Stray kids

1.rész

Sziasztok én T/N vagyok. Örülök, hogy itt vagytok és meghallgatjátok a történetem. Nem húzom tovább az időd kezdjük is el.

~Reggel~

Ma van a nagy nap ez a suli utolsó napja az osztálynak. Utoljára vagyunk együtt. Már mindenki készül a ballagásra. Ebben mentem:

Barátnőmmel a suli előtt találkoztunk. Mikor megláttuk egymást könnyes szemmel futottunk egymás felé és megöleltük egymást.

- T/N ez az utolsó napunk élvezzük ki.
- Rendben Anna.
Bementünk megkerestük az osztályt és beszélgetünk. Mindenki arról beszélt ki hova megy tanulni vagy dolgozni. Sokan mondták, hogy Ausztriába, Németországba vagy Amerikába mennek, majd megkérdezték tőlem is.
- Na és te T/N hova mész tanulni vagy dolgozni?
- Én még nem kaptam választ, de remélhetőleg hamarosan megkapom őket.
Ezzel annyiban is hagyták, majd oda jött hozzám Anna.
- T/N bocsi, hogy ezt mondom, de tényleg nem kaptál még választ vagy nem vettek fel sehova?
- Még nem kaptam választ. Komolyan.
- Oké.
Elkezdődött a ballagás és az évzáró. Egy olyan 2:30 óra alatt vége is lett. Megkaptuk a bizonyítványokat és megbeszéltük, hogy este 19:00- kor találkozunk az étteremben. Mivel egész jó idő volt ezért egy egyszerű ruhát vettem fel:

Éjfél előtt egy órával jött egy üzenetem.

- Jó napot kívánok kedves T/N! Park Jin Young vagyok a JYP Entertainment főnöke és azért kerestem meg, mert a jelentkezését elfogadtuk hozzánk.
Mikor megláttam nem is tudtam mit reagáljak csak vigyorogni és kiabálni tudtam örömömben, majd válaszoltam.
- Jó napot kívánok Park Jin Young! Köszönöm szépen a lehetőséget mindent megfogok tenni.
            ~üzenet elküldve~

Oda jött mindenki és megkérdezték, hogy mi a bajom. Elmondtam nekik, hogy mi van és gratuláltak. 00:30-kor jött egy újabb üzenetem:
- Kedves T/N már ma készülj össze holnap a Budapesti reptéren találkozunk.
Mikor megláttam az üzenetet elköszöntem a többiektől és mentem haza összepakolni a cuccaim. Majd vissza gondoltam az elmúlt 5 évre és neki álltam sírni erre bejött anyu és apu megkérdezték mi a baj. Elmondtam nekik, hogy semmi csak vissza gondoltam erre a pár évre, hogy milyen gyorsan elment illetve, hogy kaptam választ. Megmutattam nekik akkor meg ők kezdtek el sírni, hogy elmegyek, de megbeszéltük, hogy minden nap beszélünk majd. Aznap minden nálam aludtunk még a húgom is.

Ennyi lenne ezzel a képpel fejezném be ezt a részt. Mindegyik rész végén lesz egy kép.