Érzéki izzó

6.

~ Semmi kedvem bemenni, Naomi. - kelek fel az ágyamból és barátnőmre pillantok, aki még nagyban az ágyban fekszik és bújja a netet.

~ Ah! Nézd. Tegnap bejelöltem Miller Tanár urat, mert amúgy a Facebook accountja(felhasználója) privát, így nem láttam képeit, de most már igen, tegnap hajnalban vissza jelölt. - mondja izgatottan, én pedig unott kifejezéssel be camogtam a fürdőszoba helységbe, és neki álltam arcot mosni.

~ Hogy lehet, hogy aki ilyen szívdöglesztő, tanári pályát választ? - ordít fel Naomi, és besétál a fürdőszobába hozzám.

~ Biztos szereti, hogy a fiatalabb lányok rá csórgatja a nyálát, vagy egy mosollyal ágyba viheti őket. - mondom miközben fogat mosok. Ha nem kezd készülni el fogunk késni Mr. Tökéletes órájáról, ki találta ki, hogy mindig van irodalom óránk, semmi esélyem, hogy ne találkozzak vele.

~ Jó hír, hogy nincs kint kép semmilyen nővel, rossz hír, hogy jó mégis van, de csak egyetlen egy. - kezdi el tarkóját simogatni és kínosan fel nevetni. Akaratomon kívül is látni akartam, így elvettem a telefonját.

~ Menj addig készülj el. - bólintott és elhagyta a szobát, én lementem a telefonnal a kezemben a lépcsőn, viszont ahogy elemeztem a képet, és a képen látható személyeket, meg botlottam és lett egy lila foltom a térdemen, egy a könyökömön, és egy véres, nyílt seb a homlokomon. Fantasztikus.

Fel tápászkodtam, és elindultam a gyógyszeres kis kosárért, lekezeltem a véres sebem de nem raktam rá sebtapaszt ígyis eléggé ocsmányul festek, na ha még az ott a fejemen virítana, akkor olyan ronda lennék, mint Hinnuszban a balsors.

Egyébként, csak hogy a képről is meg osszam a gondolataim amiktől kettőig nem látok. Egy vele egyidős hölgyet látunk, akinek a derekát fogja, vagy legalábbis ott pihen a keze, és mindketten mosolyognak, de nem szabad hamiskás mosoly, hanem amit tényleg be mondhatsz egy boldog érzelem dús, vidám mosolynak, tehát bárki is ez a nő, fontos számára, és valószínűleg a barátnője, vagy a jegyese.

Ezután, egy kövér könnycsepp zúdult le ki fehéredett arcomon, utána kaptam és letöröltem, komolyan azt gondoltam, hogy nem csak játszani szeretne velem? Igazából, fogalmam sincs miért fáj ennyire, hiszen semmi nem történt közöttünk, Christopher is felkért az éjszaka folyamán keringő táncra, még sem érzünk egymás iránt semmit, Miller pedig, sosem adott rá okot, hogy érezzek többet a kelleténél, az érzéseim hamisak, a meglátásaim is.

Le csuktam a telefont, és fel néztem az órára, nincs idő szomorkodni, a fiúk otthon maradtak, hiszen a szomszéd aki elaludt így egész este az esőben játszottak, le is betegedtek, gyorsan össze szedtük a táskánk, és elindultunk az iskola területe fele, szaporán, mert alig volt 8 percünk beérni.

~ Ééés... - futottunk a terem ajtajához, de be kanyarodott Henriette Ball tanárnő aki nekünk kémiát tanít,és sokszor helyettesíti a tanárokat, és becsaptam előttünk az ajtót, majdnem kapásból lefejeltem, Naomi el is botlott bennem és kissé neki dőltem az ajtó faszerkezetének, ami nagyot koppant, mit sem törődve az előbbi jelenttel, benyitottunk és elindultunk befelé, Naomi ment előre és én utána ahogy elértem a küszöböt akkor szólalt fel a be csöngő tehát nem késtünk el.

~ April Collins! Ott állj meg! - szól eréjesen rám Henriette Ball Tanárnő, én pedig megrezzenve megállok, a helyére induló Naomi kérdően megfordul és rám mered.

~ Ugye nem gondolta komolyan, hogy késik az órámról és pofátlanul csak úgy besétál? - mordul rám, és lecsapja a naplót.

~ Igazolatlan. - hirtelen fel ment bennem az a bizonyos pumpa és mély levegőt vettem, ez a tanárnő engem sosem szívlelt, elkönyvelt hülyének és azóta nem kedvel amióta rá borítottam a vízes üvegem, de jogosan tettem, minek provokál, ahelyett hogy tanítana?