Egy ideje már a szerkesztős mappámban lapulnak az alábbi borítók, de mivel ötletem se volt, hogy mi lehetne a trilógia neve, így vártam a megosztással. Sokat gondolkodtam, hogy mi illene a történethez, mi lenne a megfelelő, aztán egy váratlan pillanatban jött a La Diabla megoldás, hiszen a női főszereplőmet, Anát így emlegetik a sztoriban és mivel mind róla fog szólni, így adta magát a dolog.
Igen, időközben az eddig egy kötetes regény, három részessé nőtte ki magát... tudom, még az Elrabolt éveinket sem fejeztem be, de máris a további folytatásokon agyalok. Viszont annyi legyen a mentségemre, hogy miközben épp az elsőnek a végén gondolkoztam, hogyan zárhatnám le, jött egy ötlet, ami életre hívta a két további folytatást. Vagy inkább nevezzük Alessandrónak és Alejandrónak őket, mert valójában ők tehetnek az egészről, amiről a nemrég feltöltött novellámban is már picit írtam. Lehet fura, de ahogy haladok előre az írással sokszor előfordul, hogy a szereplők befolyásolnak. Ugyanez történt anno az Őszi zivatarban, ott Fernando változtatta meg a saját részét, mert sokkal rosszabb sorsot szántam neki, mármint még jobban utálta volna mindenki, de nem hagyta...
Áttérve a borítókra, nagy örömömre az elsőnél használt fotóból nem csak az az egy létezik, vagyis az nem csak egy kép arról a fotózásról, mert van még két másik beállítás, amit szerencsére megtaláltam. Ráadásul mindemellett még igazán illik is a koncepcióhoz, ahhoz, amit kitaláltam. Számomra harmonizálnak és ugyan még nem teljesek, mert hiányoznak róluk a kiegészítő szövegek, de én már most imádom őket!
A borítókon felhasznált betűtípus:Bebas Neue
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
