Éjjeli viszály

2. fejezet: Sokasodó gondok

Végre letelt az átkozott szabadnap – így jellemezte Jane az otthon töltött napját, miután betörtek hozzá.

Mint ígérte magának, Jane első útja reggel Albert dokihoz vezetett, hogy kikérdezze vőlegénye halálának okáról.

- Nem tudok semmi biztatót mondani – fogadta Albert Jane-t, miután a lány benyitott a boncterembe.

- Bízd csak rám, mi a biztató és mi nem – mosolygott Jane az orvosra. – Csak mondd, mit tudsz.

- Rendben. Nos, amit biztosra mondok, az az, hogy tüdőödémában halt meg. A tüdejéből a boncolás során elég nagy mennyiségben jött ki víz, amiből arra következtetek, hogy vagy megfojtották, vagy belefulladt valamibe. Szerintem a folyóparton kell lennie valahol a helyszínnek.

- Köszönöm, doki, ebből már ki tudok indulni – nézett boldogan Jane Albertre.

- Szívesen, Jane, sok sikert, és kitartást – köszönt el Albert, Jane pedig elindult kifelé a boncteremből.

*

Dr. Brock Stones volt a város egyik, ha nem a legjobb nőgyógyásza. Szinte minden ember ismerte őt a városban, a női lakosság egyharmadát pedig már gyógyította, kezelte is. Szép lassan, az idő múlásával ahogy az lenni szokott, Dr. Stones agya sem fogott már olyan jól, mint 30 évvel ezelőtt. Zömök alkatú, átlagos testmagasságú, erősen kopaszodó öregember volt a maga hetvenkilenc évével. Egyetlen gyermeke, a harminckilenc éves Charles vele dolgozott a St. Murphy Kórház nőgyógyászatán, emellett Charles kardiológiai osztályon is tevékenykedett.

Egyik nap, amint Brock hazatért a lakásába, ahol feleségével, Christinával, és kutyájukkal, Rockyval éltek, fáradtan zuhant bele kedvenc karosszékébe. Rocky, a szürke dán dog, barátságosan odakocogott gazdájához, aki megvakargatta a kutya fülét, pont úgy, ahogy azt minden hazaérkezéskor megteszi. Christina éppen vacsorát főzött a konyhában, Brock keze a televízió kapcsolójáért nyúlt, de azt soha nem érte el. Felesége 2 perc múlva, vacsorával a kezében belépett a nappaliba, de amikor meglátta, mi történt a férjével, egyből hívta a mentőket. Azok 5 perc alatt a házhoz értek, de sajnos nem tudtak már segíteni Brockon, csak a halál beálltát tudták megállapítani. Christina sírással küszködve hívta fel fiát a kórházban, hogy az édesapja meghalt. Charles azonnal odasietett, és könnyáztatta arccal nézte szeretett édesapjának holttestét. Elég volt megfognia édesapja homlokát, máris érezte, hogy nem természetes halállal halt meg.

Jane, Natalie és Michael érkezett a házhoz, hogy megvizsgálják Dr. Stonest. Velük tartott kivételes esetben Albert is, mert ő volt a legjobb barátja Brocknak.

Hamarosan igazolta is Charles feltevését, miszerint nem természetes halállal halt meg az apja.

Mindenki hőn szeretett, és mélyen tisztelt nőgyógyászát megmérgezték.

Jane, Natalie és két járőr, akiket a helyszín biztosítására küldtek elindultak a kórházba, hogy utána nézzenek, milyen méreg is végezhetett Brockkal.

Tizenöt perccel később már Brock irodájában tartózkodtak, ahol körbenéztek, hogy mitől kaphatott mérgezést, és megválaszolják azt a kérdést, hogy ki akarta megölni a mindenki által tisztelt nőgyógyászt.

Először semmit nem találtak, majd megkérték a velük jövő két járőrt, hogy várjanak kint az ajtó előtt, mert nem akarják őket UV-sugárzásnak kitenni. Jane és Natalie feltették a sugarak ellen védő szemüvegüket, és bekapcsolták a detektorokat.

Tíz perc kutatás után megtalálták, amit kerestek.

Valaki Dr. Stones bögréjébe egy apró darab sisakvirágot tett. Olyan kicsi volt ez a darab, hogy nem csodálkoztak, hogy Brock nem vette észre.