~San~
Éppen a szokásos bolt felé tartok, így este. Remélem azért még nem zártak be, mivel ma is akarom látni Wooyoungot. Szerencsémre, mikor odaértem, megláttam, hogy még nyitva vannak. Leültem egy padra, majd vártam, hogy kisétáljon az általam keresett személy.
- Wooyoung! Helló! Itt vagyok!- integettem neki a padról, de ő rám se hederített.- Most haragszol rám?- pattantam fel, majd odamentem hozzá.
- Nem. Miért haragudnék?- mondta nyugodtan.
- Azért, mert ilyen későn jöttem.- adtam választ a kérdésére.
- Nem zavar, hogy ma nem kellett találkoznom veled. Már most is idegesítesz. Elég nyugodt napom volt nélküled.- magyarázta, de látszott rajta, hogy hazudik. Teljesen biztos vagyok benne, hogy mérges.
- Nagyon rossz hazug vagy.- vigyorogtam rá.
- Nem hazudok.- hajtotta le a fejét zavartan.
- Aranyos vagy, amikor zavarba jössz.- húztam az agyát.
- Fogd be! Nem vagyok aranyos! Amúgy meg minek jöttél ide? Záróra van.- motyogta, miközben bezárta az üzlet bejáratát.
- Látni akartalak.- vágtam rá gyorsan, mire lefagyott.
- Öhm... Nem érdekel, mit akarsz. Én megyek haza.- pirult el.
- Hazakísérhetlek?- csillantak fel a szemeim.
- Nem.- vágta rá, majd elindult.
- Miért?- követtem. Nem gondolhatja komolyan azt, hogy ennyivel megszabadulhat tőlem.
- Mert nem. Miért jöhetnél velem?- kérdezte idegesen.
- Mert barátok vagyunk.- feleltem határozottan.
- Ezt ki mondta?- nézett rám meglepetten.
- Most mondd, hogy nem így van!- erősködtem.
- Akkor se kövess. Frusztráló.- forgatta meg szemeit.
- Nem követlek. Én is, erre megyek. Véletlen egybeesés, nem?- kérdeztem szórakozottan.
- Persze. Te se tudsz jobban hazudni, mint én.- vágott vissza azzal, amivel pár perccel ezelőtt még én piszkáltam.- Amúgy... Nem is ismerjük egymást. Hogy lennénk barátok?
- Ezen lehetne változtatni, de te nem vagy hajlandó beszélgetni velem.- néztem rá szemrehányóan.
- Tök mindegy. Felejtsd el, hogy kérdeztem! De amúgy komolyan, miért követsz? És ne gyere nekem ezzel a hülyeséggel, hogy csak mert barátok vagyunk!- komolyodott meg.
- Mondtam már. Azért, mert kedvellek. Nagyon is. Nem érdekel, hogy neked ez nem tetszik. Akkor sem fogom feladni.- vágtam rá őszintén.
- Miért kedvelsz? Nem is tudod milyen vagyok? Lehet, hogy, ahogy kinézek az tetszik, de a belsőmet meg utálnád.- akadékoskodott.
- Figyelj! Lehet, hogy nem ismerlek annyira, de mégis beszélgettem már veled. Szerinted, ha nem bírnám a személyiséged, akkor minden nap járkálnék hozzád be a boltba? Ha nem kedvelném azt amilyen vagy, akkor most nem lennék itt. Tudod mit szoktak mondani, nem? A külső tetszik meg, de a belsőbe szeretsz bele és az köti melléd az embert.- magyaráztam neki. Igazából ez egy teljesen őszinte válasz volt tőlem. Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött.
- Ne mondj ilyeneket!- mondta elpirulva, majd elkezdett futni.
- Na na! Ne fuss el! Te akartad az igazat hallani nem?- siettem utána, majd megfogtam a kezét, hogy megállítsam.
- Ezt ne csináld!- tépte ki a kezét az enyéből. Teljesen zavarban volt, ez tisztán látszott rajta.
- Tényleg nagyon aranyos vagy.- mosolyogtam.
- Nem vagyok aranyos!- hisztizett.
- Ahogy akarod.- csiptem meg az arcát.
- San!- csapta el kezemet.
- Jól van! Abbahagyom.- mondtam, majd csend lett közöttünk, amit kötelességemnek éreztem megtörni.- Az a lány, akivel dolgozol nagyon idegesítő. Nem értem, hogy bírod mellette egész nap.
- Nekem mondod? Muszáj elviselnem, de néha úgy érzem, hogy meg tudnám folytani az egyik sállal.- vigyorgott.- Van, hogy úgy érzem nincs az a pénz, amiért hajlandó vagyok kibírni mellette egy egész napot.
- Elhiszem. Én nem ismerem, mégis a falra mászok már a hangjától is.- örülök, hogy oldottabb lett a hangulat közöttünk.- Na ha már ennyire jól elvagyunk, akkor megkérdezem megint. Hazakísérhetlek?
- Még mindig nem.- nevetett. Leesett az állam.
- Mi? Miért?- akadtam ki.
- Csak mert.
- Ez nem válasz.- nyafogtam, de ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.- Amúgy kedvelsz már engem?- ezzel a kérdéssel megint zavarba akartam hozni, ami gyorsan sikerült is.
- M-mi? Honnan veszed?- dadogta. Elértem a célom.
- Csak kérdezem.
- Hogy vagy ennyire magabiztos, hogy ennyire könnyen rá tudsz kérdezni ilyenekre?- kíváncsiskodott.
- Ha nem lettem volna veled szemben magabiztos és határozott, akkor most nem beszélgetnénk.- magyaráztam.
- Van benne valami. Ha rajtam múlik, akkor most nem lennénk itt.- vallotta be ő is. Vagyis én azt hittem.- De akkor se kérdezz ilyeneket ennyire spontán!
- Sajnálom!- mosolyogtam.- De tudod, mit mondtam... Nem mondok le rólad.
- H-hülye. Na mindegy, itt lakom. Megyek is.- sietett az ajtóhoz.
- Wooyoung!-szóltam utána, mire megfordult.- Végül csak hazakísértelek, nem?- vigyorogtam.
- Inkább menj haza!- hajtotta le mosolyogva a fejét.
- Megyek is, szia! Holnap találkozunk!- fordultam meg, majd elindultam.
- Persze, csak menj már! Szia!-válaszolta, majd bement.
Már attól boldog voltam, hogy végre nem ellenkezett azzal szemben, hogy holnap is megyek.