Átváltozva (The Twilight Saga Fanfiction)

Prológus

Sosem voltam vallásos, meg nem is úgy neveltek engem, de most magamban imádkoztam az Istenhez, hogy most az egyszer hallgassa meg imáim, hogy Alice ne lássa hogy mire készülök, és Edward ne olvassa ki a fejéből a látomást. Ne, ne jöjjenek utánam, most az egyszer hagyjanak menni. Megkell mentenem az anyámat, mert az a rohadék elkapta. Bele sem merek gondolni, hogy szegény Reneé milyen sokkban lehet, és kitudja, mit csinált vele James. Kétségbeesetten és reszketve az idegtől pillantgattam
ki a taxinak az ablakán. Minden második kocsira azt hittem, hogy valamelyik Cullennek a kocsija. Sós könnyeimtől alig láttam valamit. Idegesen töröltettem a szemeimet, és igyekeztem halkan szipogni, de mégis feltűnt a taxisnak, hogy van valami bajom.

— Kisasszony, minden rendben önnel? -Húzta fel az egyik szemöldökét kérdően.

— Persze, minden rendben, csak eszembe jutott a halott macskám. Ennyi az egész. -Erőltettem egy mosolyt az arcomra, hogy hihető legyen. A taxis csak biccentett egyet, és tovább koncentrált az útra.

Folyamatosan az órámra néztem, hiszen James azt mondta, ha nem érek oda 20 percen belül, az anyámnak annyi lesz, és Cullenéknak is. Még maradt 5 percem odaérni. Gondolatmenetemből az autó megállása szakított ki, amint megállt a régi balett terem parkolójában.
A taxisnak a kezébe nyomtam a kívánt összeget, majd besiettem az ajtón. Az hangos nyikordulással engedett nekem bebocsátást. 

— Itt vagyok, tessék! Mostmár boldog vagy? Eljöttem, most pedig engedd szabadon Reneét! -Kiabáltam el magam követelőzően, és kissé dühösen.

Vészjósló kuncogás ütötte meg a füleimet.

— Buta, naiv Bella. -Ciccegte James, és ijesztően kuncogott.  

Ekkor mellbecsapott a felismerés, hogy James becsapott, és anyám nincs itt. Gratulálok Bella, fejest ugrottál a halálodba. Ostoroztam magam gondolatban.

— Mutasd magad te szemétláda! -Kiáltottam el magam. Hangom ellentmondást nem tűrő volt.

— Milyen kis pontos. Ez már tetszik. -Sétált felém James emberi tempóban, félmeztelen, vigyorogva. Akarva-akaratlanul is elpirultam, amitől igen felingereltem őt. Élénk vörös tekintete pillanatok alatt feketébe tódult át. Vett egy mély lélegzetet, pedig nincs szüksége rá, és észrevettem, hogy a tekintete fokozatosan változik vissza az eredeti színére. Nem igazán értettem, hogy miért áll ellent a vérem csábításának, mert eredetileg az volt a szándéka hogy megöljön. Na és Victoria? Ha James itt van, akkor ő is itt van valahol, és lesben áll. Vár a megfelelő pillanatra, hogy lecsaphasson rám.

— Victoria miatt nem kell aggódnod. Megöltem. Miattad. -Susogta. Egy pillanat alatt előttem termett. Zihálni kezdtem a félelemtől, és hátrálni kezdtem. James szomorúan és bűnbánóan nézett rám. Még jobban összezavart.

— Mit...mit akarsz tőlem? -Suttogtam remegő hanggal.

— Rájöttem hogy szeretlek téged Bella. És azt akarom, hogy a társam légy, ha már Edward nem hajlandó téged átváltoztatni. -Susogta, és hideg kezével megsimította az arcom élét.

Az tény, hogy sokszor kértem Edwardot hogy tegye meg, de mindig hárított. Azt mondta mindig, hogy nem akarja, hogy szörnyeteg legyek.

— A saját érdekemben nem változtatott át. -Mondtam kétségbeesve, és hogy Edwardot védjem.

— Akkor mondom máshogy drága Bells. -Suttogta vészjóslóan.

A hajamba markolt, és erősen meghúzta. Velőtrázón felsikítottam a fájdalomtól.

— Ha nem leszel a társam, akkor a drága vérszívódat ölöm meg a szemed láttára, és a többi Cullent. Majd a drága Apucit, és Anyucit. Végezetül meg téged addig kínozlak, míg nem könyörögsz a halálért.

Nem akarom hogy bántsa a szeretteimet. Értük, Edwardért meg kell tennem. Sírni kezdtem, sőt, zokogni.

— Rendben. Essünk túl rajta. -Suttogtam hüppögve.

— Lassan a testtel vadász. -Hallottam meg szerelmem hangját.

A szívem nagyot dobbant. Edwardhoz akartam futni, de James elkapta a karom, és maga-mögé húzott, majd támadó pozícióba helyezkedett. Nem értettem semmit. Kiléptem James mögül, ő erre rám morgott.