BDSM Vulkán 7 (Bef)

29. Vin Klub Dario Rik

💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒💒

Ahogy atertunk szépen csendesen setalgatva. Elgondolkodva azon amit kerdezett, a fejemben total atkattantam. A kabatosnal levettem a nyari attetszo strandfelsot. Szabiba karoltam es beleptunk. A szokasos tiszteletteljes koszontgetes utan, ahol mosolyogva fogadta a meghajlasom,
- Dario uram.
- Berry. Üdvözöllek ma este. - elertunk Nizza kanapejahoz is.
- Monsieur.
- Cherry mindig öröm találkozni. - ahol a nők koszorujabol már lattam a sötét fenyekkel villogtatott idegent.
- Vincenzo.
- Belliiisiiiima. - es kezdődott is a szineszi alakitas. Szabi probalt nem rohogni de mar neki mutogattam hogy te jo eg mit csinal? Szanalmasan kepeszt. - Igyunk valamit. Ezt kostold meg. Tancoljunk. Alljunk ide oda gyere kartyazni, biliárdozni,bleeeeee. Oke ez nekem ma nem megy. Nagyon szepen tudok mosolyogni de ennel tobbet nem tudok magambol kipreselni. Aztan Kaban elkapta a torkom es konkretan Vincenzo előtt ugy megcsokolt hogy egy pillanatra ereztem a köztünk lévő szikrat. Mint amikor probalja begyujtani az ember a friss fát es tartja a lángoló gyujtost de az csak fustolni kezd.
Miutan leszallt az ajkaimrol, ugy tett mintha akkor latta volna meg es kezet nyujtott neki. Olyan alaposan szineszkedve hogy a tigrisem sem birta egy rejtett vigyor nelkul.
Kaban elkezdett Vincenzoval beszelgetni es total lekototte ugyhogy en szepen ott hagytam oket.

- Uram.
Alazatos szememben keresi megis mit varhatok most tole. Miert jottem ide?
- Térdre! - leborulok a labaihoz. Fejemet az olebe hajtom es élvezem ahogy simogatja a hajamat. Tigrisem imadlak.
Minden elmúlik egyszer. Ugy nez ki hogy a szikra most hunyt ki Igor es koztem. A ferjem mellett akarok vigasztalodni. Vele erzem a tüzet. Megfogalmaztam magamban valamit. Ahol biztonsagot érzek ott forro parazsat is találok. Mi a fene van velem? Eddig kerestem a veszélyt es egyre többet akartam belole. Azt hiszem a csiklom elvesztesenek gondolata is elég ahhoz hogy merlegeljek. Behunyom a szemem kigurul egy konnycsepp. Nem tudok sirni de a szemfolyadekom külön életet él.
Minden rendben lesz majd egyszer.
Nagyuram. Hol voltal aznap?
Blanival. Ne haragudj Dragam.
De haragszom. Mindenre es mindenkire haragszom. Csendben orlodom magamban. Jelenleg egy jeges szívű haraggomboc lettem.
Oszinten sajnálom.
Elhagytal
Ne mond ezt Eper.

Felallok es Szabi is hiaba parancsol vissza. Nem megy ez most nekem.
- Anna!??
- Toxic, de csak mára jo? Csak adj egy kis szünetet. - Szabi arcan nem megertest latok inkabb kétségbeesest. Nyelek egy nagyot. Odahajolok hozza es megcsokolom. Igen. En. A klubban. Alarendeltkent. De mentsegemre szoljon mar kimondtam a menekulomet. - Ne haragudj. Ma nem megy. Nem tudom mi van velem de ugy erzem mennem kell.
Elindulok es kifele eleg sok dobbent fejjel talalkozom. Dario es Kaban tekintetét is erzem. Sőt Keszi. Idegesitoen erős ahogy figyelni tud. Egeszen paranoid lesz tole az ember.

Levegő! Levegő! Fel fel fel. Mindegy hova csak a magasba. Emelet. Korlat. Massz. Menj. Szabadsagerzet kell. De ugy most azonnal. Van a mellkasomon valami. Nagyon nem jo es nagyon eros. Azt akarom hogy kiszakadjon belolem. Le kell kerülnie a mellkasomrol.
- Anna megkerem hogy masszon le a tetőről! - ez meg ki a franc? Oh csak Dimo. Legyintek neki es ugy teszek mintha..... de kozben megfordulok es lefekszem. Elbujok. Figyelem a borult nehol tiszta eget. Azert vannak felhők is. Zuhanni akarok. Csak repulni.
- Ott van valahol fent a teton, de már nem latom.
- Köszönöm. Menj be es kérlek biztositsd hogy senki ne jöjjön ki. - Dario hangjara leszek figyelmes. Erős déli akcentusára.
- Rendben. - majd maszasra. A kerti lugas engem elbir de biztos hogy őt is? Eleg hosszu ido es fura hangok után megerkezik egy fej majd két kez is, es laposan, nagyon kapaszkodva mellem fekszik.
- Berry, magas.
- Tudom. Hiszen ezert vagyok itt. - kacagom el magam.
- Miert jo?
- Azt magam sem ertem. - csak azt erzem hogy picivel konnyebb a levegőm.
- Van leesni.
- De nem fogok. - Az esélye mindennek megvan. Annak is hogy ha most a földön fekudnénk a fejunkre zuhanhatna innen egy cserép.
- Kell neked adrenalin?
- Igen. Ugy erzem most nem lehet elég belőle. - Fele fordulok - Képzeld elveszitettem a tuzemet. Nem erzem magamban. Valami elromlott bennem.
- Hallani téged.- nagy levegot véve belekezdek. Erdekes hogy vegig magyarul beszélek, de már mindent megert.
- Darko en nem erzek semmit. Szabi irant is csak pislakol a vágyam. Nem tudok lelkesedni semmiért. Olyan belső haragom van hogy nem tudom megfogalmazni.
- Érezni téged. - szembefordul velem. - Enn a rezgesed megváltozott. - valt angolra - Valami lelki oka van ennek. Altalaban a kepessegben is megnyilvanul. Valamiert lezárja a csakrákat es nem engedi a felvételt. Tapasztaltad mostanaban?
- Igen. Azota nem jonnek random képek. Nem erzem az embereket. Nem tudom előre mi történhet. Az almaim is ritkultak pedig sokkal tobbet alszom. De ezek annyira nem hianyoznak. Sokkal jobban hianyzik hogy szombat ota a luktetesem itt belül, teljesen eltűnt. Nem erzem a ferfiakat. Nem kivanok meg az Uramon kivul senkit.
- Engem sem? - szemeben ott van a meglepett fajdalom.
- Ne haragudj. De nem en iranyitom. Vissza akarom kapni magam. De egy hete nem vagyok igazából nő sem. Úgy erzem inkabb vagyok egy kislanyka. De jobb hasonlat lenne a baba. Eszem alszom jatszok a gyerekekkel. A heten visszavettem az összes lehetseges maszkomat. A heten visszakerult a fejemben a láda is. Ezen a heten nem én vagyok ÉN. Eltűntem. Masok vannak es az, amit nekik mutatok. Azt nezem hogyan lenne helyes reagalnom es ez nem.....
- ...természetes.
- Ugy van. Ez nem en vagyok. Ez voltam. Kamaszkor utan. Mikor megszultem a gyerekeket. Ezer alarccal vedtem magam. Nehogy meglassanak belül. De nem tudok már olyan lenni. Az igazság már nem engedi hogy homokba dugjam a fejem. Nem akartam porcelanbaba lenni. Megis arra vagyom hogy kimeljenek meg, vedjenek meg, vigyazzanak ram. Es vegig ez kellett csak ott volt a lázadó termeszetem is. Hianyzik. Gyaszolom. Ő legalabb boldogsaggal tudott feltolteni. A kis lazado kamasz bennem. Az adta a tüzet az energiát. Ha ő eltunik elbujik akkor egy megkeseredett beteg elme marad.
- Nem vagy beteg. Berry.
- Most hazudjunk? A Dokitol egy dolgot biztosan megtanultam. Jo a meleg szar. De az csak egy buzlő szar marad. Allando valtozas es megujulas nelkul nincsen semmi eredmény. Nincs boldogság. Nincs semmi ami az embert elore vinné. Egyszeruen megreked.
- Ugy latom a Doki tenyleg megerintett benned valamit.
- Igen. Lehet hogy nem kellett volna annyit vitaznom vele. Hianyoznak a tanacsai a feladatai es az hogy biztonsagban ereztem magamat a fejemben.
- Most nem?
- Nem. Nem tudom milyen leszek a következő pillanatban. Ezért elfojtom magam. Úgy érzem szép lassan kinyirom magam azzal hogy a termeszetes reakcioimat az osztoneimet es mindent ami én vagyok, elzárom. Minden apró kis dolgot. Szepen mosolyogva kizarok mindenkit érzelmileg.
- Ne tedd!
- De ezt erzem. Erzelmek nélkül könnyebb volt. Sokkal konnyebb. Tudod Mátyás megnyitott bennem valamit. Ugy erzem most Igor visszazarta. - Hosszan behunyja a szemét. Préselve a száját. - Jelenleg is ugy erzem hogy semmi nincs bennem. Teljesen üres vagyok.