Tehetetlen szerelem

21. rész

Egyik reggel boldogan ültem kis irodámban és végeztem el a szokásos teendőim, amikor benyitott Chris. Az utóbbi időben baráti kapcsolat alakult ki köztünk.

-Jó reggelt Keyla!- Jött beljebb Chris.

-Neked is Chris!- Mosolyogtam rá, hiszen szép napnak néztünk elébe. 

-Na mi a helyzet azzal a titokzatos lánnyal? Sikerült kibékülnöd vele?- Fordultam meg a székemmel.

-Hát, nem vesz észre, pedig el se tudja képzelni, hogy mennyire szerelmes vagyok belé..- Sütötte le szemeit.

Chrisnek van egy barátnője, vagy lehet csak volt, hiszen a múltkor össze vesztek, és mára azt hittem, hogy vannak új fejlemények, de úgy néz ki, hogy nincs.

-Sajnálattal hallom, de hidd el, nem tudja, hogy milyen jó embert taszít el magától!- Simítottam meg karját bíztatóan mosolyogva.

-Köszönöm, hogy így gondolod!- Viszonozta mosolyom, majd közölte valódi okát amiért meglátogatott.

Papírokat kellett felvinnem Damiannek, amit örömmel tettem. 

Kopogtam kettőt, hiszen nem tudhattam, hogy vannak e bent nála, de szólt, hogy bemehetek így gond nélkül be nyitottam.

A mosoly az arcomra fagyott, amikor láttam, hogy egy hosszú szőke hajú nő, az eléggé dekoltált ingjében éppen Damian asztalának dől háttal, miközben nagyon magyarázott a férfinak valamit. 

Az említett fél csak idegesen bámult ki az ablakon. 

Mikor érezte a jelenlétem Damian, és hátrafordult felém, benne is megfagyott valami. 

Megköszörülve a torkom, és erőt véve magamon, az asztalhoz léptem, leraktam a papírt, és távozni is akartam, de nem tudtam, mert az a nő hozzám szólt.

-Ha már így bejöttél, hozhatnál egy kávét, cukor nélkül, feketén.- Rám sem nézett. Azt hittem felrobbanok, hogy titkárnőnek nézett. 

Kikerekedett szemekkel néztem rá. 

-Nem ez a munkaköröm, szóval ha annyira kávét akar inni, maga is megtudja csinálni! Nem olyan nagy dolog!- Tettem karba a kezem, mikor ő rám kapta a tekintetét, és azt hittem hogy feláll, és konkrétan megfojt.

Damianre sandítottam, aki elmosolyodott. Biztos neki is az jutott eszébe, hogy valamikor még ezt Kathryn mondta Matteonak. 

-Hogy merészelsz így velem beszélni, ki vagy te!?- Ellökte magát az asztaltól, és felém lépett. 

-Keyla Morgan személyesen!- Mosolyogtam rá.

Majd szét esett a dühtől, én pedig csak mosolyogtam, hogy egy mondattal így ki tudtam hozni a sodrából, bárki legyen is ő.

Damian oda lépett hozzám, és megcsókolt.

Tudtam, éreztem, hogy ezzel a nővel semmilyen olyasfajta kapcsolatban nincs. 

Kezeit derekamra vezette.

-Majd este találkozunk, bellezza!- Adott még egy búcsú csókot, de mielőtt elmentem volna, rá néztem a szőkére, aki leesett állal állt előttem. Megérdemelte.

Amint vége volt a munkámnak, Kathrynnel együtt haza mentünk először. 

-Hé, jól vagy?- Kopogtam be a szobájába, hiszen amióta haza jöttünk, csak az ágyán fekszik, a fejét hátra hajtva.

-Nem, Key. Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen szarul, de valszeg össze ettem valamit. Szét szakad a fejem, és a hasam!- Sóhajtott.

-Na meg ha felállok lehet össze is esek, annyira szédülök!- Tette kezeit homlokára.