FÜGGŐSÉG

E L S Ő

Első fejezet:
St.Williams

D A I S Y

ˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉˉ

Egy hangos harapás után csámcsogva bámultam a felém magasodó viszonylag csendes épületet.

St. Williams Gimnázium-Hillway, California

— Hmm..... —  Az egyik bicikli tartó korlátnak dőlve álltam, fekete táskám hanyagul a lábam mellet hevert, a kezemben pedig egy ropogós almát tartottam. A rágásom hangosan visszhangzott az üres udvaron, a termekből, ahol nyitva volt az ablak különböző tananyagyok részletei hallatszottak ki, a csengő, ami a nap kezdetét jelentette, pedig már vagy negyed órája megszólalt. A suli asszem egy hete kezdődött. Az órák kezdete óta a folyosó üres, néhány becsengőről lekésett tanár sietős léptei elvétve ugyan kihallatszódtak, de más zaj nem nagyon volt. Valójában nekem is ott kéne lennem. A több mint száz felújított terem egyikében kellene ülnöm, hallgatnom valami unalmas okfejtést az éppen aktuális anyagról, miközben mosolyogva össze nézek pár rámmosolygó, csinosan öltözött lánykával. Milyen kár, hogy én itt állok, csípővel a vasrudat támasztva, a lábaimat keresztbe rakva, az udvar közepén miközben egy almát rágcsálok. Mardos a bűntudat...

Pár végzetes harapás után az almából már csak almacsutka maradt, amit egy jól irányzott dobással, az iskola sarkán található kukába hajítottam.

— Csont nélkül. — kiáltottam fel, miközben pördültem egyet. — És győzött, Daisy White, Amerika büszkesége. Hurrá! — kurjantottam fel, majd, mint akinek a fogát húzzák, unottan a vállamra dobtam a táskám, és a magassarkú fekete bakancsomban az épület kétszárnyas ajtajához tartottam. A lépteim kissé hangosnak hatottak az üres udvaron, de ezzel nem nagyon törődtem. Még mielőtt beléptem volna az ajtón, a számba dobtam egy mentolos rágót, majd egy tökéletes mozdulattal kicsaptam az mindkét ajtót, ami hangosan csapódott kétoldat a falnak. Félszegen elmosolyodtam...le vertem a vakolatot.

Hangosan kopogva baktattam végig a folyosón, a lábaimat szépen egymás elé helyezve, ennek köszönhetően kellemesen mozgó csípővel érkeztem el a nagy barna ajtóig, amin arany gravírozással volt kiírva, hogy igazgatói iroda. Nem pazaroltam az időmet arra, hogy kopogjak, teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy az ég világon semmi dolga sincs a vénasszonynak aki az ajtó mögött ül.

— Üdv. — köszöntem hangosan, majd meg sem várva, hogy leszidjon a modorom miatt, lehuppantam a székre. A rágómat csattogtatva néztem szét a világos irodában. Nem volt nagy szám, elegáns volt, a polcokon színszerint rendezve álltak az enciklopédiák, a mappák egyenesen, sehol egy kósza papír, még a tollak is szorosan egymás mellett sorokoztak az asztalon. Az asztal másik felében lévő nő, látszólag valóban féllábbal a sírban volt, ahogy a neten láttam, pedig akkor azt hittem csak rosszul van filterezve a kép. De mint kiderült ide nem elég a filter. Ide egy új profil kéne.

Ősz haja szoros kontyban volt, olyanba van fogva amit egy bizonyos kor után, egy bizonyos hajmennyiséggel már sosem bontanak ki az emberek. A barna kockás kosztümje sokkal inkább keltette bennem valami ürülék benyomását mint az eleganciáét. Téglalap alakú szemüvege az orra végén volt, a róla lógó rózsaszín lánc pedig hátra, a kontya alá volt vezetve. Nem láttam mi van a lábán, hiszen az asztal eltakarta, viszont ha tippelnem kellett volna, akkor egy lecsapott orrú, hasonlóan izléses darab lehetett rajta, akárcsak a kosztümje. Biztos ugyanott vette. — Csak egy órarendet szeretnék, és egy térképet, hogy eltaláljak a terembe. — rántottam vállat, majd egy elegáns mozdulattal felcsaptam a kezeimet a barna fotel karfájára, a lábamat pedig keresztbe raktam. A nő kigúvadt szemekkel nézett végig rajtam, és percekig csak tátogott akárcsak egy hal. Vörösre festett ajkaimat széles mosolyra húztam. Üdv a gimiben Daisy!