A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

17

Másnap reggel, egy rendőr csengetett, ugyanis David megparancsolta, hogy vigyen el az irodába. Anyu nem mondott semmi, de láthatóan furcsálta a dolgot.

Megérkezve a már ismert épülethez, David bevezetett, és leültetett.
-Egy dolog biztos - kezdett bele idegesen. -Maga elég nagy szerepet játszik az ügyben.
Annyira ideges volt, hogy le sem ült.
-Nem csináltam semmit! - védekeztem.
Nem válaszolt, csak elémdobott egy boritékot.
-Olvassa!

Nagyon ajánlom, hogy hagyd békén a kislányt, mert nem jársz jól.

Ennyi állt rajta, én pedig elkezdtem hümmögni.
-Maga pedofil? - néztem rá. Ekkor esett le, hogy milyen baromságot kérdeztem, de betudtam annak, hogy két napja semmit nem aludtam.
-Nem, Olivia, képzelje, ez magáról szól. Nem tudom, hogy arra utal, hogy túl sok információt oszt meg, vagy valami személyesebb, és azért hagyjam békén. Én őszintén az utóbbira tippelek, mert megint gyanúsított hiányban vagyunk - hadarta, le-fel járkálva.
- A testvérrel mi lett?
- Nem megyek bele, de bizonyítékokat mutatott fel, és mindenre magyarázatot adott. Természetesen nem töröljük teljesen a gyanúsítottak közül, de ez semmi - mondta, szinte már kétségbeesetten. - Viszont van egy dolog, amire gondoltam, de ez egyenlőre csak teória.
-Ne kíméljen.
-Nem is fogom. Szóval, az a kérdésem, hogy volt-e már komolyabb kapcsolata?
-Úgy nézek ki? - nevettem fel.
-Nem - vágta rá.
Szuper.
-Jó, és miért kérdezi?
-Az lett volna a teóriám, hogy van valami őrűlt exe, aki azért ölte meg az áldozatot, mert ennyire magára volt kattanva. És ez beindított egy láncreakciót.
-Ó, szerintem a két éve halott macskámon kívül senkinek nem voltam még ilyen fontos - legyintettem.
-Ez baj - bólíntott.
-Ilyen az élet.
-Mármint, a nyomozás szempontjából.
Aludnom kellett volna, mielőtt találkozok Daviddel, mert a akkor nyugodt tudtam volna maradni.
-Tudja mit? -álltam fel a székből. David lemondóan sóhajtott, viszont nem emelte rám a tekintetét.
-Ne kíméljen.
-Maga egy érzéketlen seggfej!
A férfi rámnézett, de kicsit se tűnt dühösnek, amire én nem számítottam.
-Tudna esetleg valami újat is mondani? Csak, mert zsákutcában van a nyomozás.
-Magát tényleg nem érdekli a véleményem? -kérdeztem sértődötten.
-Nos, ha a nyomozásról beszélne, valószínűleg érdekelne, de így... -rázta meg lemondóan a fejét, majd felállt, és magamra hagyott.
Máskor valami erősebbet vágok a fejéhez, gondoltam magamba, és lerogytam a székre. Pedig mennyire helyes... Na, nem mintha jelentene ez bármit is.
Nagyjából tíz perc múlva jött be újból.
-Lenyugodott?
-És maga?
-Majd, ha meglesz a gyilkos. De most megkérem valamire, ami magának abszolút nem fog tetszeni, de avval marad.
-Szóval választásom sincs - sóhajtottam.
-Van egy tervünk William nyomozóval, amivel ki tudjuk deríteni, mi közé van magának az ügyhöz.
-Na, mondja! - kértem mostmár izgatottan.
-El kell játszania, hogy a párom.