Ölnék érted /félbemaradt/

2.

Lélekszakadva rohantam felfelé a lépcsőn, bár tudtam, hogy mindent láttak. Talán nekem is jobb lett volna, ha nem akarom megtudni, hogy mi történt a szobámban. Talán megelőzhettem volna mindent, ami ezután következett.

Amint beléptem az ajtómon, ismét megcsapott az a gyomorforgató bűz, amit ébredéskor éreztem. Hihetetlen, hogy én itt aludtam.

Nagy lendülettel a villanykapcsolóra csaptam, ezzel fénybe borítva minden szörnyűséget, amelyeknek sosem kellett volna napvilágra kerülniük.

A cuccaim szétdobálva, vagy szétszedve feküdtek a helyiség különböző pontjain, dulakodás nyomait hirdetve. Mindenen vérnyomok voltak. Nem értettem, hogy nem ébredtem föl erre, de ez volt akkor a legkisebb problémám.

Kővé dermedve álltam, a pusztítást vizsgálva, amikor megakadt a szemem valamin. Pontosabban valakin.

Egy felismerhetetlenségig eltorzult ember, vagy már csak a maradványa volt a sarokba taszajtva. Az ajkaimon hisztérikus sikoly kívánkozott ki, de képtelen voltam bármi életjelet adni. Csak álltam az ajtóban, teljesen lesokkolva és borzongva, de a szememet nem tudtam elszakítani a hulláról.

A karjaim tehetetlenül hanyatlottak magam mellé, mire az ajtó megérezve, hogy támasz nélkül maradt, szép lassan becsukódott mögöttem.

Erre sem reagáltam. Lerogytam a földre, a hányinger kerülgetett. Ekkor a perifériás látókörömben észrevettem a telefonomat, hanyagul a földre dobva. Épp akkor villant fel, üzenetet jelezve:

Ismeretlen szám:
Bocsi, nem volt időm összetakarítani :(

- Milyen pszihopata állat ez?!-gondoltam magamban kikerekedett szemmel, miután pár percig még bámultam a már elsötétült telefonom.

Kínomban röhögni kezdtem. Ahelyett, hogy sikítva elfutottam volna a helyszínről.

- Tehát idejött valami őrült az éjszaka közepén, hogy kiraboljon vagy kinyírjon, de helyette őt mészárolta le valaki? Esetleg én, álmomban?!- nevettem fel ismét hisztérikusan.

Újra jelzett a telefonom.

Ismeretlen szám:
Most azonnal fejezd be az önsajnáltatást, és indulj el abba a rohadt iskolába!

Erre már tényleg kiakadtam, és válaszoltam is neki, bár közben folyamatosan remegett a kezem, és fél szemmel a halottat lestem, mintha attól féltem volna, hogy letámad.

Én:
MÉGIS MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! Idejössz és legyilkolsz valakit a saját szobámban, és ÉN ne legyek kiakadva?!

Rögtön válaszolt is.

Ismeretlen szám:
Jó, bocs. De bántott volna téged!

Erre már nem írtam semmit, inkább a hányingeremmel dacolva felálltam, és a ruhásszekrényemhez botladozva előhúztam az első göncöt, ami a kezembe akadt. Villámgyorsan felkaptam, majd a fürdőbe támolyogva elvégeztem a legszükségesebb teendőket.

Mikor a táskámat kaptam fel a hátamra, belém hasított a felismerés. Az az ember meg akart ölni. És azt is sejtettem, hogy miért.

*Visszaemlékezés*

Éppen hazafelé sétáltam a suliból egy újabb fárasztó nap után. A nap hétágra sütött, hunyorognom kellett ahhoz, hogy lássak valamit.

Elmélyülten gyönyörködtem a kéklő égben, amikot hirtelen azt éreztem, hogy ráléptem valamire. Leemeltem a talpam a tárgyról, de rögtön a szemem elé kaptam a kezem, annyira fénylett a napon.

Egy nyaklánc hevert a lábam előtt, csodaszép medállal a közepén. Furcsa módon egy karcolás sem látszott rajta.

Gyorsan felvettem, és meg kellett állapítanom, hogy a medált ki lehet nyitni, ezáltal mini dobozkának bizonyult.

Rövid vizsgálódás után a zsebembe rejtettem a kincsem, és indultam is volna tovább, amikor valami furcsára lettem figyelmes.

Hazafelé jövet mindig elhaladok egy évek óta elhagyatott ház előtt. A kertjét benőtte már a gaz, de most mégis mintha láttam volna valakit elsuhanni a házikó betört ablaka mögött.

Gyorsan elindultam, megszaporázva a lépteimet, de végig olyan furcsa érzésem volt, mintha követnének. Többször is hátrafordultam, de senkit sem láttam.

Hazaérve ismét a kezembe vettem a medált, de amint kinyitottam, egy hold alakú vésetet láttam benne.

-Ez idáig nem volt ott!-kiáltottam fel hitetlenkedve -Vagy csak nem vettem észre?

*Visszaemlékezés vége*

                          ***

Üdv ismét! Megérkeztem az újabb fejezettel, kíváncsian várom a visszajelzéseket! ^-^

Kicsit átment krimibe a könyv, de ez később ellensúlyozva lesz egy kis nyáladzással (értsd: két szereplő szerelmi életének taglalásával).

Remélem nem írtam el semmit,erre is lehet figyelmeztetni ám! ;)

Még valami: már meg van a harmadik rész is, holnap kirakjam, vagy húzzam az agyatokat...? :D
Ciaóóó! <3