Tehetetlen szerelem

6. rész

A hirtelen jött csókot nem tudtam hova tenni, így nem tudom miért, de viszonoztam. El is húzódtam, hisz eszembe jutott, hogy ő még mindig a főnököm, hiába ő kezdeményezett. 

Az elején furcsán nézett, aztán bólintott, és távolabb ült tőlem. Csörgött a telefonja, és azonnal fel is vette. -Igen, Matteo?- Kérdezte Damian. -Pár embert, aki ért is hozzá, le küldtem, hogy szabadítson ki titeket, mert rá jöttem, hogy ott bajotok eshet.- Damian csak bólintott, hiába a testvére nem látta. -Rá jöttél mi van a dolgok mögött?- Kérdezett rá a mellettem ülő férfi egyből. -Damian.. azok akikre gondoltunk. Még ide nem jöttek, a dolgozókat haza küldtem, kivéve akik tudnak a dologról.- Mondta Matteo. Kérdőn néztem Damianra, hisz nem tudtam, hogy Kathrynnel most mi van. Ő egyből bólintott. -Kathryn? Ő is haza ment?- Kérdezte gondterhelten Damian. -Ő itt van velem. Éppen pár papírért szaladt vissza, amikor elment az áram, így mondtam, hogy maradjon, mert nem tudom mi áll a dolgok mögött.- Kissé megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mert ott van vele Matteo, de olyan titokzatosak, nem tudom, hogy mégis mi áll a dolgok mögött. Egy egyszerű áramszünet, de ezek szerint kurvára nem.

-Jó, akkor mit tegyünk? Tudják, hogy nem vagyunk egyedül, el kell tűnnünk. Ártatlan emberek nem kerülhetnek veszélybe..- Itt rám nézett Damian. -Az a baj, hogy nem tudom miért pont most? Fényes nappal... valamivel nagyon felhúzhattuk őket. Apánkat is hívtam, nem tudott semmiről, de az imént jött üzenetem, azt hiszem mindent elárult, szóval ők azok.- Éreztem, hogy megint feszült lett Damian, de nem volt ideje kitombolni magát, mert hallottuk és láttuk, hogy nagy nehezen nyitódik az ajtó. Majdnem 2 emelet között állt meg a lift, szóval ki kellesz másznunk.

-Főnök!- Láttunk meg egy középkorú, barna hajú embert. -Először a hölgy!- Mondta Damian, felállt, és segített nekem is. A lábam kicsit megremegett, de oda mentem a lift ajtóhoz. Elég magasan volt, és így egy lyukon kellett kimásznom, amin szerintem átférünk mindketten.

Az ember aki a túl oldalon volt, megfogta a kezem, és úgy kezdett el fel húzni, de közben Damien megfogta a lábaim, és úgy segített ki. Valahogy örültem, hogy egy szűkebb fazonú nadrág volt rajtam. Amint kiértem az ember segített Damiannak is. Megköszöntük, Damian mondott neki pár szót, kézen fogott, és elkezdett húzni a lépcső irányába. Lefelé mentünk, közben pedig tárcsázta Matteot. 

-Kiszabadultunk, gyertek a hátsó kijárathoz! Minél előbb el kell mennünk innen!- Szedtük a lépcső fokokat gyorsan, ekkor hangokat hallottunk. -Siessetek! Társaságunk van!- Jelentette ki, a telefonját zsebre vágta, és háta mögé tolt, majd szembe fordult velem. -Bármi történne, mindig hallgass rám!- Komoly tekintete megrémített cseppet, de bólintottam. -Rendben, maradj mögöttem, és csak gyere utánam!- Ezt már suttogta. Én csak bólintottam ismét. 

Lementünk a földszintre, úgy hogy elkerüljük az embereket, hisz amikor pont jöttek volna a fekete ruhába öltözött, maszkos fegyveresek, be húzott a lépcső mögé, ő pedig szorosan elém állt, hisz kevés hely volt. Furcsa szituáció volt. Ismét.

-Mivel felmentek mind, ezért mi ki fogunk szaladni a hátsó bejáraton, egyenesen a parkolóba a kocsimhoz. De előtte figyelem elterelés kell, hogy Matteo és Kathryn is le tudjon jutni a parkolóba.- Bólintottam, ő pedig elkezdett leskelődni. -Amikor szólok elkezdünk futni, de közben jó nagy zajt kell csapnunk!- Ismét bólintottam, ő pedig intett a fejével pár  perc múlva, hogy csinálhatjuk. 

Elkezdtünk futni, közben pedig ő felborított vagy 2 íróasztalt ami hangos puffanással ért földet, én pedig pár széket. 

A terv bevált, mert a sok maszkos ember vissza elkezdett rohanni. Damian megragadta a kezem és közösen kezdtünk el futni, egyenesen a sport autójához.