Schumacher szemmel

2

Reggel mikor felkeltem rájöttem nem mehetek abba a ruhába amibe akartam sokkal csinosabb ruhát kell vennem és sminkelni is fogok mert mégis csak a boxba leszek mint Mazepin vendége. Így az eléggé ocsmány nadrágomat félredobva elővettem a világos kék kicsit szakadt farmerom és egy kék csíkos blúzt, cipőnek meg a fekete pumát választottam. A hajamat kivasaltam és csak egy kis natúr, de elegáns sminket tettem magamra. A végén ahogy tükörbe néztem teljesen megvoltam elégedve magammal. A telefonomra üzenet érkezett, Nikita írt, hogy a ház előtt áll.
A táskámat megfogva mosolyogva indultam le a kocsihoz. El sem hiszem, hogy Nikita Mazepin visz el a versenyre.
- Szia. - pattanok be az autóba.
- Szia. Jól nézel ki. - Nézet végig rajtam.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. - Izgulsz.
- Egy kicsit.
- Ügyes leszel.
- Köszönöm. - mosolyog rám. - Itt a kártyád.
- Azta ezen még az arcom is rajta van. - nézem meg a belépő kártyámat.
- Igen, kellett hozzá szóval az instáról szedtem. Remélem nem gond.
- Dehogy, köszönöm.

A Hungaroringhez megérkezve a belső parkolóhoz mentünk ahol a pilóták szoktak parkolni.
- Figyelj. - fogja meg a karom mielőtt kiszálltam volna.
- Igen? - nézek rá kíváncsian.
- Sok fotós és újságíró lesz, velük nem kell foglalkoznod, mivel velem vagy, de nincs bejelentve semmi kettőnk között, lehet írnak majd egy két cikket vagy kikerül közös kép rólunk, de ha olyan és zavar téged, rögtön eltüntetjük a netről.
- Rendben van. Nem igazán zavar, egy kicsit izgulok, de nagyon várom. Megyünk?
- Van még valami. - komolyodik el.
- Figyelek.
- Az apám is itt lesz és Ő nagyon szigorú valaki. Bemutatlak mintegy barátomat, de kérlek ne mond neki, hogy tegnap találkoztunk először. Mondjuk 1 éve ismerjük egymást még a F2- ben ismerkedtünk meg.
- Rendben, ne izgulj. - simítom meg arcát.
- Még nem ismered azért vagy ilyen nyugodt.
- Niki nyugi már. Annyira biztos nem lehet durva.
- Majd meglátod.
- Kinek akarod, hogy bemutassalak?
- Günther, kérlek. Imádom.
- Rendben. - neveti el magát majd kiszálltunk a kocsiból.
Mosolyogva sétáltunk egymás mellett. Nikitán látszódott, hogy feszült volt mert bár mindenkire mosolygott az egész teste merev volt.
- Hé, nyugi, nem lesz semmi baj. Nem hozok rád szégyent. - Állítom meg a karját vissza húzva.
- Nem tőled félek. Te vagy az egyetlen nyugtató a mai napomon. Csak egyszerűen izgulok mi lesz ma. Amíg autóban ülök az apámmal leszel.
- De nem csak vele. Miattam ne izgulj kérlek vagy, ha tényleg ekkora feszültség neked akkor megyek az eredeti helyemre.
- Dehogy mész. Bocsánat abba hagytam. - emeli fel két kezét védekezve majd elröhögte magát.
- Gyere ide. Itt még nincsenek fotósok. - ölelem meg.
- Elképesztő milyen szuper vagy. - fog magához szorosabban.
- Te is szuper vagy, de menjünk nehogy elkéss vagy valami.
- Menjünk. - mosolyog rám miközben az arcomat végig simogatta.

A box utca teli volt újságíróval és fotóssal, de mi nyugodtan sétáltunk be a Haas boxába. Én azért mindent jól végig néztem.
- Na végre. Szia Niki. - jött oda Nikita mérnöke.
- Bocsi. Dugó volt. Hadd mutassam be egy nagyon jó barátomat.
- Szia! Peter vagyok.- nyújtja a kezét mosolyogva.
- Szia, Anett. Nagyon örülök.
- Fiam. - lép oda Niki apja. Igazából pont úgy nézett ki mint Niki csak öregebb és pocakosabb volt. Szigorúan nézett végig rajtunk.
- Te ki vagy? - néz rám. A szemöldökömet felhúzva néztem rá, tényleg nem túl kedves.
- Anett Egres. Nagyon örvendek. - nyújtóm a kezem, de Ő csak értetlenül nézte a kezemet.
- Apa Anett egy nagyon jó barátom.
- Sose meséltél róla.
- 2019-ben ismerkedtünk meg.
- Ismerem a barátaidat.
- Nem mindenkit. Anettal már régen nem tudtam találkozni ezért most hívtam meg ide.
- Ühüm.
- Mi a fiam teljes neve? - néz rám az apja.
- Ez most komoly apa? - néz Niki idegesen rá majd rám.
- Nyikita Dmitrijevics Mazepin. - mondom a milliárdos szemébe. Én mindent tudok.
- Van testvére Nikitának?
- Van. Egy lány testvére Anastasia. - még Nikita is csodálkozva nézett rám.
- Most had vezessem körbe Anettet.
- Rendben.

Ahogy Niki a derekamat megfogva elkezdett körbe vezetni, de igazából csak az apjától akart elvinni.
- Honnan tudod ezeket rólam?
- Mármint a nevedet?
- Hát igen, így a teljes nevemet. Szerintem a legjobb haverom se tudja.
- Én mindent tudok.
- Hát láttam, azt hittem nem tudod ezekre a válaszokat és már mondtam volna apámnak.
- Hé. - állítom meg. - Kérlek amíg engem látsz ne félj.
- Rendben. - mosolyog rám, ahogy oldalra néztem Niki apja minket nézett.
- Menjünk kicsit arrébb.
- Megmutatom a szobám, de előtte gyere. - fogja meg a kezem és Günther Steiner felé kezd el húzni.
- Günther.
- Szevasz. Hol a picsába voltál eddig baszd meg.
- Sajnálom Günther, de be szeretném mutatni egy nagy rajongódat.
- Ooo szia! Günther Steiner. - nyújtja a kezét mosolyogva.
- Anett Egres nagyon örülök.
- Az Egrest nem tudom kimondani a picsába, de az Anett menni fog. - mondja nevetve.
- Jól van. - nevetek.
- És te vagy most Niki barátnője?
- Csak nagyon jó barátok vagyunk.
- Még egyetlen barátját sem hívta versenyre, de barátnője se volt soha.
- Oo tényleg. Hát akkor megtiszteltetés. - mosolygok Nikitára.
- Sziasztok. - jelenik meg a szőke iszonyúan világos kék szemű német. A szeme színe durvább mint a képeken.
- Szia. Hadd mutassam be a barátomat.
- Szia Mick Schumacher.
- Anett Egres. - mosolygok a fiúra. Gyönyörű szeme volt.
- És honnan ismeritek egymást.
- Még régen egy versenyen ismerkedtünk meg aztán azóta vagyunk jó barátok.
- Nem láttalak még egyik versenyen sem pedig gokartos korunk óta együtt versenyzünk.
- Én sem láttam még soha. - jön oda a milliárdos papa. Beszarás. Miután Micknek leesett, hogy nyilván nem így van, de a papa gázos mint akinek hirtelen leesett a dolog a homlokára csapott.
- Megvan. A F2-ben találkoztunk. Illetve te Nikivel beszéltél, de láttalak.
- Igen az lehet. - mosolygok rá majd láttam ahogy Niki is megkönnyebbült.
- Na gyere megmutatom a szobámat. - fogja meg a derekam Niki majd elhúzott a tömegből.
- Az apád tényleg nem semmi. Minden alkalommal megizzadok.
- Ja hát ugyan ez. Ahelyett, hogy örülne elhoztam egy barátomat, kérdésekkel bombáz.
- Nem egyszerű alkat, viszont jó fej volt Mick ahogy kimentett minket.
- Igen. Hát nagyon könyörgően néztem rá.
- Igen én is. - nevetem el magam majd körbe néztem a szobába.
- Szép.
- Mindenhol így rendezem be. Egy kanapé, egy kis dohányzó asztal meg egy szekrény a ruháknak.
- De tök jó, hogy képek is vannak.
- Hát mivel mindig utazom ezek azok amik úgymond életben tartanak.
- Szép anyukád van. - Nézem az egyik közös képét anyukájával.
- Anya imádna téged. Ő ég és föld apámnál.
- Látszik is rajta. Boldog és tud mosolyogni.
- Gyere el velem az orosz nagydíjra.
- Mi?
- Gyere el velem és akkor bemutatlak anyukámnak.
- Menjek veled Oroszországba. Sose voltam még ott.
- Hát akkor most eljössz velem. - mosolyog rám boldogan.
- Hát én nem tudom, hogy ez jó ötlet -e.
- Persze, hogy az. Eddig te vagy az egyetlen barátom aki még a nevemet is tudja szóval azt akarom, hogy mellettem legyél.
- De nekem munkám van.
- Hol?
- Starbucks. - mondom, de ahogy kimondtam el röhögtük magunkat. - Oké. Elmegyek veled, de remélem anyud tényleg szeretni fog.
- Imádni fog. - mosolyog majd szorosan magához ölelt.
- Srácok. - nyit be Mick a szobába.
- Igen? - néz rá Nikita miközben még mindig át karolt.
- Günther szólt, hogy öltözz és aztán told ki a segged.
- A te szádból elég fura.
- Szerintem is, de Günther azt kérte szó szerint idézzem.
- Értem. - neveti el magát Nikita.
- Akkor mindjárt megyünk mond meg neki, hogy két perc.
- Rendben. - bólint Mick majd egy pillanatra rám nézett.
- Amúgy nem is az F2-ben ismerkedtetek meg ugye?
- Nem, és köszi a mentést. - mosolyog rá Niki.
- Bármikor. - kacsintott majd becsukta az ajtót.
- Rendes ez a Mick.
- Az.
- Na tényleg öltözz át és utána beszélünk, addig kimegyek.
- Rendben. - mosolyog rám majd elkezdte kigombolni az ingjét.