Érzéki izzó

2.

Mindent bepakoltam, már csak az uzsonnám hiányzik, amikor érte nyúlok, anyukám feltűnik a hátam mögött.

~ Itt ne felejtsd, nehogy hiányozzon a titokzatos osztálytársnak. -nyújtja át a fekete esernyőt, ami minden bizonnyal Thomas Miller tanár tulajdona, bólintva sietősen rá néztem, az órámra, ami lassan negyed hetet ütött, ideje volt indulni, meg köszöntem, hogy emlékeztetett az esernyőre és kiléptem a küszöbről két apró termetű gyermekkel a két oldalamon.

Szokásos sétánkat tettük meg,immáron öten, amikor Naomi megpillantotta az esernyőt a táskám oldalán egyből kis kunkor jelent meg a szája szélén, és biccentett egyet a fejével, rosszallóan felé tekintettem, hogy fejezze be, semmi kedvem magyarázkodni Noah-nak, imádom félre ne értsétek, de eléggé szeret többet bele látni a dolgokba, és elég lesz Naomi rajongását hallani.

El köszöntem a két gyerköctől, és célba vettük az iskola kapuját, közben elment az idő, és már fél nyolcat ütött az óránk, sosem volt ilyen nehéz át lépni az iskola kapuján, ahogy eszembe jutott, hogy nekem még le kell adnom az esernyőt, Thomas Millernek, a pulzusom az egekbe szökött, értetlenül állok efelett, tegnap még semmi problémám nem volt ebből adódóan ma ahogy eljött a napja, úgy reszketek mint a nyárfa levél, és a gyomrom liftezik.

~Nem szeretnéd inkább te át adni neki, téged mégis csak jobban ismer. - bököm meg Naomi oldalát, aki sejtelmesen el mosolyodik és reményeim szerint ez egy erős nem.

~ Látva a reakciódat, nem. Vidd csak el neki. -köszönöm szépen hű barátnőm aki képes ilyen aranyosan viselkedni velem, mi ez ha nem legjobb barátság, úgyis vissza kapja a karma figyeli.

Második óra után amikor hosszabb szünetünk szokott lenni, nagy erőt véve magamon le indultam a tanári irányába, mély levegőt véve, be kopogtam, a pulzusom teljesen felgyorsult és a láb rángásom sajnálatos módon nem kompenzálta.

Nyílik az ajtó, Avery Lee szeretet angol tanárnő nyit ajtót kis személyemnek, és aranyos mosolyovál biccent, hogy kezdjek bele, mit vagy inkább kit keresek jelenleg.

~ Tisztelt tanárnő! Miller tanár úrat keresem. - bólint és hátra néz, megrázza semlegesen a fejét és közli, hogy a 112-es szertárban tartózkodik jelenleg és nézzek be oda, és vigyem fel neki az Ady Endre a köteteket, mert már fél hónapja nem képes érte lejönni.

Fel cippeltem a köteteket és be kopogtam nagyobb bátorsággal, amikor kinyitotta az ajtót, biccentet egyet fejével miképpen menjek be, elvette a köteteket és becsukta mögöttem az ajtót.

~ Mondja. - kérvényzi látogatásomat röviden, amikor bele kezdek mondandómba, ő pedig hátat fordítva pakolja el az említett könyveket.

~ Tegnap meg kértük, én és a barátnőm, hogy fel e tudná ajánlani az esernyőjét és maga megsegített minket, tehát itt az esernyője, tanár úr. Köszönjük mégegyszer. - teszem le az üres asztalra a feketével borított esernyőt, amikor bólint, én le fagyva állok továbbra is, jobban fel mérem testi viszonyait, nem kigyúrt, de azért látszódnak izmai elég rendesen a fehér ingben amit hord.

Értem már miért van oda, ennyire sok lány érte, nem szeretnék beállni a sorba, főleg, hogy ő egy tanár, és köztudottan, a tanárok nem veszik észre a lányokat főleg akik a diák szerepet töltik be, mert illegális egyrészről, másrészről csak 'arra' kellenénk nekik, ami érthető, mi lányok is inkább az idősebb srácokat nézzük ki és álmodozzunk róluk, ők is az érettebb nőkkel kezdenek komolyabb kapcsolatot, minket meg hagynak az élvezetnek.

Sokat el időzhettem rajta, megszólalt a csengő és igazából ez a hang ébresztett rá, hogy még mindig a tanáromat bámulom, ami egyáltalán nem egészséges, főleg, hogy ő kérdőn meredt felém, rideg arca teljesen hideg zuhanyként ért, egyből meg igazítottam nadrágom felső részét és el köszöntem, kilépve az ajtón le hunytam szemeim és megpróbáltam erősnek maradni, teljesen el ástam magamat előtte, és valamiért ez az érzés felemészt.

Késve de be futottam az órámra, ahol Logan Lewis a német tanár csak legyintett és folytatta, amibe belekezdett, egyből izgatott barátnőm kezdett el faggatni a szertárban történtekről, hívhatjuk így? Mert igazából semmin kívül nem történt semmi izgalmas, sőt inkább megalázó volt az én szemszögemből nézve.

~ Hát ez elég nagy baj, ha ennyire rideg veled, te meg odáig vagy érte. - jelenti ki suttogva és rajzolgatva szíveket Naomi, amikor meg rúgom a lábát, és fel szisszent.

~ Nem vagyok odáig érte, különben is, tudod kinek kéne egy 17 éves kislány, amikor bármelyik nőt megkaphatja. - írom az új szavakat a szótárban amikor Naomi erőteljesen felkiált.

~ Úristen! - áll fel a helyéről Naomi, amikor mindannyian kérdőn néznek rá én pedig lesújtoan nézek felé, ekkor szája elé kap, és bocsánatot kér, és vissza ül eredeti pozíciójába.

~ Neked tényleg be jön. -nem is akartam megcáfolni, Naomi túl makacs ahhoz, hogy bármit is mondj ellene, így nevetve legyintek felé, amit ő mosolyogva elkönyvel egy "igazam van"-nak.

Ebéd szünetben, lementünk szokásos büfé túránkra, másik asztalnál meg pillantja Jacob Jones-t aki történetesen Naomi nagy szerelme amióta ide járunk, barátnőm próbálja újabb fiúkkal leplezni, hogy nincs oda érte még mindig, de ha nem is mindenki én látom, ahogy néz rá, és az a tekintet, amikor már az életedet is vele képzelted el, mind ismerjük ezt a nézést és érzést egyben.

Viszont a srác, mivel népszerű, így a népszerű lányokkal jár és lóg amibe mi persze soha nem tartozunk bele, amit néha sikerként néha veszteségnek könyvelünk el.

Ekkor belép Harper a két barátnőjével, és beül Jacob ölébe, ami még nézni is fájt, szegény srácnak a golyói szerintem új formát öltöttek, amíg el beszélgettünk Haperről, egy ismerős alakot figyeltünk meg a büfé sarkán, Thomas Miller állt ott és nézegette a kínálatot, Harpernek több sem kellett, fel szabadította rabságából Jacob golyóit, és be célozta Thomas Miller tanár úrat.

~ Na a konkurencia. - csapja össze rosszallóan a kezét Naomi, kislányos zavaromba bele mosolyogtam mennyire komolyan veszi, hogy én és a tanár úr közt lehet valami, mind tudjuk ez egy ábránd, és nem is lesz ennél soha semmi több.

~ Tényleg, hogy állsz az egyetemekkel? Lassan már el kell döntenünk hová megyünk tovább. - veszem el a tekintetem a tanár úr kinézetéről, és kíváncsian, Naomi felé fordulok aki sorolja a jobbnál jobb egyetemeket, neki sikerülne, mindig van szerencséje, és elég jó tanuló ahhoz, hogy felvegyék.

~ Lassan indulnunk kell vissza a teremhez. - bököm meg a lány karját, aki meg forgatja szemét és fel tápászkodik helyéről.

Irodalom óránk lenne, de egyelőre a tanár nem találja a termet, vagy esetleg elveszett, a lényeg, hogy lassan 10 perce senki nem tart órát és le kell valakinek menni szólni. Amikor a két hetes a kilincsre teszi kezeit, a kilincs magától le nyomodik és Thomas Miller személye áll az ajtóban.

~ Elnézéseteket kérem a megváratásért, kollégák előszeretettel tartanak szóval fent. - teszi le a naplót és laptopját egyaránt az asztalra. Naomi szemei csillogni kezdtek és persze, amikor leesett neki, hogy ő lesz a tanárunk ebben az utolsó évben egyből felém vette az irányt a szemei.

Komolyan? Miért pont ő? Van még rajta kívül 3 irodalom szakos tanár, de nekünk pont őt kellett kapnunk. És ahogy szemeink találkoztak magyarázása közben gyomrom össze szorult és zavaromban, elkezdtem nézni az előttem lévő üresen álló papírt, ami arra várt, hogy a kötelező olvasmányok címet rá írjam, de minek amikor soha el nem olvasom, csak ki olvasom a Google vázlatából.

Kemény évnek nézünk elébe, főleg ha így érzek vele kapcsolatban és minden órán remegek az izgatottságtól.