5

449 20 0
                                    

Este az igazgató felhívta anyát, és azt mondta neki, hogy a héten már nem kell bemenni, mivel biztos mindenkit nagyon megviselt az eset.
Egész hétfőig itthon kell üljek, merthogy anya kiadta parancsba, hogy egyedül David vihet el,bár vele még csak beszélni se tervezek.
Tegnap este anya addig faggatott, míg tömören el nem meséltem neki, az aznapi eseményeket. Az ítélet úgy hangzik, hogy: "Csak a nyomozóval mehetsz el itthonról, apáddal se meg Henryvel se. Iskolába meg majd én viszlek. Megértem, ha most hisztizni szeretnél, és add ki magából nyugodtan, de a döntésem marad. " Nem akartam hisztizni. Csak felakartam menni a szobámba, és ott maradni egész hétfő reggelig.
Másnap délután egykor keltem. Az éjszaka sokáig fentmaradtam, és sikerült átgondolnom a dolgokat. Nem az én hibám, hogy Anne meghalt. Az egy teljesen másik kérdés, hogy mennyi fájdalmat okoztam neki. Bár, nem tudom ki áll a gyilkosság mögött, de az biztos, hogy semmi közöm hozzá. Hisz Henryn kívül más barátom nagyon nincs. Ezt nem veszem rossz dolognak, mert volt olyan időszak az életembe, amikor annyi "barátom" volt, hogy a nevüket is kevertem. De végén mi lett? Természetesen mindegyik csak fájdalmat okozott. Rájöttem, hogy inkább egy igaz barát, mint ezer hamis.
Nagyjából már két órája ébren lehettem, de nem éreztem magam éhesnek. Egyedül arra vettem magamon erőt, hogy kiszálljak az ágyból, és elsétáljak a könyvespolcomig. Az olvasatlan könyvekhez hajoltam, és válogatni kezdtem. Gyilkosság az Orient expresszen. Azt hiszem, egy ideig hanyagolom a krimiket.
Mivel az olvasatlan könyveim között, inkább komolyabb témájúak voltak, ezért gondoltam újraolvasok egyet. Harry Potter és a bölcsek köve. Jó lesz.
Nagyjából 5 óráig olvashattam, amikor egymás után legalább százszor csengettek. Egyből tudtam ki az.

-Anya nem enged sehova - kezdtem el panaszkodni Henrynek, ahogy felértünk a szobába - Mondjuk, meg is értem - folytattam gyorsan.
-Engem se engednek sehova - sóhajtott Henry.
-Most még is itt vagy.
-Nincsenek otthon. Amiről nem tudnak, az nem fáj. - vonta fel a vállát. - Férfi vagyok, bakker. Megtudom magam védeni.
-Attól, hogy férfi vagy még hátba tudnak szúrni. Mondjuk mikor épp nem vagy magadnál - jegyeztem meg gúnyosan.
-Ami azt illeti két hete tiszta vagyok - mondta büszkén Henry. Észrevettem rajta, hogy mostanában kiegyensúlyozottabb, de erre nem gondoltam.
-Hmm, hogy hogy?
-Talán kicsit meghatott a múltkori beszéded.
Reméltem is, hogy hatott nála. Három hónapig írtam.
Megint csengettek.
-Majd én kinyitom - jelentette ki gyorsan Henry, és már fel is állt.
-Ne, lehet a húgod az - siettem gyorsan megállítani.
- És ha rád is vadásznak?
-Mégis ki lenne az a bolond aki rám vadászna?
Megse várva a válaszát, gyorsan leszaladtam az ajtóhoz, mielőtt utolérne. Kinyitottam az ajtót és David állt előttem.
-Üdv, nyomozó úr! Ha jól emlékszem tegnap azt mondtam, ne keressen - néztem rá szúrós szemmel.
-Azt mondta, hogy ne hívjam. Nem is hívtam. - mintha egy kis szórakozotságot véltem felfedni a tekintetében. Talán a külsőm is okozta ezt a hatást.
-Rendben, mit szeretne?
-Velem kell jönnie - vette fel újból az undok, parancsoló formáját.
-Tegnap lepattintott.
-Ha bejön, megfogja érteni, hogy miért. Sikerült megtudnunk új információkat, viszont csak magának mondhatjuk el.
-Miért bízik bennem?
-Nem bízok, de a nyomozókkal megegyeztünk, hogy kapcsolatban kell. maradnunk magával, ugyanis túl sok szál köt minket magához. Amiben nincs ön, azt nem osztjuk meg magával.
-Jó, nem bánom - forgattam a szemem.
-Nagyszerű, kapja össze magát, én meg megvárom az autóban - avval le is lépett.
Ahogy bezártam az ajtót, észrevettem Henryt, hogy vigyorogva neki támaszkodott a falnak.
-Ajaj, ő lenne a jóképű nyomozó?
Nem válaszoltam, csak elindultam a szobám felé.

Henryt otthol hagytam, hogyha anya hazaér, kezdjen el magyarázkodni helyettem. Anyát nem zavarja Henry, már olyan mintha ő is ott lakna.
-Szóval elmondaná, miért rángat be a szabadnapomon? - kérdeztem, miközben ő vezetett.
- Őszintén? Mert magára fér.
- Álljunk csak meg - fordultam felé mindenttudóan - nem is tudott meg semmi lényegeset, igaz? Csak kiakart rángatni a házból.
-Azt azért nem mondanám, hogy nem tudtam meg semmit - védekezett egyből.
Erre nem mondtam semmit, az út hátralévő részében felvettem a haragos kiscsaj szerepét.

A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now