Patrick Miller becenevet állított be Ashley Peterson számára: Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝: Te hülye vagy?
Patrick Miller: Most miért? Szerintem elértünk ahhoz a ponthoz a kapcsolatunkban, hogy ilyen kreatív becézéseink legyenek
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝 becenevet állított be Patrick Miller számára: Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*: Nyugi, Ash :)
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝: Nem vagy vicces :(
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*: Neked meg elég rendesen felvágták a nyelved az elmúlt napokban
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝: Jó, figyelj. Tényleg nincs most kedvem ehhez. Mit akarsz?
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*: Most akarok beszélni Joeval. Milyen hangulatában van?
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*: Ja, meg azt is meg akarom tudni, hogy mi bajod van a beceneveddel
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝: Ma még nem találkoztam vele tekintve, hogy te keltettél
Életem szerelme🥺🥰❤️💙😍💕☺️👴🏻💝: És az a bajom vele, hogy faszság és így könnyebben le is bukhatunk. Mert azt simán ki lehet magyarázni, ha csak úgy ráírunk egymásra, de ezeket a neveket már nem
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht*: Faszért vagy ilyen logikus
Ha nem fejezed be a zaklatásomat hajnali fél délben, akkor letiltalak. Ja, és mi a franc ez a nagypapa emoji a nevemben? *most képzelj ide a végére egy dühös Asht* törölte a becenevedet.
Patrick Miller törölte a becenevét.
Patrick Miller: Amúgy nem tudom, hogy került oda az a nagypapa xddd
Ashley Peterson: Oh :((
Ashley Peterson: Akkor átjössz?
Patrick Miller: Aha, tíz perc múlva ott vagyok
Ashley Peterson: Ezt a szöveget már hallottam :)
Patrick Miller: :)
Ashley Peterson: Jó, mindegy. Akkor megkeresem, és az elkövetkezendő egy órában, míg téged meg a tíz percedet várom, addig beszélek vele, hogy neked könnyebb legyen. Csak mert túl kedves ember vagyok
Patrick Miller: 💙
Néha elgondolkozom azon, hogy mennyivel könnyebb volt minden azelőtt, mielőtt Patrick nem jött és forgatta fel a dolgaimat. Nem arról beszélek, hogy amióta megismertem, azóta nehéz nekem, mert az elég kínos lenne tekintve, hogy közel mínusz négy évvel a születésem óta van jelen az életemben. Arról beszélek, hogy amikor megkért erre az egész álkapcsolatos dologra, onnantól kezdve minden más lett, csak kellett hozzá egy kis idő, mire ezt mi is észleltük.
Most meg? Többet vagyok vele, mint a családom összes tagjával összesítve, megkedveltem a haverjait, amit nagyon nem akartam. Állandóan hazugságokkal etetjük a környezetünkben lévőket, illetve őt is kezdem egyre jobban bírni. És én sosem hittem, hogy ebből a négy dologból valaha bármelyik is megtörténhet. Már pedig megtörtént, és meg sem próbálhatjuk visszacsinálni a dolgokat, mert ahhoz már túlságosan is benne vagyunk a színjátékban, ami egyébként szerintem tökre feleslegessé vált, hisz Bianca egyáltalán nem is nyomul már, mégsem fejezzük be.
Ami az igazán érdekes lesz majd az az, hogy két hét múlva Salvadorban fog nyaralni együtt a Miller és a Peterson család, illetve még korábban azt is beszéltük, hogy lemennénk az út előtt a nyaralóba is Arizonába. És az szintén fura lenne, főleg, hogy hárman terveztünk csak. Nos, most abból a három emberből az első haragszik a másodikra, mert hazudott neki és tudtán kívül a harmad számúra is, a második személy rendbe akarja hozni a dolgokat mindenkivel, a harmadik pedig csak szimplán időutazóvá akar válni és át szeretné ugrani ezt a nyarat.
Egy nagyot ásítva kelek ki az ágyamból, ugyanis meglepő módon tegnap éjszaka már megint virrasztottam, de most kivételesen nem sorozatot néztem, hanem Disney meséket, mert hirtelen nagyon rám tört a nosztalgiázhatnékom. Azok közül is az egyik kedvencemet, a Mulant néztem meg, illetve a Pocahontas két részét, amiről egyébként nem is tudtam, hogy van második is néhány órával ezelőttig.
Joey egyik régi atlétájában kecmergek a lépcsőhöz, de azelőtt teszek egy kis kitérőt a bátyám szobája felé. Kopogok hármat, aztán néhány pillanat múlva még egy negyediket is az ajtaján, majd lemegyek a konyhába. Ezt a rendkívül kreatív jelzést kiskorunkban találtuk ki, és még mindig használjuk egyszer-egyszer azóta is akkor, amikor valami fontosról akarunk beszélni. És ilyenkor a kopogás után azt várjuk, hogy utánunk jöjjön a másik, amikor ráér - na igen, négy évesen biztos olyan sok dolgom volt már akkor is -, hogy megoszthassuk a szupertitkos problémáinkat egymással.
- Jó reggelt! - köszön a bátyám a pultnak támaszkodva. Ó, akkor tök feleslegesen kopogtam. Jó tudni. Odasétálva hozzá nyomok egy puszit az arcára remélve, hogy így enyhül a bűntudatom, ami a hazudozások által keletkezett bennem, de ez a legnagyobb bánatom ellenére sem jön össze igazán. Mondjuk nem is értem, mit vártam.
- Neked is. Az mikor lett lefőzve? - kérdezem a kávéskannára bökve a fejemmel. Nem iszom túl gyakran, de néha muszáj, amikor nagyon fáradt vagyok.
- Olyan húsz perce. Egyből azután csináltam, miután felkeltem.
- Ó, okés. Köszi - mondom, majd öntök magamnak a fekete italból egy csészével és magában kezdem el kortyolgatni. Mindig is feketén szerettem a kávét, szerintem pont jó arányban keserű, ráadásul amúgy sem az ízéért issza általában az ember, tehát még ha esetleg rossz is lenne, akkor sem ízesíteném. Sosem értettem azokat, akik egy fél decihez hozzáöntenek egy csomó tejet és cukrot, mert hogy az úgy finom szerintük, hogy teljesen el van nyomva az eredeti íze, aztán panaszkodnak, hogy hiába ittak meg fél liter kávét, így is hulla fáradtak. Fel sem tudom fogni, hogy mit várnak egy cukros tejtől. - És amúgy mi újság veled?
- Nem is tudom. Kicsit olyan fura minden mostanában - vakarja meg a fejét a kérdés hallatán.
- Ezt hogy érted?
- Egy csomószor olyan érzésem van, mintha a környezetemben csak én nem tudnék valami nagyon fontosról, míg mindenki más igen.
- Például? - Ez az Ash, játszd tovább a hülyét, és kelts csak magadban még nagyobb bűntudatot! Elvégre csupán annak a személynek hazudsz a szemébe, akiben a világon a legjobban megbízol.
- Például ott van Ricki, akit én nem is értek, meg néha te is olyan fura vagy, de képtelen vagyok elmagyarázni, hogy miért vagyok így ezzel. Félre ne értsd, tudom, hogy sosem hazudnál nekem, csak mégis szar érzés fog el néha. Meg hát ugye az is közrejátszik, hogy mostanában egyre kevesebbet vagy itthon velem, inkább elvonulsz egyedül a partra.
- Tudom, és iszonyatosan sajnálom, de esküszöm neked, hogy mostantól újra sokat lógunk majd ketten - ígérem meg. Nekem is nagyon hiányzik az együtt töltött idő.
- Akkor jó - mosolyodik el. - Na gyere ide, öcsi! - mondja, majd miután kiveszi a bögre kávét a kezemből és lerakja az asztalra, szorosan húz magához. Mivel ő a pult előtti bárszéken ül, én meg előtte állok, így nagyjából egy magasságban vagyunk. Végre normálisan tudok valakit megölelni anélkül, hogy az illetőnek le kelljen hajolnia hozzám.
- Tudom, hogy elég kevésszer mondjuk egymásnak, mert mindketten gyűlöljük kiejteni, de szeretlek. - Ez tényleg így van. Sajnos szinte sosem mondom ki hangosan ezt az egyszerű, bár annál nagyobb jelentéssel bíró szót senkinek sem. Persze nyilván szeretem a családomat, ők a legfontosabbak nekem, de valahogy képtelen vagyok rá gyakran, aminek nem teljesen tudom az okát, de talán azért van így, hogy ne váljon értéktelenné. Lehet hülye felfogás, de szerintem minél többet mondjuk, annál megszokottabb lesz, ezáltal egy idő múlva eltűnik a varázsa, pedig pont ez az a három szótag, aminek a legtöbbet kéne érnie a világon.
- Én is szeretlek téged. Nagyon - mondja pár pillanat hallgatás után. Ő sem közli ezt nagyon másokkal, kivéve, ha valami nem túl kedves oltásra egy ,,én is szeretlek" dumával válaszol, bár mindannyian tudjuk, hogy ez a kijelentés ebben az esetben inkább egy szolidabb kifejezés arra, hogy elküldjünk valakit az anyjába, de nem is kell. Szavak nélkül is tudunk mindent. Tudjuk, hogy mit jelentünk egymásnak, és ez a fontos.
- És visszatérve Patrickre - köszörülöm meg a torkom.
- Te most be akarod védeni? - néz rám hitetlenkedve.
- Dehogy - legyintek. Azt nem érdemli meg azután, hogy kora reggel felébresztett a hülyeségeivel. - Majd kimagyarázza ő saját magát, ha akarja. Annyit akarok csak mondani, hogy nem tudom pontosan, hogy most mi is volt ez a barátnős dolog a vacsorán, de biztos vagyok benne, hogy Eva csak eltúlozta a dolgokat. Elvégre te is ismered őt nagyon jól, az a nő imád drámázni.
- Nem is az a gond, Ash. Az a baj, hogy ő már tudott valamiről, amiről én nem, és azt fújta fel.
- És szerinted ha fontos lenne, akkor nem mondta volna már el neked jóval korábban?
- Nem is tudom.
- Istenem, Joey - rázom meg a fejem mosolyogva. - Tizennyolc évesek vagytok, könyörgöm, lassan tizenkilenc. Miért kéne minden egyes lényegtelen mozzanatáról beszámolnia? Gondolom annyi az egész szitu, hogy beszél valami lánnyal, ami alapjáraton nem túl nagy dolog, ezt meg Eva meghallotta, és elkezdett kombinálni. Lehet, hogy az a csaj be sem jön neki igazából.
- Jó, így belegondolva tényleg faszság ez az egész hiszti - adja meg magát a szokásos stílusában.
- Elárulom neked, hogy tegnap végül Patrickkel találkoztam, nem is egyedül voltam.
- Mi? Miért? Mióta jártok ti össze? - néz rám érdeklődve.
- Azért, mert szarul érzi magát a történtek után - felelem az utolsó kérdését direkt figyelmen kívül hagyva. - Rendesen úgy viselkedtek mindketten, mintha általános iskola ötödik osztályában lennétek és együtt járnátok, de kiderül róla, hogy bár eddig úgy mondta neked, hogy a zöld a kedvenc színe, mégis a kék, ezért egy napig azzal bünteted, hogy nem szólsz hozzá.
- Köszönöm szépen ezt a gyönyörű történetet - neveti el magát.
- Ugyan, szívesen bármikor.
- Viszont tényleg igazad van, csak hirtelen kiakadtam tegnapelőtt, hisz még sosem hallgatott el előlem semmit. De ma beszélek vele - mondja végül, én meg hatalmas mosolyra húzom a szám. Na ez a beszéd. Azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz őt meggyőzni, de ezek szerint tévedtem.
- Oké, én fent leszek a szobámba, aztán ha gondolod, akkor csinálhatunk együtt valamit.
- Tesás nap?
- Ez a szó még mindig elég undorítóan hangzik, de okés, benne vagyok.
- Rendben - röhögi el magát, én meg mosolyogva lépcsőzök fel végül az emeletre, mert úgy érzem, hogy én oda nem fogok kelleni a fiúkhoz, hadd szerencsétlenkedjenek ketten egymással. Addig legalább tudom folytatni A nagy pénzrablást, amiből bár csak az első három részt láttam régebben, de már akkor megimádtam, viszont valamiért abbahagytam, szóval most újra neki kezdek.
Előtte viszont előkapva a mobilom pötyögök be egy üzenetet a Messengerbe Patricknek, miszerint minden simán ment Joeyval, szóval ne aggódjon emiatt. Megnyugtatok mindenkit, természetesen a jó öreg ,,kurva anyád emoji" sem maradt el a szöveg végéről. Miután elküldtem, nem várom meg a válaszát, egyszerűen csak kikapcsolom a wifit, hogy véletlen se zavarjon senki a sorozatnézés közben.
Körülbelül öt perc múlva hallom meg a csengő hangját, amin felnevetek, hisz szerintem Pat még soha életében nem használta azt, mindig csak simán beront hozzánk, vagy ha esetleg be van zárva, akkor a saját kulcsával nyitja ki az ajtót. Igen, komolyan van neki, de szerintem ne is ragozzuk ezt a dolgot, abba meg inkább már bele se menjünk, hogy ő korábban kapott, mint én. És ezen a mai napig meg vagyok sértődve, pedig én itt lakom, ő meg csak a bátyám haverja.
Szívesen ott lennék, hogy végigmozizzam a szerencsétlen kibékülésüket, elvégre imádom az ilyesmi kínos dolgokat látni, de természetesen nem megyek sehová, hanem maradok az ágyamban, mert ez nem rám tartozik, hiába igazából miattam lett ez az egész, elvégre én vagyok Patrick nagy barátnője, akibe annyira bele van zúgva Eva állítása szerint.
A nézett rész huszadik percénél járok, amikor hallom, hogy a fiúk feltrappolnak Joey szobájába. Gondolom újra minden rendben köztük, amit játszással ünnepelnek meg. Hurrá, megint mehetek le a földszintre, ha nem akarom, hogy szétrobbanjon a fejem a káromkodásaiktól, de ezt leszámítva persze nagyon örülök annak, hogy kibékültek.
Azt hiszem, sosem bocsátottam meg volna magamnak, ha miattam lenne vége a barátságuknak, ami már több, mint tizennyolc éve töretlen és irigylésre méltó. De komolyan, annyira látszik mindkettőjükön, hogy mennyire szeretik egymást és bíznak a másikban. Az pedig nagyon nagy hiba lenne, ha egy apró hülyeség miatt érne véget.
Mosolyogva kapom fel a laptopomat, hogy tudjam folytatni a sorozatomat a nappaliban is. Úgy tűnik, elmarad a mai tesás nap, de egyáltalán nem bánom. Az a fontos, hogy minden újra a régi a fiúk között.
Lehet, sőt, biztos, hogy más barátok egy ilyen kis dolog mellett csak egy vállrántás kíséretében mennek el, hiszen csak annyiról van szó, hogy Eva szerint Patricknek van egy lány, aki tetszik. Viszont Joeyék mások. Ők mindent megosztanak egymással, kivéve azokat, amik csak a mi dolgaink Pattel. És az a baj, hogy most épp egy ilyen dolgot tudott meg a bátyám.
- Mit csinálsz? - veti le magát Joey a kanapéra hirtelen, mire egy pillanat alatt lepereg előttem az életem. Észre sem vettem, hogy lejöttek Patrickkel, aki épp narancslevet tölt magának egy pohárba.
- Te hülye állat! Mit ijesztgetsz? - kezdem el ütögetni a bátyám vállát össze-vissza, ő meg röhögve próbálja lefogni mindkét kezem. Patrick meg szokása szerint csak néz minket, de nem szól bele a kisebb harcunkba. Általában sosem avatkozik bele az ilyen dolgainkba.
- Kurvára imádom, hogy minden szaron itt ijedezel - válaszol rázkódva, majd megpróbál felülkerekedni rajtam.
- Igen, én is - mondom. Időközben sikerül nekiszegeznie a csuklóimat a kanapéhoz, így konkréten rajtam támaszkodik szinte teljesen, míg én alatta fekszem. - Rohadj meg, Joey! Engedj már el! - nevetek én is.
- De hisz nem is válaszoltál még a kérdésemre.
- Milyen kérdésedre? - vonom fel a szemöldököm, míg ficánkolva mozgolódom alatta, hátha ki sikerül szabadulnom, bár ez továbbra sem akar összejönni.
- Arra, hogy mit csinálsz.
- És ezért szorítasz halálra?
- Még mindig nem válaszoltál.
- Sorozatot nézek, basszus!
- Ja, oké - mondja egyszerűen, majd simán leszáll rólam.
- Úristen, de utállak, Joseph! - A bátyám valamiért imád engem apró dolgokkal idegesíteni.
- Tudom - szól vissza és nevetve megy Patrickhez, aki szintén vigyorogva néz engem. Ó, hogy fulladna bele a narancslevébe!
- Rohadj meg!
- Ne legyél morcos, árt a szépségednek - dob felém mosolyogva egy puszit, mire én válaszul bemutatok neki.
- Jó látni ezt a családi idillt - hunyja le a szemeit Patrick somolyogva. De vicces ez a gyerek!
- Kár, hogy belerondítasz a képbe - vágom rá, mire a bátyám hangosan kezd el röhögni.
- Kezdesz egyre jobban belejönni az oltásokba. Én meg kezdek egyre büszkébb lenni rád, öcskös!
- Ennek nagyon örülök, de inkább beszéljünk rólatok. Újra boldog pár vagytok?
- Mi van? - kapja fel a fejét Pat, úgy néz értetlenül az íriszeimbe.
- Igen, kibékültünk az én drágámmal - válaszol mosolyogva Joey, eközben a barátja mellé áll, majd átkarolja derekát és nyom egy nyálas puszit az arcára. Ez tényleg hülye.
- Rendben szerelmem, én is teljesen odáig vagyok érted, de takarodj innen azonnal! - löki el magától vigyorogva.
- Köszi, nekem elég lett volna annyi válaszul is, hogy igen, Ash, kibékültünk. Most pedig minden rendben.
- Azt mondjuk nem mondtad - von vállat a bátyám.
- Jó, mindegy - legyintek. - Viszont amúgy meg kéne beszélnünk ezt a nyaralás dolgot is, nem? Tisztázzuk ezt a témát is szerintem.
- Oké, figyeljetek. Ma van péntek. Szerintem megbeszéljük anyáékkal, bevásárolunk meg összeszedjük a dolgainkat, aztán hétfőn már mehetünk is Arizonába.
- Melyik nap is indulunk Puerto Ricoba? - kérdezem.
- Csütörtökön.
- Az úgy szerintem jó is, mert akkor előtte három nappal itthon leszünk már, ha egy hetet maradunk hárman, és akkor anyának sem lesz nagy probléma, mert tudjátok, hogy mindig hogy rákészül ezekre a nyaralásokra - tervezgetek.
- Ne is mondd! Úgy fel tud cseszni a szervezgetéseivel, meg hogy ilyenkor mindig kimossa az összes szennyest egyszerre, nehogy koszos maradjon addigra valami ruhánk, amit esetleg vinnénk.
- Nálunk is nagyjából ez van. Ezeken a napokon szinte csak aludni járok haza, mert idegesít, hogy egy rohadt családi nyaralás miatt mennyire tudnak izgulni - forgatja meg a szemeit Patrick.
- Ezt most úgy mondod, mintha alapból olyan sokat lennél otthon - mondja Joey. Jogos. A fiú állandóan vagy az utcákat járja, vagy valamelyik haverjánál van, de szinte sosincs a saját házukban.
- Jó, oké, de ilyenkor még kevesebbet - válaszol, mire a bátyám csak fintorogva inti le.
- Akkor az rendben van mindenkinek, ha hétfőn indulunk?
- Persze - mondom.
- Aha, nekem is - helyesel Patrick.
- Hát akkor vigyázz Arizona, mert jövünk! - kiált fel Joey szánalmasan.
- Most vesztetted el minden eddigi tiszteletemet feléd - mondom komolyan.
- Az enyémet is, az ezer százalék - vágja rá Patrick.
- Mert ti bénák vagytok. Na gyertek, menjünk le a strandra, mert meghalok ebben a melegben - válaszol, mire mi jól kinevetjük őt. Ez annyira tipikus Joey. Bár a környezetében mindenki teljesen jól elvan, ő izzad, mint egy állat, és véget akar vetni az életének. Ezt leszámítva persze követem a bátyám, mert én is szívesen úsznék egyet.
És ha úgy nézzük, ez is majdnem egy tesás nap.
__________________________
HÁT DE ÉN FIÚ VAGYOK