Relytéjes élet| befejezett

Péntek

-Annyira uncsi az óra.-súgtam oda Tom-nak.
-Egyetértek Parker.
-Mr. Parker Thompson! Hányszor kell magának elmondani, hogy az órán csak akkor beszélünk ha a tanár engedi?!
-Egyszer tanárnő.
-Rendben. Akkor mégegyszer meg ne halljam a hangját.-mondat majd folytatta az egyébként rohadt unalmas órát.
-Na valaki tudja mikor volt a Magyarországi rendszerváltás?
Andrea jelentkezik.
-Ms. Francies!
-1989-ben volt tanárnő.
-Helyesen válaszolt. Most látom hogy összejött a kis ötös.-mondta majd megszólalt a csengő.
-Na hova megyünk?- kérdeztem Andreat.
-Menjünk Louis bácsi volt házába. Rohadt elhagyatott. Állítólag még szeánszokra is tartott ott.
-És volt olyan amit elrontott?-kérdezte Tom.
-Egy nagyon elcseszett szeánsz végzett vele.
-Ijj akkor miket láthatunk ott?-kérdezte Parker.
-Nem tudom. De durva dolgokat.
Egész úton beszélgettünk. Nem is figyeltem hogy már is odaértünk Louis bácsi házához.
-Megjöttünk.-mondta Tom.
-Aha látom. Menjünk be.
Mikor beléptünk megcsapta az orrunkat a dög szag. Nem tudtuk minek/kinek a szavak lehetett. De egy biztos. Büdös volt.
-Dilo itt rohadt büdös van.-mondta Tom.
-Egyet értek. Szörnyen deprimál ez a környezet.-mondta Andrea.
-Nézzünk körbe.-javasoltam.
Elkezdtünk körbe nézni. Én a pincét kaptam (lúzeeeeer) így ott kutakodtam. Egyszer csak egy rohadt ilyesztő festményt találtam. Lefotóztam. Mentem tovább. Találtam egy valagnyi tükröt. Mindegyik üvege be volt törve. Megilyedtem és sikonyáltam egyet. A többiek lejöttek. Egyeütt kutakodtunk itt lent. Egyszer csak egy puffanás hallottam. Egy szőnyeget ejtett le Tom.
-Skacok! Itt van egy lejárat. Lemegyünk.
-Persze!
Lementünk. Amikor leértünk rájöttünk mi árasztja a dögszagot. Egy halott ló volt az.
Mivel rohadt büdi volt felmentünk. Azónban mikor felértünk két dolgot vettünk észre. Hogy minden tükör üvege megjavult és , hogy a legnagyobb tükör előtt áll valaki. Mivel megilyedtünk haza mentünk...