Ahol a szív vérzik - 𝐀𝐥𝐜𝐨𝐡𝐨𝐥 [𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜]

3.

Az éjszaka folyamán olyan baromságokat álmodtam, hogy még a gondolataimban is kínos lenne visszaidéznem. Mintha ki lettem volna lőve, úgy aludtam. Elgémberedett pózban, zsibbadt karokkal és elaludt fejjel nyöszörögtem fel, garantálom, hogy a sminkem is elfolyt a fejemen. Amikor egy kicsit felemeltem a fejem, annyira hasogatott, hogy azon nyomban fúrtam vissza a párnába. A ruhám is össze-vissza állt rajtam, jó hogy nem látott senki. A sötételő nem volt elhúzva az éjjel, így reggel azonnal bevilágították a forró nyári napsugarak a szobát. Szobát? Hol a fenébe vagyok? Riadtan ugrottam ki az ágyból, ami miatt meg is szédültem és csillagok lepték el a szemem. Hiába pislogtam egyáltalán nem ugrott be, hogy kinek a szobájában aludhattam, ami teljesen ismeretlen volt számomra. A körmömet rágva filóztam azon, hogy nem történt-e semmi olyan az éjszaka.. Bátortalanul lépkedtem ki a szobából, amikor a nappaliba döbbenten tántorodtam meg, ugyanis mintha egy múzeumba csöppentem volna. Tele volt festményekkel, sisakokkal, hatalmas serlegekkel és egy baszott nagy fehér zongora állt a nappali közepén. Mi az édes fene. De fasza kis kecó volt. Kíváncsian kapkodtam mindenfelé a fejem és nesztelenül járkáltam, nehogy az illető felüsse a fejét rám. Igazából nem szándékoztam lelépni. Érdekelt, hogy ki él itt. A falra akasztott képeket bámultam, amin egy jól felismerhető piros ferrari száguldott a Formula 1-ben. A számat elhúzva, hevesen dobogó szívvel fordultam a következő képhez, amin bebizonyosodott állításom. Charles Leclerc. De mégis hogy? Az erkélyről mozgást érzékeltem, de nem volt annyi lelkierőm, hogy most kiszaladjak a lakásból, vagy elbújjak valahova.
Elbújni? Legbénább ötlet lenne. Kétségbeesetten fordultam körbe, amikor megakadt a tekintetem a fali tükröm. Szájtátva meredtem rá. De ronda vagyok. Kócos haj, elfolyt fekete szemfesték, kicserepesedett ajkak. A fekete ruhám is kilazult rajtam. Úgy néztem ki, mint a krampusz ribije. Ekkor Charles lépett be az erkély ajtón a fehér függönyt elhúzva, amibe a meleg szél szeretettel belekapott. Visszafojtott mosollyal mért végig, majd egy szál fekete alsónadrágban kezdett el flangálni a lakásba. Döbbenten álltam és próbáltam felidézni az éjszaka történéseit, de semmi. Konkrét képszakadás. Mintha mi sem történt volna, Charles kávét főzött és pakolászott. Zavartan ültem le vele szembe a konyhapulthoz és egy nagyot nyeltem, ami a kiszáradt torkomnak betudhatóan hangosan csikorgott. A szám szélét beharapva dörzsöltem meg az arcom, ennél tovább hova kenhetném el a sminkem? Charles megfordult és egy bögre jeges kávét tolt elém, két kis pirulával.
- Köszi.. — halványan elmosolyodtam segítőkészségén, de emellett nem értettem, hogy miért nem dobott ki a házból. A hírem hamarabb megelőz általában. Megérteném, ha most azonnal elküldene egy melegebb éghajlatra, vagy ő is közölné velem epés véleményét, mint a többi ember. Charles csendesen figyelt miközben hátát neki dőltötte a pultnak. A gyógyszereket a nyelvemre helyeztem majd a kávéval lesegítettem azokat. A bennem élősködő feszültség és zavartság kezdett oldódni, kezdtem újra önmagamat adni, habár eddig sem értem, hogy miért szégyenlősködtem, mert az nem vall rám. Megdörzsöltem a szemem, majd azonnal meg is szólaltam úgy ahogy szoktam.
- Charles nem vennél fel valamit mondjuk? Nem kell tovább feszítened előttem, már vágom, hogy túl jó tested van.. — hadartam el, Charles felnevetett, majd ellökte magát a konyhapulttól.
- Már vártam, hogy az igazi Ella visszatérjen.. — nevetgélt. Ella? Igazi Ella? — Tudom, hogy túl jó a testem. — gondolkozott el.
- Hogyne. Olyan szinten, hogy mindjárt leteperlek. — dünnyögtem unottan, majd újra belekortyoltam a kávémba. Bement a szobájába, feltehetőleg az, ahol aludtam. Furcsálva fordultam hátra és szembesültem azzal a ténnyel, hogy ő a kanapén aludt az éjszaka. Még mindig ott hevert rendetlenül a fehér párnája és takarója.
- Sejtettem, hogy ezt gondolod rólam. — vigyorgott önelégülten és fehér pólóját az állával tartva, kötötte meg a méreg drága sportnadrágja fűzőjét. Még így is villantotta a six packjét eszem megáll..
- Neked inkább valami fehérnemű magazinban kéne szerepelned, hidd el a kislányok eldobnák tőled az agyukat. — forgattam meg a szemem.
- Most, hogy mondod.. — engedte le a pólóját és egy egyszerű mozdulattal megigazította magán, csak hogy már azért na, legyen nagyon helyes. — Átgondolom az ötleted.
- Nagyszerű! — ugrottam le a székről és miután megittam a kávém, a poharat elöblítettem és engedtem bele vizet, amit szürcsögve megittam.
- Nem tudtam, hogy egy négy évest józanítok ki. — röhögött ki.
- Nincs sminklemosód? — Charles pislogás nélkül meredt rám.
- Csak az van.
- Bolond.
- Anya itt hagyott egy kis üveggel a múltkor, ha szeretnéd.. — indult el a fürdőszoba felé, én pedig mint egy hűséges kiskutya követtem. A szekrényéből előkereste és a kezembe nyomta, majd kiment a fürdőből. Rendbe tettem a fejem és bármennyire tahóság de a fésűjét is használtam, majd a karomon lévő vékony hajgumival magas copfba kötöttem. Visszamentem a nappaliba, ahol ő a kanapén ülve telefonját nyomkodta, majd amikor megérkeztem felkapta a fejét és végigmért.
- Máris jobban nézel ki. — megjegyzésére neki vágtam a fotelben lévő párnát, de ő egyfolytában csak röhögött.
- Hülye. — horkantottam fel. — De azért csak jobb.. — sziszegtem kelletlenül, miközben leültem abba a fotelbe, ahonnan a párnát dobtam el.
- Szép vagy. — biccentett, elbizakodottan mosolyogtam magamon.
- Miért vagy velem ilyen kedves? — kérdésemre összeráncolta a szemöldökét és értetlenül megrázta a fejét.
- Bunkónak kellene lennem? — jogosan kontrázott.
- Nem, csak túl kedves vagy hozzám és.. — húztam el a számat szomorúan.
- És ez miért idegen neked?
- Mert velem nem szoktak kedvesek lenni az emberek.
- Én nem a többi ember vagyok. — mosolyogva megvonta a vállát és újra a telefonjára siklott a tekintete. Válasza mély töprengést okozott nekem. Nem tudta, hogy ez mit indított el bennem. Próbáltam okokat találni, hogy miért segít ennyit. Biztos sajnál. Mások csak hátba szúrnak, kihasználnak, leoltanak, megaláznak, de Charles barátságos volt. Nem ítéltem el a hírneve miatt, pedig régebben azokban a fenszi körökben róla is lehetett hideget-meleget hallani, főleg az exeiről és pár kisebb nézeteltéréséről, amiért annyian felháborodtak és pampogtak, mert unalmukban másról nem tudtak beszélni, én csak megszeretném ismerni Charlest. Tudni, hogy milyen is ő valójában és nem a hallottakból összerakni a képet róla.
- Te sajnálsz? — hirtelen kérdésemtől kikerekedtek a szemei.
- Ella, nem! — szólt élesen. — Ne idegesíts!
- Hát, ez az egyik titkos talentumom..
- Ez nem titkos. — felelte csípőből. Megadóan biccentettem, majd fáradtan hajtottam le a fotel karfájára a fejem. Homályos tekintettel a szőnyeget és Charles lábát bámultam elszakadva a valóságtól. Itt voltam, de még sem. Olyan szép paradaxon. Még mindig nem tudtam összerakni a tegnap történteket, e végett azt sem tudom, hogy miért vagyunk ennyire jóba. Mindig egy mélyről jövő érzés utalgat arra, hogy megbízhatok benne, higyjek neki, Charles jó ember. De miért van ez? Homály és kérdés az éjszakánk, erre reggel úgy ébredünk, mintha legjobb barátok lennénk. Valóban olyan érzésem van, hogy azok vagyunk már lassan. Elmagyarázhatatlan melegség járja át a mellkasomban, amikor rápillantok vagy a közelében vagyok, jól eső érzés, rég volt már ilyen.
- Amúgy.. — kezdtem továbbra is elbambulva. — Hogy találkoztunk az éjszaka? — Charles elnevette magát. — Ne nevess! — szóltam rá mosolyogva.
- Tényleg ennyire nem emlékszel? — nevető ráncai nagyon jól álltak a szeme körül.
- Őszintén? Halvány lila gőzöm sincs. — tártam szét a karom. — De azt igen, hogy nagyon jóban vagyunk.
- Hidd el ez nekem is ijesztő.. — összeráncolt szemöldökkel meredtem rá. — Mert úgy találkoztunk, hogy a klubb mögött okádtam. — hangos visításba törtem ki, alig bírtam abbahagyni. — Egy kicsit beszélgettünk, majd jól berúgtál és segítettem neked.
- Ott is hagyhattál volna. — furcsán pislogtam rá.
- De nem hagytalak. — ettől a hősies választól méterenként hat nő feldobná a lábát. — Tudod.. — ejtette le a combjára fehér telefonját. — Közvetlen voltál velem. Nem kértél képet vagy autógrammot, nem akartál kihasználni, csak beszélgetni. Jófej lány vagy Ella és igazán vicces. — visszafojtott mosollyal hallgattam végig. Legszívesebben a nyakába ugranék és megköszönnék mindent. Kiakartam csattani az örömtől nyilvánosan, de inkább ezt csak megtartogatom magamba.
- Barátságos vagy és bízok benned, biztonságban vagyok, érted ezt ugye? — motyogtam kicsit értetlenül fogalmazva a szavaim. Nem vagyok ehhez a nyáladzáshoz hozzá szokva, én általában élesen közlök mindent és nem vagyok egy romantikus személyiség, sosem szellemülök át, de Charles hatással van rám. Charles akaratán is kívül elmosolyodott rajtam.
- Örülök, hogy maradtál és nem szaladtál el innen rögvest miután felébredtél.. — vakarta meg kelletlenül a tarkóját, majd azonnal terelte a témát, mielőtt kínos vizekre eveztünk volna. — Tudsz Fifázni?
- Hülyének nézel? Nálam jobb embert nem is találnál! — vigyorgva ugrottam át mellé a kanapéra és az üveg dohányzó asztalról ideadta a kontrollert, majd bekapcsolta a Tv-ét..