Sixth member

10. Új dal, új érzések

/ne haragudjatok, de a dalok nagyrészét lefordítom, a sztori kedvéért (de nem műfordítás, nem rímelem be őket, bocsi), azért remélem egyet-kettőt felismertek; szerk./

****

-  Mikor hat éves voltam, eltörtem a lábam,
A bátyám és az ő barátai elől futottam...- pengettem a gitáromat az öltözők és a színpad felőli átjáró, kényelmes kanapéját koptatva. Igyekszem felvenni a banda tempóját, de dalokat írni sokkal nehezebb, mint gondoltam. Így is alig tudtam összerakni ezt az egy számot, ráadásul még be sem fejeztem!
Bezzeg Louisnak és Niallnek százszor egyszerűbb dolga van, a több tucat profi dalszövegíróval a hátukon.
Engem nem engednek dalokat írni, a menedzsment szerint "nem kellenek holmi tinilányka szerelmes nyáljai".

- Mit dalolgatsz Hayhay? - huppant le mellém Niall. Ez a borzasztó becenév, rettentően gyűlölöm, de az ő állítása szerint mókás. Gondolom Haya miatt van ez, hogy még jobban hasonlítsak rá.
Megforgattam a szemem erre a gondolatra. Fatális tévedes azt gondolni, hogy mi hasonlítunk. Csak a külsőnk, semmi egyéb. Habár ezt még nem különösebben részleteztem a többieknek, nem ismerik azokat az éveket.

- "Valami nyálas szerelmes dalt". - mutattam idézőjelet a kezemmel, és Niallre szegeztem a tekintetem. Olyan szép szemei vannak, olyanok akár a tenger! Talán picivel világosabb. Mintha az ég és a tenger egybeérne. El tudnék veszni bennük... Várjunk? Mi?

- Remélem rólam szól. - kacsintott rám, mire meglöktem a vállát. Ha az embernek egy ilyen koketáló barátja van, milyen gondolataimnak kéne lennie? - Na mutasd!

- Nem, nem! Nincs is kész! - tiltakoztam, de nem értem el vele a kellő hatást. Boci szemeket eresztett, és ember legyen a talpán, aki ellent tud mondani neki. Féloldalasan elmosolyodtam, elfordítottam a tekintetem. Megpengettem az első akkordokat.

- Mikor hat éves voltam, eltörtem a lábam
A bátyám és az ő barátai elől futottam,
Édes parfümnek érződött a hegyi fű, amin legurultam,
Akkor fiatalabb voltam, vigyetek vissza akkora, amikor
Megtaláltam a szívem /párját/ és össze is törtem azonban,
Barátokat szereztem, aztán elvesztettem őket az évek alatt,
És már évek óta nem láttam azokat az "üvöltő" mezőket,
Tudom hogy már felnőttem, de nem tudok várni már, hogy hazaérjek,
Már úton vagyok,
90-es úton le, az országúton,
A Tiny Dancer-t énekelve,
Hiányolom az érzést, amit felébresztesz velem, és ez mind a valóság
Amikor a naplementét néztük domb kastélyáról,
Tizenöt évesen szívtuk a házi készítésű cigarettát,
A törvény elől menekülve a mezőkön át,
Berúgni a barátaimmal...

- Wuhuuu! Azaz csajszi! - tapsikolt Olivia, az egyik hangmérnökünk, aki nem mellesleg igen jó baráti kapcsolatot ápol velem. Észre se vettem, hogy a kis dalolásom több embert is idehordott. Itt a banda, egy-két stábtag, Olivia és Paul, - a kedves testőrünk.

- Az első csókom egy péntek estén történt,
Bár nem hiszem, hogy jól csináltam,
De akkor még fiatalabb voltam, vigyetek vissza akkora,
Amikor hétvégi munkákat találtunk, fizetést kaptunk,
De olcsó piákat vettünk, meg is ittuk azonnal,
Én és a barátaim nem adtuk fel egyhamar,
Oh, hogy felnőttünk már, (de) nem tudok várni míg hazaérek,
Már úton vagyok,
90-es úton le, az országúton,
A Tiny Dancer-t énekelve,
Hiányolom az érzést, amit felébresztesz velem, és ez mind a valóság
Amikor a naplementét néztük a domb kastélyából,
A domb kastélyából
A domb kastélyából.... - énekeltem tovább, kizárva a többieket, reménykedve, hogy ezúttal nem csuklik el a hangom. Talán egyedül könnyebb énekelnem, akkor nincsen senki, akinek csalódást okozhatnék.