Érzéki izzó

16.

April Collins

Utolsó nap az egész vakációból holnaptól kezdve ugyanúgy élem meg a napjaim mint előtte annyi különbséggel, hogy Miller tanár úrat teljes mértékben kizárom az életemből, most jogosan lehetne feltételezni,hogy mégis miért mondok ilyet igazából az egyetlen nagy érv a többi kis szál érv mellett az az ,hogy meg fog nősülni.

Bizony ám, Miller tanár úr és a hárpia egybe kelnek még ebben az évben, bizonyára mindenki nagyon fogja várni, ezt a napot, de legfőképp én, mert ha teljes mértékben egybe kelnek akkor örökre el kell őt engedném ahogy helyes. És nem e fáj? De iszonyú fájdalom gyötör amióta csak közölték, de ami a legfurább volt az egészben, hogy amikor bejelentették, Ed volt az első aki felállt az asztaltól és megköszönte a kaját és a nyaralást, aztán így szólt: "Haver te örökre vesztes maradsz ebben a párbajban ez már biztos." -ezután felém pillantva eldobott egy erőltetett, de fájó mosolyt mintha a szemeivel üzenetet akart volna közvetíteni, mintha lesajnálóan tekintene rám, mintha ő akarna bocsánatot kérni. Pedig neki semmi köze ehhez ez az ő ki buta játéka volt amiben csúnyán és gyorsan bele futottam volna én is.

Tudtam, hogy egy maga fajta férfi aki nem, hogy az én korosztályomból de a saját korosztályában egy kapható ember, mint amikor válogatsz a gyümölcsök közül te is a legszebbet veszed el, és a fonnyadtat hagyod hátra másnak, ez ösztönösen az emberekbe van kódolva. Válaszd a szép csomagolásút, hisz nem látsz belülre, hogy rohadt e vagy sem, az a lényeg, hogy kívül, hogy is mondják mai szlenggel? "Pacek" legyen.

Nekem szimplán ennyi szó nem jutott eszembe csak egy és az, hogy nagyon baszd meg tanár úr, amiért játszottál az érzéseimmel, bár kit akarok áltatni? Bedőltem neki minden kedves szónak, és gesztusnak, de hát honnan tudhattam, sosem volt barátom, sosem érdekelt ez a dolog, Miller tanár úr volt az első aki megtudott mozgatni és valószínűleg az utolsó is. Sebaj, én értelmeztem félre minden mozdulatát és szavát, mert fiatal vagyok, kislány, naív.

Többet nem fog ilyen előfordulni, többször nem engedlek  közel magamhoz Miller tanár úr, akárhogy fog alakulni ezek után az életed én többet csak addig veszek részt benne amíg a diákod vagyok. Felkeltem az asztaltól és illedelmesen megfogtam anyám boros poharát és felé néztem, a szemébe néztem utoljára.

~Hát gratulálok nektek! - ez volt az utolsó szó amit neked címeztem, ez az utolsó, hogy sírtam miattad, ez az utolsó, hogy hittem alattomos hazug szavainak, ez az utolsó, hogy azért rímánkodom, bárcsak kaphatnék egy utolsó csókot tőled, de nem lenne könnyebb tőle,inkább nehezebb/ rosszabb.

Miután bele ittam egy kortyot csak a drámai hatás kedvéért és letettem,követtem Ed angolos féle távozását, könnyek törtek a szemembe,elhalkult minden csak a fülemben hallottam ahogy elárasztja a vér, és szívdobogásom egyre ütemesebben szólt egyre hangosabban szinte már ordított azért, hogy észre vegyem.

Vajon Nicole tudja, hogyan csókoltál meg? Hogyan érintettél meg? Hogy milyen fantáziád van egy kiskórú lányról aki a diákod? Persze, hogy nem. Tudod, úgy gondoltam, jobbat érdemelsz nála, de ma megmutatkozott, hogy pont egymáshoz illetek.

Búcsút mondtam neked,Búcsút mondtam az összes olyan gondolatomnak amiben benne szerepeltél, a hangodnak,az érintéseidnek.

Búcsút mondtam neked véglegesen Thomas Miller.

Thomas Miller

~Ezt most miért is kellet, Nicole? -kérdezem ingerülten tőle az asztalnál miután Ed lángokat szórt felém a szemeivel, és szavaival, burkoltan közölte, hogy a lehető legrosszabb dolgot követtem el,holott én erről az egészről most hallok először pont, ahogy a többiek is.