A zene halkan szólt, csendben ültünk egymás mellet, és csak vártuk a pillanatot. Azt a pillanatot amikor új életet kezdhetünk. Együtt.
A fejemet az ablaknak támasztottam, és úgy néztem az elsuhanó tájakat.
Elaludhattam, mert a melletem ülő személy elkezdte rázni a vállam.
Itt vagyunk.
Kiszáltunk a fekete járműből, és az épület felé vettük az irányt.
3. emelet.
Mikor a lift megált, mi elindultunk, ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Megáltunk előtte, a kulcsot bedugtam a zárba, és egy kattanás kíséretében, kinyitottam.
Beléptünk abba a helyiségbe, ahol a következő éveinket fogjuk tölteni.
Egymásra néztünk és csak annyit mondtunk "megcsináltuk!"
És ennek már két éve...