6

414 20 3
                                    

Amikor beértünk, David leültetett egy székre, mint egy háromévest, és szó nélkül elment.
Pár perc múlva egy mappával tért vissza, és leült velem szembe.
-Amikor azt mondta, hogy szerinte Annenak komoly pszichológiai betegsége volt, nem bíztam a diagnózisában - kezdett bele, és elém tolta a mappát.
-Szóval igazam volt - mondtam talán kicsit túl diadalmasan.
-Nyissa ki és meglátja.
Kinyitottam, de túl sok volt a szakszó. Annyi pszichológiai betegség volt, hogy ki se lehetett látni belőle.
Egy párat azért sikerült beazonosítanom, mint például: bipoláris zavar, depresszió stb.
Ami legjobban felkeltette a figyelmemet, az az volt, hogy fél évig pszichiátrián volt.
-Ezek a keresztanyjától vannak? - kérdeztem még mindig sokkolva.
David csak bólintott, de le se vette rólam a tekintetét. Tudom mire gondolt.
Lenéz minket. Nem vettük észre, hogy Annenak mennyi gondja volt. Igen, ezt nem is lehet elvárni senkitől, de ez az eset más. Fél évig el volt tűnve. Észrevettük, viszont senki se kérdezett rá. Én se.
David azt sugározza a tekintetével, hogy szégyelhetjük magunkat. Elvan cseszve ez a világ. Ezt talán ő,mint nyomozó tudja a legjobban. Nem egy érzelmes ember, de igazságos.
Visszatoltam neki a mappát, és rá se nézve, megkérdeztem, hogy mit tudott meg még Anne keresztanyjától.
-Talán túl sokat is.
Azt hittem ezt csak azért mondja, hogy ránézzek, de végül kiderült, hogy nem.
-Megkaptam az áldozat anyakönyvi kivonatát. Az igazi neve Jane Wesley, és a lány apja nagyon is él. Ez nem feltétlenül tartozik magára, de lassan a vak is látja, hogy egy érzelmi roncs tegnap óta.
Hatás szünet. Jó hosszú hatás szünet. Nagyjából két perc után szó nélkül felálltam, és kimentem a folyosóra.
Csak úgy kavaroktak bennem a kérdések. Talán nem is volt olyan ártatlan, mint gondolnánk?
Leültem a falhoz, és próbáltam kicsit kitisztítani a fejem.
Nemsokára eljött a kedvenc nyomozóm, és karbatett kézzel nézett engem.
-Ha szeretné hazaviszem, a többi még ennyire se tartozik magára.
-Többit? Hát még van? -kérdeztem lágyan.
Az általában kemény tekintete most egy fokkal lágyabb lett. Nem mondott semmit, csak nézett. Ez pont elég volt, hogy mindet megértsek. Felálltam a földről, és elindultam befele a cuccaimért. A mai napból elég volt.
-Mielőtt még elmenne, szeretnék beszélni magával.
Leültem, mire ő egy papírt tolt elém.
-Csak akkor avathatom be magát a továbbiakban, ha aláírja a titoktartást. Nem mindent mondok el, de a lényeget igen.
Gyorsan átfutottam a papírlapot, és aláfirkantottam. Nem is kérdés, hogy maradni akarok. Egy olyan szinten van ez az egész, ahol nem mondhatom azt, hogy kiszálltam. Igaz, hogy anya megint kezdeni fogja a veszélybe sodrom magam stb. Az embert valahogy olyankor már nem érdekli, ha nyakig van benne.
Felálltam, mire David is felállt, és elindultam az ajtó felé. Ahogy kinyitottam egy vérző férfi állt ott. Kezét a hasára tette, majd mielőtt még bármit is tehettünk volna, összeesett.

A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now