A vér szerint (Draco Malfoy ff)

Kezdetek

Reggel volt. A fény beszűrődött a szobám ablakán, ellepve egész szobámat világossággal. Hirtelen megcsapott egy illat amit soha nem tudnék elfelejteni: Palacsinta! Azonnal kiugrottam az ágyamból majd magamra kaptam egy smaragdzöld pulóvert. A pulcsi enyhén nagy volt rám de ez nem zavart. Elindultam a fürdőszobába ahol leöblítettem az arcomat és megfésültem a hajamat. A fürdőszobából kilépve végig rohantam a vörös színben pompázó folyósón, majd lerohantam a lépcsőn. Amint leértem egy óriási nappali fogadott mellette pedig az étkező. Az asztalon ezernyi finomság volt beleértve a palacsintát is. Tudni kell hogy Stalia néni készíti a legjobb palacsintát amit valaha ettem. A nénikém egy határozott, erőteljes,kifinomult ízlésű és szeretetteljes nő volt. Persze zseniális tanár is volt, mert azt tudni kell hogy akkor otthon tanultam. Stalia néni úgy gondolta az a legjobb nekem ha otthon tanulok mert akkor jobban eltudom sajátítani a varázslatokat és több tudásra tehetek szert. Be kell vallani nem hiányzott az iskola. Akkor is voltak barátaim és egész boldog életem volt. Az egész életem arra épült hogy meg tudjam védeni magam. Apám az Azkabanban raboskodott bűnei miatt. Nagynéném sosem félt attól hogy öccse megszökik mert tudta hogy meg tudja védeni magát, illetve engem.

-Jóreggelt kincsem-mondta kedves hangon majd az asztalra rakott még egy tál palacsintát.

-Jóreggelt neked is- mondtam.

-Ülj csak le! Én is mindjárt megyek- közölte és miután leültem ő is oda ült mellém.

-Ez a palacsinta eszméletlen, mint mindig- jelentettem ki miközben a palacsintát majszolgattam.

Stalia néni sosem mondta meg hogy mitől olyan finom a palacsintája, ugyanis a recept egy úgynevezett "családi titkos recept" volt.

-Hogy aludtál?- kérdezte-Minden rendben volt?

-Igen, jól aludtam-válaszoltam neki- Miért? Történt valami?-érdeklődtem

-Jött egy levél. A Roxfordból.-mondta nyugodt tekintettel

-Mia...?!-kiáltottam miközben felálltam az asztaltól-Ez szuper!-közöltem

A Roxford az egyik legjobb iskola! Már a pakoláson járt az eszem amikor eszembe jutott az a sok dolog amit anya naplójában olvastam. A sok gonosz mardekáros, a kegyetlen tanárok.!
~Anya szerint nem azok voltak élete legszebb évei. Bár ki tudja? Lehet azóta minden megváltozott. Tennem kell egy próbát!~

-Figyelj megértem ha nem akarsz menni, de ez egy fantasztikus lehetőség és...- kezdte meg a mondandóját a nénikém amikor közbe vágtam

-Tetszik az ötlet!- jelentettem ki hangosan- mármint ki ne akarna az egyik legjobb varázsló képző iskolába járni?- kérdeztem elég magabiztosan

-Anyukád naplója tele van rossz dolgokkal. És én is sok dolgot éltem át ott. Egy kicsit sem félsz?-érdeklődött

Egy kicsit sem féltem az iskolától. Viszont a mardekártól annál inkább. Nem akartam oda kerülni, hisz anyukám írásai szerint az a ház pokollá tette az életét. Inkább a hugrabugba kívántam bekerülni. Anyukám mindig is vérbeli hugrabuggos volt, viszont sosem került be, mert az egész család mardekáros volt. Tudtam hogy nincs esélyem hisz vér szerint dönt a teszleg süveg de akkor is.
~ Miken agyalok? Még pakolni sem kezdtem el. Amúgy sem értem. Miért a harmadik év végén kapom meg a levelem? Na mindegy, a lényeg az hogy megkaptam.~

-Az már régen volt. Azóta biztos minden megváltozott!- mondtam majd ezzel a lendülettel elvettem a levelet az asztalról és felszaladtam a szobámba pakolni.

Alig vártam már hogy odaérjek, de azért egy kicsit féltem attól, hogy mi vár majd engem. Hogy mi lesz a mardekárba kerülök és úgy járok mint anyám. Hogy mi lesz ha valami rosszul sül el.
~ Nem gondolhatok mindig anyára! Ideje magamra is gondolnom és én úgy döntöttem hogy elmegyek. Viszont senki nem tudhatja meg hogy Grindelwald vér folyik bennem. Ezért közösítették ki a nénikémet is. Ezt pedig nem akarom.~