Kontraszt

Halott keringő

Baljós árnyak némán cikáznak felettem.
elestem, s könnyes szemmel meredtem.
Köröznek, mint keselyűk a dögre várva.
A mennyek kapuja előttem már zárva.


Holtak halk moraja, mint a darazsak,
suttognak fülembe, s közben harapnak.
A halál vért ont és közeleg a végítélet.
Az istenek döntenek, hogy pusztulás vagy élet.


***


Megjött ö, s egy zord vihart hozott létere,
melyet dühöm táplált, s tüze festé kékre.
Oroszlán és kígyó harca zajlik le előttem.
a hölgy nyeri a csatát, amíg én vergődtem


Lebben a széllel, mint egy kósza gondolat,
csókja fagyos feledhetetlen és fojtogat.
Érintése feloldoz, életet ad nékem,
elveszi a fájdalmam, s úgy érzem végem.