"Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy sosem félsz, hanem azt, hogy ha a félelemtől reszketve is, de megteszed amit jónak gondolsz" Ez az én élet filozófiám. Ezért maradtam ebbe a városba a szüleim halála után a 23 éves bátyjámmal. Ezért vagyok én az iskola megzabolázatlan ékköve. Nincsenek szüleim(vagy baratnőim)=nincs ki megmondja mi lenne a helyes út. Ha egyáltalán van olyan. Mindenkinek más a helyes. Például én elvoltam az egyejszakás kalandokkal is,míg midnenki más egy életen át tarto igaz szerelemre vágyott. Miért húzzuk egymás idejét ha csak a testi szükségleteket kell kielégíteni?