-Suga-san? -kérdeztem félénken. -Hmm? -nézett kérdőn rám a fiú. -Tudod..... néha olyan vagy mint egy varjú. Melynek csak egy szárnya van. És ha valaki nem támogat, akkor képtelen vagy repülni. Eddig folyton a csapatra támaszkodtál...... viszont...... azt szeretném, ha rám is támaszkodnál. Azt szeretném, hogy....... hogy én legyek a másik szárnyad! Akivel újra képes leszel repülni! És újra visszakaphatnám azt a mindig kedves és pozitív Suga-sant, akit az első napomkor ismertem meg....... - halkultam el a végére.