BDSM Vulkán 7 (Bef)

21. RED/ Vini

Lényegében a harmadik napom hogy nem aludtam semmit. Úgy érzem magam mint egy fél hulla. Gondolkodni is nehéz, de tudom hamarosan kénytelen leszek aludni, hiszen ezt nem lehet napokig csinálni. A koordinációs képességeim erősen csökkentek. Memória zavarokat tapasztalok. Nem tudom hova raktam a kedvenc napszemüvegemet. Már az egész lakást felkutattam érte. Na mindegy majd meglesz. Lassan el kell indulnom. Ebéd után ugyanis autóba szállok. Nem én vezetek. 🙄 Meg lehet nyugodni, de valahogy el kell jutnom a központba. Tom visz ide oda.
Az úton már majdnem elalszom. Igazából olyan kellemes amikor az autó csak megy és halkan szól a zene. Az alapjárat pedig olyan monoton hogy képes tőle be aludni az ember. Olyan álmosító.
Mikor megérkezünk Tom nyit ajtót. Péter már vár minket az aulában. Voltam már itt nem egyszer de beljebb sosem mehettem. Igazából csak körbe nézhettünk hiszen minket is hivtak, de nem vágyom arra hogy az egyház tagja legyek, még akkor sem hogyha szimpatikusak a tanaik és természetközeliek, ember központúak, spirituálisak.
Nincs arra időm hogy ide járkáljak.
Péter átölel és úgy érzem mint hogyha teljesen lemerültek volna az elemei. Az energiája a béka segge alatt van. Fáradt, remeg a keze, látszik rajta hogy napok óta avokádó lánnyal foglalkozik, éppen ezért nagyon ki van merülve, ennek ellenére mosolyog és mutatja hogy minden rendben van.
Sajnos elkéstem majdnem negyed órát, de hát istenem a forgalomról nem tehetek.
- Na gyere Eperke bemutatlak valakinek.
Az első gondolatom az, hogy a lányhoz visz, de amikor festékeket vásznat és valami műhely félét látok erősen elgondolkodom azon, hogy biztos hogy jó helyen vagyok én? Tuti hogy ide kellett jönni?

RED

Már egy hete elneveztem az új orvosomat, rettenetes elme darálónak így rövidítve Red lesz a neve.
- Meghoztam. Jó munkát. - Peter laza.
- Szia foglalj helyet. - mutat egy székre Red, de a durva az, hogy nem csak én egyedül vagyok a helyiségben. Összesen négy nálam jóval fiatalabb személy tartózkodik egy hosszúkás nagyobb asztalnál. Mögöttük pedig kedves mosolygós felnőttek ülnek.
- Helló. Hm itt? Mármint nem tudom kanapé? Vagy fotel? Vagy ilyesmi nem is lesz?
- Ha szükséged lenne rá biztosan tudok hozatni, de szerintem a festéshez egyáltalán nem szükséges. Egy kényelmes szék is megteszi. Ülj le az asztalhoz.
Hűha csak kapkodom a fejemet hogy mi a lofasz van itt. Péter homlokon csókol majd kisétál.
- Jó légy bébi. És kérlek légy nyitott. - ahogy a kék szemek sugallnak valamit. Ahogy a nyugalom energiaja korbeleng. Eeees mar itt sincs.
Körbenézek millió szín van az asztalon kinyomva, ecsetek minthogyha egy technika órába csöppentem volna, bele a kellős közepébe. Nem igazán értem hogy mi folyik itt. Gondoltam beszélgetünk.
- Elnézést hogy elkéstem. - igazából várom a lecseszest, mert minden orvosnak időpontja van. Tehát hogyha több mint negyed órát késik az ember az azt jelenti hogy elveszem tőle az időt hogy bizonyítson. Erre semmi. Ö tök nyugodt. Fura egy ember.
- Semmi baj. A többiek már elkezdték, de hamar felzárkózól majd te is. A feladatotok az hogy alkossatok valamit ami belőletek jön. Fessétek meg a lelketeket.
A mimet? Először is kikerekednek a szemeim. Mi a frászkarikat keresek én itt? Nekem azt mondták hogy úgy új pszichiáterem lesz, nem azt hogy festegetni fogok. Értetlen fejemen már rajta van a megrökönyödés, a döbbenet.
"Az orvos" aki egy farmerban és egy pólóban van sportcipővel, alapvetően nagyon szimpatikus. Érzem és ez nem biztos hogy nekem jó jel vagy jót jelent. Nem olyan magas a rezgése mint a Darionak de érzékelni lehet, úgyhogy biztosan magasabb az én rezgésemnél.
Érdekes hogy nem kérdezte meg a nevemet. Az is érdekes hogy ő sem mutatkozott be. Nem olyan mint egy tipikus orvos. Semmi sem úgy zajlik ahogy megszoktam és kicsit elveszetten de ecsethez nyúlok. Elgondolkodom hogy mit is kéne most kezdenem. Két dolgot tehetek vagy felállok és kimegyek de igazából okom nincs rá, vagy megpróbálok beilleszkedni egy csoportba, ahol nem ismerek senkit csak szépen mosolygunk egymásra. Biccentgetünk, némán köszöntve egymást. Kicsit zavarban érzem magam pedig én nem szoktam. Ez most olyan más a környezet, az orvos, a feladat. Az "orvos" akit még mindig nem tudok orvosnak tekinteni, egy fiatal srác. Talán 30 lehet. Jó indulattal 35, de ennél nem több. Odaul mellem elvesz egy vasznat egy ecsetet szint kever es nagy vonal huzasokkal festegetni kezd. Nezem a tobbieket es gondolatban azon gondolkodom tuti eltevesztettem az ajtot.
- Ha nincs otleted csak engedd hogy az ecset vezessen. - szol hozzam halkan.
- Abbol viragos ret lesz. Nem a lelkem lekepezese.
- Nem baj. Ne akarj megfelelni a feladatnak. Csak fess ami jol esik.
Oke belekezdek es ahogy azt josoltam valahogy en a viragokra vagyok raalva. A szirmokra a szarra a kozepso sárgásbarnas porzora egy zold rettel. Elmult egy óra mikor felnezek hogy ki néz. Senki az eg vilagon. Egyszeruen el vagyunk magunkban es festegetunk. Lassan elkeszulok az apró vaszonkeppel. Teljesen belefeledkeztem. Azt veszem eszre hogy enekelgetek. Mikor felnezek 9 ember figyel ram mosolyogva. A negy fiatal, mogottuk talan az ő orvosaik es az en orvosom.
- Elnézést.
- Nem. Semmi. Ez tök jo. Ez azt jelenti hogy jol erzed magad. Ki tudod zarni a külvilágot es el tudod magad engedni.
Hát ezzel sosem volt gondom. Bolintok de az eneklest valahogy nem eroltetem. 🙈