Madonna esetei

Michael Jackson 1.rész

Madonnára esett a választás, hogy 1991. március 25.-én előadja Stephen Sondheim Oscar-díjra jelölt szerzeményét, a Sooner or Latert a Dick Tracy című filmből az Akadémiai Díj átadásakor. Mindazonáltal volt egy kis gond: ki kísérje el a díjátadási ünnepségre? Ki lenne az a személy, aki leginkább felhívná magára a sajtó érdeklődését, és a legnagyobb szenzációt keltené? Madonna úgy gondolta, mindig szenzációról kell gondoskodnia, amikor a közönséggel találkozik, ezzel szemben, akik a legközelebb álltak hozzá, nem vágytak nyilvánosságra. Ebben az időben senki sem akadt, aki elkísérhette volna. Tony Warddal kapcsolatos, csendes, de annál elementárisabb eszmélése után magasabbra tette a mércét.

- Ki az az ember ezen a bolygón, akivel a közönség együtt szeretne látni? - kérdezte a menedzserét, Freddy DeMannt.

- Prince? - óvatoskodott Freddy.

- Nem - válaszolta Madonna. - Most már gyűlölöm őt.

- Mit szólnál Warrenhez?

- Nem - válaszolta ismét. - Őt is gyűlölöm.

- Tony Ward? - újra nemleges választ kapott.

Akkor Madonna hozakodott elő egy ötlettel: - Mi lenne, ha Michael Jackson kísérne el? Ó, istenem micsoda ötlet! Tetszik neked?

Freddy DeMann egyetértett azzal, hogy egy ilyen párosítás meglepő és érdekes lenne, annál is inkább, mert Jackson éppen akkor írta alá a lemezkiadás történetének legnagyobb értékű szerződését a CBS Recordsszal, 1 billió dollár értékben.

- Talán megtanítja nekem, hogyan kell pénzt csinálni - tréfálkozott Madonna. - Én meg megtanítom neki,hogyan kell elkölteni.

Mivel Jackson egy időben DeMann menedzselte, csupán néhány telefonjába került, hogy elintéze a találkozást jelenlegi és volt alkalmazója között, akik Amerika két legnagyobb és legvitatottabb popzenei bálványa voltak. A találkozót az ünnepség előtt egy héttel, a Beverly Hills-i Ivy étterembeb akarták megejteni. Madonna azonban csaknem megfeledkezett a randevúról. Rossz napja volt. Freddy ajándékot küldött neki a lakására, mégpedig ehy három láb magas faszobrot... amely Madonnát ábrázolta.

- De miért csinálta ezt - töprengett az énekesnő a fejét vakarva. - Úgy értem, ez a szobor olyan kísérteties. Nézzétek csak meg! - mondta a barátainak, akik épp ott voltak. A tölgyfa szobor a szoba közepén állt, tökéletesen úgy nézett ki,mint Madonna, és önelégülten mosolygott. - Attól tartok, nem merek elaludni, ha ez itt marad, mert attól félek, hogy utánam jön egy késsel a kezében. - jegyezte meg Madonna, miközben cseppet sem úgy nézett ki, mint aki tréfál. A szobrot végül visszaküldte a menedzsernek. Egy órával a találkozó előtt (Jackson akart vezetni,de elmondása szerint Madonna azt mondta: - Megbolondultál? Én vezetek!) Madonna még rózsaszín selyemköntösben üldögélt, éppen evett valamit, és nézte magát a televízióban, egy szenzációhajhász műsorban. Egy barátja szerint, aki vele volt ekkor, azt mondta, miközben az adást nézte: - Figyeld, ez a riport rólam és Warrenről (Beatty) szól, a szakításunkról. Minden igaz, amit mondanak. Minden kibaszott szó igaz!

Miközben vajat és narancslekvárt kent a croissant-jára, felkapta a fejét, és közelről mustrálta barátját.

- Figyelj, ha valaha rájövök, hogy eljárt a szád ennek a show majomnak, ide többé be nem teszed a lábad. Megértetted, amit mondtam?

Amikor a barátja biztosította, hogy nem ő volt a sztori forrása, Madonna elkezdett töprengeni: - Nos, mindent tudnak, tehát valaki beszélt a környezetemből, és az biztos, hogy nem én voltam. - Aztán egy pillanatig gondolkodott, majd így folytatta: - Tudod, nem lennénk meglepve, ha maga Warren fecsegett volna. Szeret szerepelni, mindegy neki, mit mondanak, csak beszéljenek róla, különösen akkor, ha nagymenőként mutatják be. - Miközben tovább figyelte a műsort, hirtelen eszébe jutott: - Ó, istenem, Michael Jackson! - kiáltott fel, és felugrott az ágyról. - Teljesen elfelejtettem. Hogyan is feledkezhettem el Michael Jackson-ról?

Volt idő, amikor talán Michael szeretett volna elfeledkezni Madonnáról. Miként azt nekem megjegyezte: - Mindig ott van az orrod előtt, igaz? Nem értem. Ki is ő tulajdonképpen? Nem egy nagy énekes vagy táncos. Amihez igazán ért, az az, hogy hogyan adja el magát.

Két évvel korábban, 1989-ben a Warner Bros. Records fizetett hirdestésban Madonnát ,,az évtized művészének" titulálta. Bár a legtöbb ember az üzleti életben megérti, hogy ez a hirdetés csak üres szólam volt, amelyet a lemezkiadó cégek gyakran finanszíroznak, hogy egy-egy művészüket reklámozzák, Michael Jackson különösen zokon vette a dolgot. A feldühödött Jackson, aki többet adott el a Thriller című albumából, mint bárki valaha is a történelemben, telefonált John Brancának, az ügyvédjének, és arról panaszkodott, hogy Madonna nem érdemli meg ezt a címet.

- Nézze, ez engem rossz színben tüntett fel - magyarázta Jackson, ahogy Branca később visszaemlékezett a beszélgetésükre.

- Én vagyok az évtized művésze, igaz? Ő adta el a Trillert? - kérdezte. - Nem, nem ő. - válaszolt a saját kérdésére. Branca a sok rábeszélés eredményeként megígérte, hogy beszél az MTV-vel, és megtalálják a módját, hogy Jackson méltó elimerést kaphasson. Az ügyvéd ,,az évtized legkíválobb videoművésze" címmel rukkolt elő. Michael-nek tetszett az ötlet.

- Ez majd megmutatja annak a libának. - mondta Jackson Madonnára utalva.

Most, két évvel később Michael szemben ült az Ivy étteremben csúfolódás tárgyával. Madonna fekete dzsekit és sortot viselt, csipkés harisnyával, a nyakában kereszt lógott. Szőke haja a válláig ért, sötét, lenőtt hajtövét büszkén viselte. Jacksonon fekete farmer volt, piros ing, és hozzáillő dzseki. Fekete, göndör haja a vállát verdeste. Ezzel a találkozással kapcsolatban a következőket mondta nekem: Rajtam volt a napszemüvegem, és ott ültem az asztalnál, megpróbáltam kedves lenni vele. A következő dolog, amire emlékszem, hogy Madonna kinyújtotta a kezét, és levette a szemüvegemet. Még senki sem merte ezt megtenni... Aztán keresztülhajította a termen, és darabokra törte. Valósággal sokkot kaptam. ,,Én most találkozom veled - mondta nekem -, és gyűlölöm, ha nem láthatom egy férfi szemét."

Később, a vacsora közben Madonna elkapta Michael tekintetét, amit titokban a dekoltázsára pillantott. Buja mosollyal az arcán megragadta a férfi kezét, és rátette a mellére.

- Milyennek találod őket? - kérdezte évődve.

Jackson idegesen elrántotta a kezét. Nem sokkal ezután, vacsora közben Madonna egy kenyérdarabkát dobott a dekoltázsába, majd miután kihalászta, megette, és közben figyelte a hatást.

- Ó, istenem, látnod kellett volna, micsoda izmai vannak annak a nőnek. - emlékszik vissza Michael. - Arra gondolok, hogy erősebb volt a karja, mint az enyém. Kidolgozott karizmai voltak. Meg akartam tudni, hogyan tett szert ilyen testre, de nem mertem szóba hozni, ,ert attól féltem, akkor ő is meg akarja nézni az én izmaimat.