- Mit csinálsz? - huppan le mellém kora délután a kis kerti hintaágyra Joey akkora erővel, hogy annak az öreg rugói egyből elkezdenek ide-oda rángatózni. Anya régebben mindig mondta, hogy ez már az ő gyerekkorában is bőven ugyanitt állt, inkább el sem merem képzelni, hogy meddig bírhatja még ki.
- Egyszer úgy le fog szakadni velünk együtt - ingatom a fejem, míg próbálom megállítani a mozgó hintát. - A kérdésedre válaszolva pedig, csak Johnnal beszélek.
- Király. Mi van vele?
- Semmi extra, Chase-szel meg a többiekkel lóg most is.
- Bírom azt a ganget.
- Én is - vágom rá meggondolatlanul. Nem tehetek róla, hirtelen csúszik ki a számon. Egyszerűen csak mostanában túl sok időt töltöttem velük, és akaratlanul is megkedveltem őket. El is felejtettem, hogy a bátyám erről semmit sem tud.
- Várj, te ismered őket?
- Ja, nem. Mármint személyesen nem, csak elég sokat látom őket a suliban, és tökre jó fejnek tűnnek - magyarázom ki magam gyorsan.
- Aha, értem. Amúgy tényleg rendesek, régebben nagyon sokat lógtam velük.
- És már nem? - Sajnálnám, ha nemet mondana, de nekem mindenképp jobb lenne a hazudozások szempontjából.
- Nem igazán. Jóban maradtam mindenkivel, de inkább csak néha futunk össze egyszer-egyszer, az is leginkább véletlen szokott lenni. Már vagy egy hónapja nem is beszéltem velük.
- Ó. - Ez megmagyarázza, hogy miért nem buktunk eddig még le.
- Nyugi, nem gáz. Amúgy is Patrick miatt barátkoztunk össze még anno, természetes, hogy egy idő után eltávolodtunk egymástól. Csak egy kicsit sajnálom, mert tényleg rendesek voltak - mondja. Ó, ne már! Annyira rosszul érzem magam most emiatt. - Viszont az a csaj... fú, valami szörnyű. Ő az, akit egyáltalán nem bánok, hogy már nem látom rendszeresen. Legszívesebben megfojtanám a saját nyálában - folytatja, mire felkapom a fejem.
- Melyik csaj? - kérdezem. A társaságukban elég kevés lány tag van, a szűkebb körben szinte nincs is, csak olyanok, akik hozzájuk csapódtak, pont mint én Patrick által, illetve Daniel barátnője, Kate. Viszont alapjáraton tényleg egy fiúcsapatról van szó.
- Chase húga.
- Ja, Bianca? - kérdezem. Róla meg is felejtkeztem teljesen, bár szerintem ő sem tartozik hozzájuk teljesen, hiába Chase testvére.
- Az - legyint. - Undorító. - Meglepnek Joey szavai, főleg, hogy eltekintve attól, hogy imád kritizálni másokat, a nőkkel mindig is tisztelettudó kiskorától kezdve. Nem nagyon szokott csak úgy, mindenféle random csajról így beszélni.
- De miért? - Tényleg nem értem. Bianca nekem is elég unszimpatikus lánynak tűnt mindkét alkalommal, amikor találkoztunk, de nem ismerem őt, fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet valójában.
- Kavarja állandóan a szart. Annyira kétségbeesetten próbálja felvonni magára a figyelmet, hogy az valami szánalmas. Kurvára irigyli, hogy a bátyja népszerű, hogy van egy csomó igazi barátja, és hogy állandóan hívják őt mindenhova, azt a csajt meg gyűlöli mindenki. Csak megtűrik maguk mellett Chase miatt.
- Még mindig nem értem, hogy miért.
- Nézd, olyan, mint egy matrica. Egyfolytában tapad Chase-re meg a haverjaira, hátha végre megkedvelik őt is, de ez sosem jön össze neki. Mindenki csak a bátyját bírja tök jogosan, mert míg Chase állati nagy forma, az a csaj belülről egy hatalmas nulla. Még a szüleik is jobban szeretik a bátyját. Bianca lehet, hogy jó nő, abban is biztos vagyok, hogy még az osztálytársaid is rendszeresen verik rá ki a farkukat, de ennél többre senkinek sem kellene. És épp ezért mindig össze-vissza pletykál egy csomó faszságot, hogy kicsit felfigyeljenek rá is, pedig ettől csak még nagyobbat esik minden alkalommal az emberek szemében. Még az állítólagos barátnői is csak azért vannak mellette, hogy Chase bulijain részt vehessenek. - Akaratlanul szorul el a torkom Joey mondandója alatt. Mint említettem, nem ismerem Biancát, de biztos vagyok benne, hogy szegény lány nem ezt érdemli. Szimpátia ide vagy oda, ezer százalék, hogy ő több egy felszínes, beképzelt, kötekedő csajnál. Ennél mindenki több.
Ha valaki tudja, én biztosan, hogy milyen érzés kiutálva lenni. Általánosban, amikor a gyerekek felkerülnek ötödikbe, és már azonnal nagynak érzik magukat, az valami szörnyű. Egyből belekötnek a nagymenők mindenkibe, akibe csak tudnak a legapróbb dolgok miatt. Többek között belém is. Bántottak régen a magasságom miatt, azért, mert viszonylag kevés barátom volt - bár akkor még jóval több, mint most -, strébernek voltam titulálva, ha ötöst kaptam, ha meg esetleg becsúszott egy hármas, akkor butának. Konkrétan még az is baj volt, hogy kékek a szemeim. Nem tehettem semmiről, egy átlagos kislány voltam, aki épp csak felfogta a nagyszülei halálát, egyből kiközösítették, mert gyenge volt lelkileg és képtelen volt kiállni magáért.
Valamiért úgy érzem, Bianca is pont olyan ártatlan, mint amilyen én voltam akkor. Az meg, hogy Joey szerint még a szülei sem értékelik eléggé, borzasztóan hangzik. Szerencsére minket igazságosan nevelnek apáék, ugyanannyi figyelmet és szeretetet kap mindkettőnk, de ha esetleg valaki egy olyan családba születik bele, ahol ez nem így van, az szörnyű lehet. Úgy felnőni, hogy mindig csak a testvéred szava a mérvadó, ő kapja a legtöbb törődést és szeretetet, míg te csak az árnyékában lapulsz hosszú éveken keresztül, még elképzelni is elkeserítő. Ezek után szerintem nem meglepő, ha próbál végre egy kicsit kitörni az elnyomásból.
- Miket szokott híresztelni? - kérdezem végül.
- Miket nem? - vágja rá. - Főleg lányokról ezt-azt, de voltak már durvább hazugságok is tanárokról, meg ilyesmik. Én annyira nem tudom ezeket, mert őszintén szarok a lányra, de ha megkérdezed Rickit, biztos tud mondani konkrét sztorikat, amiket még te is hallottál a gimiben. Persze semelyiknek sincs semmi valóságalapja.
- Jó, ez így tényleg elég gáznak tűnik.
- Azért, mert az is.
- Pedig ebből a suliban semmi sem látszik.
- Mármint?
- Hát, hogy utálják őt.
- Mondom, mert mindenki bírja Chaset. Ő meg a húga között nagyon szoros a kapcsolat és nagyon szeretik egymást, épp ezért senki sem mer egy rossz megjegyzést sem tenni Biancára, mert nem akarnak rosszban lenni Chase-szel.
- Jó szar lehet szegény lánynak.
- Hidd el, kiérdemelte, hogy utálják. - Ezt még mindig nehezen akarom elhinni, de inkább nem szállok vele vitába, hisz a bátyám évek óta ismeri Patrick haverjait, én meg csak alig egy-két hete, így ő valószínűleg jobban átlátja a dolgokat. Mindenesetre be kell, hogy valljam, Bianca a mondottak ellenére nagyot nőtt a szememben. Nem, talán nem is ez a megfelelő szó. Nem nőtt semennyit amiatt, hogy kiderült, hogy mindent össze-vissza hazudozik, hisz az hülyeség lenne. Csupán már megértem, hogy miért volt mindig olyan lenéző velem szemben. Élvezte a helyzetet, hogy én vagyok az új csaj a társaságban, aki talán szörnyű személyiséggel rendelkezik, bunkó lesz, vagy esetleg elcsesz valamit. Azt remélte a buli napján is, hogy talán végre jön egy lány, akit nála is jobban utálnak majd, őt pedig befogadják. Ezért pedig nem tudom hibáztatni.
- Kit utálnak? - kerül elő Patrick a semmiből, én meg imádkozva figyelem, ahogyan ő is levágódik a hintaágyra a másik oldalamra. Most is fájdalmasan nyikorognak az öreg rugók, annyi különbséggel, hogy nála talán még jobban is, mint Joeynál. Jézusom.
- Senkit, csak Chase-ékről volt szó - mondom felé fordulva úgy, hogy ne láthassa Joey, hogy enyhén intek egyet a fejemmel jelezve, hogy nincs semmi gond, nem buktunk le. Alig észrevehetően bólint ő is, miszerint értette.
- És mit beszéltetek? - érdeklődik.
- Biancáról meséltem neki ezt-azt - feleli a bátyám, Pat pedig úgy tűnik, kicsit zavarba jön.
- Mit?
- Mondtam Ashnek, hogy milyen dolgai vannak.
- És még mit? - faggatja tovább Joeyt, amit nem nagyon értek.
- Hát, hogy mindenki gyűlöli őt, meg mindenféle hülyeséget kitalál és elterjeszti azokat.
- Másról nem volt szó?
- Nem.
- Semmi másról?
- Tesó, mi a fasz bajod van? - kérdez vissza a bátyám. - Miért érdekel ennyire, hogy mit mondtam Ashnek egy random csajról?
- Ja, nem érdekel. Bocs, tényleg furán jött ki - röhögi el magát látszólag lazán. Mi a franc?
- Ő, okés. Akkor én szerintem megyek inkább a tóhoz - töröm meg a kínos csendet lassan felállva, hátha ezzel megkímélem a szeretett hintaágyamat. Elegem van ebből a Biancás témából, muszáj kiszellőztetnem a fejem.
- Megyünk mi is kicsit később utánad - szól utánam Joey, én meg bólintok egyet.
Beérve az ideiglenes szobámba gyorsan átcserélem az oversize szürke pólómat és shortomat az egyszerű, pánt nélküli, világos kék bikinimre, amire még gyorsan felveszek egy strandruhát. Egyelőre csak napozni szeretnék, ezért bedobálom a táskámba a törölközőt, a fém kulacsomat, amit már korábban megtöltöttem vízzel, a tizenötös faktorú naptejemet - mert azzal tudok a legjobban barnulni -, illetve némi unaloműzőt; rejtvényfüzetet és hozzá tollat, fülhallgatót, telefont, illetve legfölülre a plédet is behajtogatom.
Persze csak miután leérek a kavicsos strandra, jut eszembe, hogy egyedül hanyatt fekve tudok napozni, ha nem akarok leégni, mert képtelen vagyok a saját hátamat bekenni. Ismerőst nem találok magam körül, idegenhez pedig nem szeretnék csak úgy odamenni, hogy tapizza végig a testemet.
Végül leterítem a takarót, majd bekenem az arcomat, karomat, mellkasomat, hasamat és a lábaimat, úgy fekszem le a napra.
Olyan fél óra elteltével kapom fel a fejemet a bátyámék idióta nevetésére, amit sajnos ezerből is felismernék, hisz mindkettő fiú valami elképesztően retardáltan szokott röhögni, amikor együtt poénkodnak. Fulladozva csoszognak hozzám a papucsukban, míg még mindig nem bírják abbahagyni a nevetést.
- Halkabban már, tóparton vagyunk! - szólok nekik kissé kínosan, mert elég sokan felfigyeltek rájuk. Főleg tini lányok és az idősebb korosztály. Bár van egy olyan sejtésem, hogy az előbbiek nem a hangoskodás miatt pásztázzák még mindig a két srácot.
- Igen, és? - néz rám értetlenül Joey.
- A víz viszi a leggyorsabban a hangot. A környéken szerintem mindenki hallotta a hülye nevetéseteket.
- Igen, és? - kérdezi most Patrick, amin újra elröhögik magukat.
- Uram atyám - motyogom.
- Jó, na. Megyünk is, nem égetünk tovább.
- Azt megköszönném - mondom, de aztán eszembe jut valami. - Joey, várj!
- Hm?
- Bekened a hátam, kérlek? - nézek rá, mire olyan arcot vág, mint akit a halálsorra akarnak kényszeríteni.
- Ne már, öcskös! Mindig ilyen gecis lesz a kezem utána.
- Naptejnek hívják, és amúgy is, téged is be kéne kenni.
- Azt biztos, hogy nem - ellenkezik, én meg unottan forgatom meg a szemem.
- De azért engem bekensz?
- Ricki, csináld már te! - szól a barátjának. Na ne! Akkor inkább leégek, de Pat nem fogja a testemet simogatni, az biztos.
- Miért én? Te vagy bátyja, ennyit miért nem vagy képes megtenni neki?
- Azért, mert gyűlölöm ezeket a szarokat. Ott maradnak a kezemen és utána egy csomó ideig ilyen zsíros lesz.
- Jó, akkor leszólítok egy random idős bácsit - elégelem meg idegesen, majd megmarkolva a naptejet állok fel.
- Faszomat már! Nehogy elmenj bárhova is, főleg ne azokhoz a pedofil bácsikhoz, akik még minket is megbámultak! Add ide azt a szart! - veszi ki a kezemből a flakont Patrick, Joey pedig látva, hogy megoldódott a probléma, hátat fordítva nekünk sétál be a vízbe. Kösz, igazi jó testvér vagy!
- Köszönöm! - mondom végül halkan Patnek, majd kínos csöndbe burkolózunk mindketten, míg a fiú először a hátam felső felén dolgozza el alaposan a naptejet, majd a bugyim és a melltartóm közti területen. Szinte alig ken alulra egy keveset, nehogy hozzáérjen véletlen a fenekemhez, csak nagyjából viszi fel a sűrű folyadékot a forró bőrömre.
- Kész vagyok - nyújtja felém, én meg rá sem nézve veszem el tőle, majd köszönöm meg még egyszer zavaromban.
- Téged nem kell?
- De, jó lenne - bólint egy kis mérlegelés után, viszont ő is csak a vállam felett néz el a távolba idegesen ahelyett, hogy rám pillantana.
- Nem ülnél le a plédre? Úgy sokkal egyszerűbb lenne - mutatok rá a jó harmincöt centi különbségre, ami köztünk van, ő meg szó nélkül vágja le magát a földre hason fekve, mire én is mellé térdelek, majd gyorsan végigkenem a lapockáját, a nyaka felső részét és a vállait.
- Okés, megvagy.
- Úristen ez nagyon jó - dünnyögi elfojtott hangon, hisz az arca a törölközőjébe van temetve. - Csináld még!
- Bekentelek naptejjel, Patrick. Mi olyan jó ezen? - nevetek fel.
- Masszírozz meg! - fordítja oldalra a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. Ahogyan a kócos hajából néhány tincs a szemébe hullik és közben aranyosan mosolyog rám, olyan, mint egy elveszett kisfiú. Nem tudok nem vigyorogni ezen a gondolaton.
- Rendben - mondom végül zakatoló szívvel. - Csak tudod így, szóval nem igazán jó, ahogy... - makogok össze-vissza a kezemmel kalimpálva, ő meg kis idő múlva megérti a problémámat. Nem nagyon esik kézre a dolog úgy, hogy mellette vagyok.
- Ó, ülj rám nyugodtan! - feleli röhögve. Sosem hittem volna, hogy valaha ilyet fog nekem mondani a fiú.
Mivel hason fekszik, óvatosan lépem át az egyik lábammal a derekát, hogy aztán félig térdelve, félig ülve helyezkedhessek el a fenekén. Kicsit nyomok még a tubusból a kezemre, hogy az jobban csússzon, úgy kezdem el dögönyözni a felsőtestét. Igaz, nem ez az eredeti felhasználási módja a naptejnek, de most így is jó lesz.
- Egyébként - töröm meg az újból beállt csendet, bár ez most az előzőekkel ellentétben nem mondható kínosnak, inkább kellemesnek - mi volt az a dolog Biancával kapcsolatban?
- Milyen dolog? Ó, de jó ez!
- Itt, a válladnál? - térek vissza arra a pontra.
- Aha. Nem, mégsem, egy kicsit feljebb! Tökéletes - dünnyögi.
- Hát az a dolog. Olyan fura voltál.
- Csak kíváncsi voltam, mit mondott róla Joe. - Van az a pont, amikor már annyira kiismersz egy embert, hogy egyetlen mondatából felismered, mikor hazudik. Patricknél most pont ez van. Nem mond igazat, de fogalmam sincs, mi oka van rá.
- Ennyi?
- Persze. Amúgy pont azután írt Daniel, miután elmentél - vált gyorsan témát.
- Mit? - hagyom rá az előbbit.
- Szerveznek majd egy újabb bulit, de csak a szűkebb kör lesz meghívva.
- Mikor?
- Miután hazaérünk Puerto Ricoból. De nem muszáj elmennünk, ha nem akarsz.
- Dehogynem, úgyis bírom a srácokat. Igazad volt még az elején velük kapcsolatosan.
- Tudom. Higgy nekem, az első benyomás nem benyomás. Zűrösnek tűnnek, de szerethetőek.
- Ezt meg én tudom - nevetek fel, majd kissé felemelkedve erősebben kezdem el gyúrni a hátát. - Csak azt nem, hogy meddig akarjuk még ezt csinálni.
- Uram atyám, Ash! Ez kurva jó - nyög fel halkan, aztán kis idő múlva újra megszólal. - Figyelj! Az a helyzet, hogy rohadtul elcsesztem ezt az egészet.
- Ezt hogy érted?
- Azt hittem, minden máshogy történik majd. Ráveszlek, hogy pár óra erejéig csinálj úgy egy csapat idegen előtt, mintha a barátnőm lennél, aztán egy nap múlva már el is felejtjük az egészet. Úgy teszünk, mintha ez is csak egy szimpla szívesség lenne. De basszus, egyáltalán nem így lett. Teljesen összekuszálódtak a dolgok. Hetek óta hazudunk mindenkinek, talán még saját magunknak is. Kevinék megkedveltek téged, állandóan azzal jönnek nekem, hogy vigyelek magammal, amikor találkozom velük. Mi sem úgy állunk már egymáshoz, mint régen, konkrétan minden megváltozott. Ha visszapörgethetném az időt, biztos odamennék az első csajhoz, akit meglátok az utcán, és őt kérném meg, hogy legyen az álcsajom, akit aztán bármikor kidobhatok.
- Hűha.
- Hát igen.
- Megbántad?
- Azt, hogy elkezdtük ezt az egész faszságot? Egyrészről igen. Nagyon is. Viszont a másikról meg nem. Te?
- Ezzel én is így vagyok - sóhajtok. - Tényleg bírom a haverjaidat és nem akarok nekik hazudni. De tudom, ha bejelentjük, hogy szakítunk, akkor velük sem fogok többet találkozni, maximum a suliban majd.
- Sajnálom.
- Ugyan, ha te nem lennél, meg sem ismertem volna őket - legyintek, bár ő ebből csak annyit érzékel, hogy elvettem az egyik kezemet a hátáról.
- Az a baj, hogy nem gondolkodtam.
- Ez nem csak a te hibád. Ugyanannyira az enyém is.
- Nem, erről én tehetek, te csak segítettél nekem, mint mindig. Én voltam az, aki nem gondolt bele a következményekbe. Nem csak most, már tavaly szeptemberben sem, amikor elkezdtük ezt a szívességesdit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülünk majd egymáshoz. És ezt most nem arra értem, hogy konkrétan rajtam ülsz - poénkodja el szánalmasan a végét, de csak idegességében.
- Én sem gondoltam volna.
- A kérdésedre válaszolva pedig, őszintén fogalmam sincs. Minél tovább húzzuk a hazudozást, annál szarabb lesz majd befejezni. Így is szerencsések vagyunk, hogy ennyivel megúsztuk eddig.
- Félek, hogy megváltoznak majd kettőnk között a dolgok - vallom be halkan, majd a masszázs végeztével leszállok Patrick fenekéről, bármennyire is kényelmes az a testrésze.
- Én is. - Nem kell kifejtenem, hogy mit értek a megváltozás alatt, Pat pontosan tudja, mi jár a fejemben, valószínűleg ő is ezen agyalhat. Fogalmunk sincs, mi van és lesz köztünk a jövőben, ahogyan arról sem, hogy hogyan fognak megváltozni a dolgok körülöttünk, ez pedig rettegéssel tölt el. - Viszont tudod mit? - tornázza fel magát ülő helyzetbe, úgy tárja szét a karjait. - Bármit is csinálunk, úgysem fog így maradni semmi, elvégre akkora nagy szerencsénk nem lehet. Akkor meg minek depizzünk előre? Itt ülünk ezen a kicseszett szép helyen, és csak a rossz dolgokra fókuszálunk. Engedjük el az egészet és érezzük jól magunkat!
- Végül is - adok neki igazat, majd elfogadom a kezét, amit felém nyújt, hogy maga után engem is felhúzzon.
- Most pedig úgy teszünk, mintha csak két átlagos fiatal lennénk, akik eljöttek együtt nyaralni, hátrahagyva a gondokat.
- Tetszik az ötlet - mosolyodom el. - Egy dolgot viszont árulj még el!
- Mit? - áll meg egy pillanatra, hogy lenézhessen rám.
- Ha visszamehetnél az időbe, tényleg keresnél egy random csajt helyettem?
- Nem. Mindent ugyanígy csinálnék. Egyedül csak azt a fejbeverést kerülném el - utal arra, amikor az utcán megcsaptam a kulacsommal, aminek az emlékére hangosan felnevetek, úgy sétálunk be egymás mellett a langyos vízbe.
__________________________
HÁT DE ÉN FIÚ VAGYOK