, hogy mi az amit valójában akarok... Mintha csak a gondolataimba olvasott volna...

Apró kezeivel egy határozott mozdulattal el tolt magától, mire csak értetlenkedve figyeltem, a szemérmetlenül és huncutol elmosolyodó omegát aki a következő másodpercben egy vad csókba invitált, majd fordított helyzetünkön és én kerültem alá.
Morogva akartam újra én kerülni a fölénybe, de ő se hagyta magát, így csak nevetve forgolódtunk teljesen össze gabalyodva. Annyit forgolódtunk míg nem az ágy mellé estem rám pedig Sebastian. Jót nevettünk a dolgon és egyáltalán nem zavart a kemény föld, szóval folytattuk a  csatát amit végül én nyertem meg.
Bőrén lila foltokat hagyva kínoztam meg bőrét amit nyögdécselve élvezett.
- Adahm..ehlégh..ah..jhátéhkbhól..- kérlel levegő után kapkodva.
- Milyen türelmetlenek vagyunk- harapok rá gyengéden fülére és kicsi valóinkat össze dörgölöm, még jobban fel tüzelve a drágát.
- Adahm...- nyüszíti nevemet hangosan- mohst...
Szívesen kínoztam volna még tovább is, de már én se bírtam tovább, így el helyezkedtem és rögtön teljesen el mélyedtem, az érzésre pedig én egy jó nagyot nyögtem míg Sebastian egy óriasit sikított.
Fokozatosan gyorsabb tempót kezdtem fel venni, de mikor egy ponton Sebastian olyat síkított el mosolyodva kezdtem el ostromolni azt a pontot, azt követően Sebastian pár perc múlva nevemet kiálltva engedi végig futni testén a gyönyört, én pedig pár lökés után követem.

Levegő után kapkodva feküdtünk egymás mellett, de a kis pihenő nem tartott sokáig, a következő pillanatban már újra egymásba forrtunk...
Sebastian teljesen el vesztette az eszét akárcsak én... Csak mi ketten és a farkasaink voltak ott azokban a napokban vagy hetekben, újra és újra minden féle módon részesítettük egymást a mámorban, illataink is egybe olvadtak.
De sajnos minden szép és jó dolog egyszer véget ér...
- Adam- suttogja és puszilgat valaki reggel, mire sóhajtva ki nyitom szemeimet és egy ártatlan arcú Sebastian néz rám.
- Igen?- kérdezem rekedten és fáradtan.
- Éhes vagyok...
- Van konyha a házban és ha jól tudom két lábad is.
- Igen, ezekről valahogy én is tudok- forgat mérgesen szemet- de tudod valaki nem rég elintézte, hogy ne tudjak vagy öt napig járni.
- Az a valaki ha jól emlékszik azért intézte mert te is akartad, de jó rendben, de nem egyedül hagyom itt a puha ágyat- kelek fel és menyasszonyi pózban Sebastiant is fel kapom, amit nevetve visel el.

Le viszem a konyhába és óvatosan le ültetem az egyik konyhapultra.
- Legalább fel öltözhettünk volna- motyogja.
- Azt hittem így jobban tetszem.
- Lehet, de a konyhába meztelenkedni... Nem túl higénikus tekintve, hogy nem régiben még khm milyen dolgokban..khm feküdtünk.
- Ez saját konyhányk ergó azt és úgy csinálunk itt amit csak akarunk.
- Egy bolond és idióta vagy!- puffog aranyosan.
- Lehet, de így is meg szerettél- hajolok közelebb hozzá.
- Lehet, és te?
- Én mi?
- Te is meg szerettél egy olyant mint én?
- Lehet, de az az egy biztos hogy gyereket csak tőled szeretnék, de már nem csak azért amiért még régen hittem, hogy azért.
- Hát miért?
- Csak úgy érzem, hogy.. Veled egy boldog családot tudok alapítani...- csókolnám meg de mutató ujját a számra helyezi.
- Egy feltétellel, hozzád megyek és boldog családot csinálhatunk.- bólintok- Ígérd meg nekem, hogy megszüntetsz minden féle kapcsolatot azokkal akikkel eddig össze feküdtél és innentől kezdve csak én leszek.
- Meg ígérem- erre sejtelmesen elmosolyodik majd egy rövid csókot nyom számra és fülemhez hajol.
- Ha együtt élésünk során csak egyszer csak a gyanú fel villan miszerint megcsalsz fogom a gyerekeket és minden cuccunkat és örökre el felejthetsz minket!- suttogja olyan hangsúllyal melytől még én is nyelek egyet, majd mintha mi se történt volna szólal meg:
- Na de mostmár tényleg együnk már éhen halok, szóval csinálj nekem palacsintát.