Az új remény (TUA fanfiction)

A nem várt fordulat

...apa szavai mindenkit ledöbbentettek, s csak nagy nehezen tudtuk folytatni az evést. Miután mindenki végzett, megköszöntük a reggelit, s elindultunk fölfelé a szobáinkba,viszont Ötös és Diego kivételével...

Ötös szemszöge: 

Sehogy sem tudom elhinni, hogy apa ilyen ötlettel állt elő. Bevallom, legelőször jó ötletnek tartottam, s egy esélynek, hogy közelebb kerüljek Melanie-hoz. Viszont amint láttam, nem csak engem villanyozott fel a dolog. Diego arcáról is izgalmat tudtam leolvasni, s ez igencsak zavart. Nem hagyhatom, hogy elhívj nyolcast a bálra, mert nekem akkor végem. Le kell beszélnem a dologról gyorsan, de most tényleg kontrolálnom kéne magamat. El is döntöttem, hogy nyugodt körülmények között meg fogom vele beszélni a dolgot.  Miután a többiek felálltak, és kimentek a teremből, elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy az utamban lévő akadályt kezelésbe vegyem. Gyorsan odateleportáltam a Diego-val szembeni székre, majd miután leültem, kettes már el is kezdte mondani a magáét.

D:- Meg se szólalj, pontosan tudom, hogy mit akarsz.

Ö:- Oh, tényleg? Figyelj, nem okozott neked túl nagy traumát, amikor Melanie mindenki előtt csupán barátnak hívott?

D:- Ha annyira érdekel, én vagyok a legjobb barátja, te még csak annak sem nevezheted magad. Viszont tudom, hogy mire megy ki a játék, le akarsz beszélni Melanie-ról.

Ö:- Lám, néha még gondolkodni is tudsz! Ezt azért nem néztem volna ki belőled. - folytattam azt, amihez az egyik legjobban értettem, az ellenfél lelkileg kikészítését, és persze az önbizalmának a sárba tiprását. Bár úgy láttam, hogy kettest nem igazán hatották meg a beszólásaim, mivel folytatta.

D:- Bármennyire is odalehetsz Melanie-ért, ne  gondold azt, hogy egy ilyen felfuvalkodott idiótával bármikor is összeállna.

Ö:- Szóval most azt akarod elérni, hogy megverjelek? 

D:- Nem hiszem, hogy ez nagyon rajtam múlna. Téged nem kell ahhoz felbosszantani, hogy hidegvérrel bárkit is megölj.

Ö:- Akkor tegyünk egy próbát. - hirtelen fölindultságból Diego elé teleportáltam, majd megragadva a nyakát fojtogatni kezdtem. Kettes meglepődöttségében védekezni sem tudott, tehetetlen volt velem szemben. Minden düh, amit Diego iránt éreztem felgyülemlett bennem, s már nem kellet sok, hogy véget vessek testvérem életének. Ekkor szintén megszólalt  a fejemben a belső hang: Most mégis mi a francot csinálsz? Ha megölöd, hogy fogsz a többiek, s főként Melanie szemébe nézni? Direkt megegyeztünk, hogy nyugodtan fogjuk az egészet intézni.  Kettes  kihasználva az alkalmat, gyorsan előhúzta a kését, majd beleszúrta a karomba, így  kénytelen voltam elengedni a nyakát. A fojtogatásom helyén egy óriási folt éktelenkedett, bár én sem voltam jobb formában. Nagy nehezen kihúztam a felkaromból a kést, majd a földre dobtam azt. Újból elöntött a méreg, bár most lelki szemeim előtt nyolcas tűnt fel. Elhatároztam tehát, hogy bármi is történjen, nem fogok még ennél is nagyobb sérülést okozni a fiúnak. A csendet Diego törte meg.

D:- Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire egy idegbeteg f@sz vagy. Majdnem megöltél.

Ö:- Hát igen, sajnos csak majdnem. Tudod, valaki az utolsó pillanatban belém szúrt egy kést.

D:- Adjak rá gyógypuszit? - fűzte hozzá gúnyosan Diego. Biz isten, ha nem lenne következménye egy ember halálának, akkor ő lenne a legelső, akinek már áshatnák ki a sírját.

Ö:- Kösz, de hanyagolom. Beszédem van egy Melanie nevű személlyel. - kacsintottam rá cinikusan, majd a szoba másik felébe teleportáltam. Még kárörvendően intettem is neki egyet, majd egy pillanattal később már a szobámban találtam magam. Éppen elkezdtem volna nyolcasnak beszélni, mikor észrevettem, hogy a lány nem is volt a szobában. - Hát ez meg hol a francban van? - tettem fel magamnak a kérdés, de hirtelen rá is jöttem a válaszra. El is felejtettem, hogy Vanya, aki ugye mellettem ült, megbeszélte a lányokkal, hogy Allison-nál fogják tölteni a szabadidőt. Annyira belefeledkeztem abba, hogy miként beszélhetném le Diego-t Melanie-ról, hogy teljesen kiment a fejemből. Meg kell mondani, nem igazán volt kedvem az egész lány társaság előtt feltennem azt a bizonyos kérdést, de mivel valószínűleg Diego is a szoba felé tartott, így összeszedtem magam. Gyerünk Ötös, menni fog! - biztattam magamat, majd Allison szobája elé teleportáltam. Hirtelen beleütköztem valakibe, így mind a ketten felestünk. Gyorsan kinyitottam a szememet, de nem mondanám, hogy nagyon meglepődtem a velem szemben ülő személy kilétét illetően.