Éjjeli viszály

1. fejezet: Pokoli kezdetek

Jane Wilson frissen végzett rendőrtiszt volt Manchester rendőr-kapitányságán. Magas, csinos, talpraesett fiatal lány, maga a megtestesült szépség. Hiába irigykedtek rá a férfiak a kapitányságon, nem tudta senki, hogy Jane már foglalt volt. Derek, a lány vőlegénye Manchester városának futsal csapatában játszott, és rendkívül jó játékos, illetve csapatának kapitánya is volt.

Egyik éjjel azonban rosszra fordultak a dolgok.

Január 21-én épp Jane éjszakai műszakban dolgozott, mikor kaptak egy telefonhívást, hogy holttestet találtak az egyik bár előtt kidobva.

Jane, Michael Arnold őrmesterrel, Patrick Jaguar tizedessel, és Natalie Thomas tiszttel az oldalán elindult a helyszínre, ám, amikor odaértek, és Jane meglátta a holttestet, menten elsírta magát.

Derek, Jane vőlegénye holtan feküdt a járdán. Jane odarohant volna, de Patrick visszafogta.

- Már úgy sem segíthetsz rajta, Jane – mondta a lánynak.

Patricknek igaza volt, így nem volt mit tennie, Jane visszament a szalag mögé, és onnan figyelte a helyzetet. Nem tudott lenyugodni, és megesküdött mindenki előtt, hogy megtalálja azt az embert, aki ezt tette a vőlegényével.

Három nappal Derek halála után Jane végül erőt vett magán, és hazament a házba, ahol a vőlegényével laktak. Az előző három, munkában eltöltött napban úgy érezte, hogy nem tud visszamenni az otthonukba.

Natalie, Jane legjobb barátnője felajánlotta ugyan, hogy menjen hozzá lakni, amíg rendeződnek a dolgok, de Jane ezt azzal az indokkal utasította vissza, hogy neki most fontosabb megtalálni a szerelme gyilkosát. Körülnézett a lakásban, hátha meglát valamit, ami szokatlan dolog.

Egyszer csak megakadt a szeme az ágy alatt heverő borosüvegen, ami a címkéje szerint egy előző évi Pinot Noir volt, és 22 fontba került. Ez a palack felkeltette Jane figyelmét, hiszen ő a munkája miatt nem szokott inni, Derek meg nem bírta az alkoholt. Felmerült benne a kérdés, hogy is került az ágyuk alá a palack bor.

Elcsomagolta a palackot egy tasakba, azzal a gondolattal, hogy reggel beviszi a kapitányságra. Épp végzett a csomagolással, mikor megszólalt a telefonja.

- Jane Wilson – szólt bele.

- Jane, itt Michael – hangzott a vonalból. – Minden rendben van?

- Igen, köszönöm – felelte Jane. – És veled is minden rendben?

- Igen. Épp hozzád indultam, hátha szükséged lesz egy kis támaszra – mondta Michael, némi izgalommal a hangjában. – Gondoltam, odaszólok, hogy ne érjen váratlanul.

- Köszönöm, igazán kedves vagy – válaszolt boldogan Jane. – Várlak örömmel.

Ezután bontotta a vonalat. Odament az ágyához, leült a szélére, és a tenyerébe temette az arcát. Egymást kergették a gondolatok a fejében. Milyen szép is volt, hogy Derekkel ebben a házban élhettek, hogy mennyire szerették egymást. Ezek a gondolatok jártak a fejében sokáig, amit hangos kopogtatás szakított félbe. Odament az ajtóhoz, és kiszólt:

- Ki az?

- Michael vagyok – hangzott a válasz.

Jane ajtót nyitott, és beengedte Michaelt, aki egy zacskónyi finomsággal érkezett Jane kedvenc étterméből, a Skull Bomb Café & Restaurantból.

- Gondoltam, jól fog esni neked egy kis harapnivaló így este – mondta Michael. – Remélem, hogy jókat választottam.

- Igazán figyelmes tőled, Michael, köszönöm – mosolygott kollégájára Jane. – Így legalább valami elűzi a rossz kedvemet, amit ez a ház okoz.