Az Álarc Mögött | Befejezett |

22.

reality:

Nem tudom, rajtad kívül hányan értékelnék

destiny:

Figyelj, ha valaki, akkor én teljesen megértem a helyzetedet. Én is ugyan így vagyok vele. Nem engedek közel magamhoz embereket, de nem azért, mert nem szeretném, hanem mert ösztönösen nem bízom bennük. De tudom,hogy meg kell változnom.

reality:

Mit szólnál hozzá, ha segítenénk egymásnak ebben? Hátha együtt sikerül valamit elérni

destiny:

Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. Hol kezdjük?

reality:

Hmm... Ígérjük meg egymásnak, hogy nem fogunk otthon ülni egész szünetben, hanem minél több időt töltünk a barátainkkal (vagy az ő barátaikkal) és megpróbálunk új embereket megismerni

destiny:

Hát jó. Meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy így legyen

reality:

És a sikerekről pedig beszámolunk egymásnak

destiny:

Egyetértek. Akkor sok sikert!

reality:

Neked is destiny!

Olyan furcsa, hogy olyan embernek teszek ígéretet, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda.

Felőltöztem és írtam Junenak egy üzenetet, hogy fél óra múlva ott vagyok náluk és mehetünk vásárolni. Néhány embernek tudtam mit veszek, a többit meg majd csak improvizálom.

Nem szeretném részletezni a bevásárlás hosszú és unalmas folyamatát, nyilván mindenki tisztában van vele, milyen. Úgyhogy most átugranék jópár órát és ott folytatnám, ahol csomagokkal felpakolva, végkimerültségben nyitok be a szobámba és elhatározom, hogy jövőre előbb gondolkozok és online rendelem meg a cuccokat.

Apunak vettem egy parfümöt, mint minden évben. Az üzletben képesek voltak megszagoltatni velem vagy hatvan félét, amikor az összesnek ugyan olyan az illata...

Chloe egy karkötőt és egy pár fülbevalót kap, anyának egy szép füzetet és wellness utalványt küldök.

A nagyszülőknek majd bekereteztetek egy képet, amin Nolannel és apuékkal vagyunk rajta, annak úgyis jobban örülnek.

June géllakkkészletet kap, amivel otthon is meg tudja csinálni magának a körmét. Régóta szeretett volna egy ilyet.

Az unokatesóknak egy-egy apróságot vettem, úgyis alig látjuk egymást. A nagynénikkel és nagybácsikkal ugyan ez a helyzet.

Nolan ajándékán gondolkodtam a legtöbbet, végül egy videójáték mellett döntöttem. Reméltem, hogy  örülni fog neki és jót választottam, mert semennyire nem értek hozzájuk.