Elfeledve • Befejezett

7

(Ez a kép Landoról😍😍)

Lando Norris
•°•°•°•°•°•°•°•°

A tegnapi napom valami borzalmas volt. És a mai is. Pedig még csak reggel van. A fiúk, névszerint Charles, Daniel, Pierre, Alex és Max itt vannak a szobámban és próbálnak belém lelket önteni. Egyedül ők tudták azt hogy együtt vagyunk még mielőtt kiderült volna. Igaz azért jöttek hogy felviditsanak, de csak ott ülnek a kanapén és egy képet néznek amin én és Lana vagyunk.

- Haver én nem tudom mi van most. - ránt vállat Charles.
- Kelj fel és szedd össze magad. - állt fel Max és lépett elém.
- Igaza van Maxnak. Azzal semmit se érsz ha papirzsepik hátan fekszel az ágyon és Lana egyik pólóját ölelgeted. - mondta Pierre.
- Ilyen szarul nézek ki? - pillantottam a hollandra.
- Hát Lando. Az nem kifejezése. - szólt helyette Alex.
- Figyelj biztos megbocsát és akkor majd... - nem tudta befejezni Max, mivel kopogtak az ajtón - ÉPPEN LELKIZÜNK! - kiabált az ajtóra.
- Max a személyzet jöhetett fel. Tudod a...- mutatott rám Charles.
- Ja tényleg. Alex nyisd ki az ajtót. - szólt a csapattársára.
- Tessék. - nyomott a kezembe egy doboz tejet a thai amikor visszajött.
- Nem kell. - tettem le a szekrényre.
- Baszki. Ez rosszabb mint gondoltuk. - húzta el a száját Pierre.
- Üzentek. Indulunk a pályára tíz perc múlva. - nézett fel a telefonjából a monacói.
- Rendben. - keltem fel és indultam az ajtó felé.
- Lando kicsit látszik hogy bőgtél. - utalt a kinézetemre Alex.
- Nem érdekel. - rántottam vállat és indultam ki az ajtón.

Az előtérbe leérv már mindenki ott volt. Még Lana is. Semmi nem látszódott rajta. Nem volt kibőgve az arca, mint valószínű nekem. Amint megpillanott elkapta rólam a tekintetét és elfordult. A sírógörcs ismét elkapott és a fiúk álltak mellém hogy, ne zuhanjak össze mint tegnap. Hálás voltam nekik, de Lana viselkedését nem tudtam hova tenni. Haragudott rám. És ezellen semmi kétségem.

Lana Clark
•°•°•°•°•°•°•°

Sírtam. Nem is keveset. Nem tudtam hova tenni azt hogy Lando eltitkolt előlem egy ilyen dolgot és így kellett megtudnom. Az ágyamban feküdtem, körülöttem zsebkendők és a Landoval készített közös képeimet néztem. Ebben a pár hétben nagyon közel kerültem a fiúhoz... Aztán kiderül hogy a balesetem előtt mennyire is közel álltunk. Átgondoltam ezt az egészet és rájöttem hogy nemszabadott volna úgy otthagynom a brittet. Üzentek. Húsz perc és indulunk. Felkeltem és a fürdőben sikeresen eltüntettem egy rakat sminkkel a sírás nyomait. A szemem igaz vörös volt, de egy szemcseppel az is csak a múlté lett. Felöltöztem a csapat ruhájába és leindultam. Sokan ott voltak, de ő még nem. Tíz perc elteltével a lift ajtaja kinyílt és Charles, Daniel, Max, Pierre, Alex és Lando száltak ki belőle. Ami feltűnt hogy Lando kisirt és vörös szemmekkel halad a többiek mellett. Felém pillantott és mégjobban gyötörni kezdett a lelkiismeret. Miattam van az hogy ez a fiú sírt. Elfordultam..., mert nem akartam hogy lássa a könnycseppet ami újból és újból legördült az arcomon.

°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'

Szeretném ismét leszögezni, hogy szeretnék még élni. És vannak olyan kedvesek a tanárok hogy kábé becsöngetés után fél órával jönnek. Szóval igen. Így született ez a rész is. Nagyon sok ötletem van a folytatáshoz és remélem nem átkoztok meg, mert most már tényleg csak jó lesz.
Puszi nektek😘