𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟑. 𝐈𝐝𝐞𝐠𝐞𝐬í𝐭𝐨̋

-Szerinted hová megyünk? - kérdezi izgatottam, miután a szálloda parkolójában beültünk autómba. Azonnal beindítottam, hogy feltekerhessem a fűtést, hiszen kint rohadt hideg volt. Őszintén remélem, valami benti helyre megyünk, ahol meleg van és nem várost akarnak nézni.

-Remélem valami meleg helyre vagy egy szakadékhoz, ahová levethetem magam, de lehet, hogy inkább azt az idegesítő majmot lököm le - tolatok ki a parkolóhelyről és elindulok a telefonomba beplántált címre, amit Haaland küldött Dorinának.

-Jajj ne legyél már vele ilyen, tök jót táncoltatok! - emlékeztet hibámra, amit jobb szerettem volna meg nem történtté nyilvánítani. Zavarban voltam, ha csak erre gondoltam.

Nem szerettem volna a saját idegeimet ölni, ezért inkább témát váltottam.

-Holnap ki tudsz menni Jocival hajtani? Nekem interjúm lesz verseny előtt és apa a lelkemre kötötte, hogy ne menjen egyedül.

-Persze, imádom azt az embert. Olyan kurva jófej - mosolyog rám, amit viszonozok. Igen, Józsival elég nehezen lehetett összeveszni és mindig mindenből viccet tudott csinálni, hogy oldja az esetleges feszültséget. Imádtam ezt benne. Mint edző támogatott érzelmileg is, hiszen rengeteg terhet cipeltem a vállamon.

Lipcse hatalmas volt, még jó, hogy nem kellett a központba bemennem, mert a németek elég sajátosan vezetnek, amihez nem vagyok hozzászokva, ugyanakkor a véremben van a vezetés. Imádom az autómat is. Éppen ezért nem jelentett különösebb gondot, hogy kivezessek ide. Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy bizony nem valami meleg helyen lesz a találka, mivel egy hatalmas tó parkolójában volt az uticélunk. Igazából egy percig sem kételkedtem benne, hogy jól írtam-e be mindent, mert megpillantottam egy másik fekete autót a parkolóban, amit két fiú támasztott. Az egyik a mosolygós Haaland volt, a másik pedig a piszkosul jóképű, seggfej Szoboszlai. Ajkai pimasz mosolyra húzódtak, mikor kiszálltam a kocsimból és tekintetünk találkozott. Egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy visszaüljek és itt hagyjam a társaságot.

Barna hajú barátnőm ugrándozva sétált Haalandhoz, aki átölelve őt nyomott puszit arcára, amitől barátnőm arcán kisebb pír jelent meg. Én csak némán figyeltem az eseményeket, közben lezártam autómat, s zsebre tett kezekkel vonszoltam közelebb én is magamat a társasághoz.

-Nocsak, hány lóval érkeztél? - szólít meg Szoboszlai, amin kicsit meg is lepődök, tekintve, hogy nem vagyunk puszi pajtások. Főleg mióta együtt buliztunk és szerette volna a kihasználni az alkalmat, hogy hazavigyen és lenyomjon velem pár menetet. Dugnak aztán ismerkednek. Vágom én.

-Többel, mint te - válaszolom csípőből, ahogy egy pillanatra a fekete Redbullos Audira pillantok.

Dorina félve felém pillant, hiszen már rögtön egymásnak estünk és nem olyan értelemben. Csak egy nyugtató pillantást küldtem felé, magyarán nem fogok kinyírni a srácot, kell az energiám a holnapi versenyre. Ma Dorina miatt kihagyom a kis rituálémat és inkább itt vagyok.

-Hello Nina! - mosolyog rám a szőke, amit viszonozok. Ő sokkal rendesebb, bár vannak fenntartásaim vele kapcsolatban is.

-Hello!

-Egy sétához talán nincs olyan hideg, mit gondoltok? - kérdezi a nagyra nőtt norvég. Én csak bólintok, hiszen nem szeretnék senki helyett döntést hozni.

-Akkor menjünk, mielőtt a kamu sportolók idefagynak - löki el magát kocsijától Szoboszlai, aki most németül szól, hogy barátja is értse, pedig kizárólag nekem szól mondata.

Haaland átkarolja Dorina vállát és elindulnak a murvás úton a tó felé, míg mi a másik focistával, mint akiknek a fogukat húzzák indultunk utánuk kicsit lemaradva, hiszen nem vágytunk egymás társaságára. Én egészen biztosan nem. Csak éljem túl anélkül, hogy megütném.