Cím: A Tél Lánya
Film: Amerika Kapitány 2 kicsit átalakítva
Szavak száma: kb 1350
T/N=Te neved
~
A jó, öreg HYDRA egyik embere vagyok. Sőt az egyik legjobb, a nevem a Tél Lánya. A másik legjobb harcos a Tél Katonája. Akivel egy párt alkotunk. Nem olyan párt! Hanem együtt megyünk a bevetésekre, mert képességeink egyenlőek. Már vagy 5 éve együtt harcolunk.
Nagyon szeretem a pasit. Olyan, mintha ikrek lennénk. Nekem nincs fém karom.
Ő elnevezett engem T/N-nek, én, pedig őt Jamesnek. Mivel egyikünk se tudja eredeti nevét, mert mindkettőnket "újra indítottak".
~
Most megyünk a következő közös bevetésünkre. Megölni Steve Rogerset, és Natasha Romanoffot, mert túl sokat tudnak.
~
Egy furgon hátuljában kuporgunk, Rumlow-val, aki vezeti az akciót. És mindjárt ott leszünk a kijelölt helyen.
-Mit kaptok, ha nem teljesítitek a következő feladatot?-kérdezte Rumlow.
-Mit nem?-forgattam meg a szemem, és összemosolyogtunk Jamessel.
Nagy csattanás, és felrepedt a szám Rumlow erőteljes ütésétől.
-Na takarodjatok ki felé, és vissza ne gyertek, amíg élnek!-lökött ki minket a mozgó járműből.
-Hogy teljesítsük az akciót, ha már az elején megöl?-dünnyögtem magamban és felhúztam a fegyverem.
-Te mész jobbról, én, pedig balról. -ölelt át a Katona.
-Vigyázz magadra!-öleltem vissza.
Gyors iramba indultam el a kijelölt fához, és vártam.
Nagy ricsaj hallatszódott az útról, és megláttam a többi HYDRAs embert.
Egy kis idő elteltével a vörös női hajat is kiszúrtam. Ügyesen levetődött az útról, és elindult arra, amerre én voltam. Nem messze mellettem futott el. Én is elindultam utána. Csak pár lépés választott el tőle, és nem vett észre! A kezemet már indítottam is volna egy ütésre, de ő hirtelen megfordult és kivédte.
-Kösz, Sam!-mondta a fülesébe, amit csak ekkor vettem észre.
-Te hülye!-kiabáltam magamban, és képzeletben még fel is pofoztam magam.
Kirántottam kezem az övéből. Egyet hátra léptem, és kirúgtam a lábát. Ám ő is kirántotta az enyémet, így nagyot csattanva elterültem a földön.
Előbb felállt, mint én. Felém nyújtotta karját, és a karkötői áramot lövelltek ki, ami engem talált el.
Az éles fájdalom végigjárta egész testemet. Remegve elővettem pisztolyom és a nőre céloztam vele. Próbáltam a fejére, de pont amikor meghúztam a ravaszt, lőtt belém, még egy nagy adag áramot, így a hirtelen jött fájdalomtól csak a vállát találtam el. Ő vérezve elfutott, engem magamra hagyva. Kis gyáva.
A sokkoló hatása megszűnt. Így már fel tudtam állni. Ekkor megláttam Jamest a Kapitánnyal küzdeni. Annyira el voltak foglalva egymással, hogy engem észre sem vettek. Mikor már csak pár lépés választott el tőlük, elkezdtem rohanni.
-Katona, le!-kiáltottam futás közben.
Ő hirtelen leguggolt. Én ráléptem a hátára, onnan, pedig felszökkentem a Kapitány nyakába. (Író:mint Natasha Bucky-éba.) Rogers feje a mellkasomba fúrodott, amitől ő lemerevedett.
-Na mi történt Kapitány?-kérdeztem tőle kacéran mosolyogva.
Nem válaszolt. Én viszont elkezdtem ököllel ütni, ahol értem. Nem védekezett, nagyon híres udvariasságáról, de, hogy ennyire, hogy nem üt meg nőt!
-Sam!-kiáltotta el magát.
-Már megint ez a Sam! Ki ő?-tettem fel a kérdést hangosan.
-Nézzen fel!-mondta a Kapitány.
Feljebb emeltem a tekintetem, ami találkozott egy fekete bőrű, szárnyas férfival. Gyorsan, hihetetlenül gyorsan száguldott felém! Két kezét maga elé tartotta, amikkel majd letaszít Rogersről.
-T/N!-kiáltotta James kétségbeesetten.
A néger nekem jött. Nagyon nagy erővel, amitől lerepültem a Kapitányról. 2-szer, 3-szor megpördültem a levegőben. És 3 méterrel arrébb landoltam.
A fejemet nagyon erősen bevágtam. A homlokomból folyt a vér.
-T/N!-futott oda hozzám James, és segített felülni.
-James...-suttogtam-Vigyázz!-kiáltottam, mert 10 fekete ruhás akart ráugrani.
Későn vette észre, és ekkor már leteperték. Próbáltam leszedni őket róla, de az én kezemet is hátra bilincselték. Rogers felállított és egy furgon felé rángatott.
-James!-sikítoztam -Segíts! -rúgdalóztam -James! -zokogtam -Engedj el te idióta!-ordítoztam a Kapitánnyal -Ez fáj!-fúrodott a bilincs a bőrömbe.
-Csak egy kicsit bírja ki!-suttogta a fülembe Steve, amibe beleborzongtam.
Óvatosan felemelt, és berakott egy furgon hátuljába. Pár fekete ruhás be akart szállni mellénk, de Rogers elküldte őket. Ezek után ránk csukta a furgon hátulját. Kikapcsolta a sarokban levő kamerát is.
-Csak ketten vagyunk. Nem kell tőlem félnie!-mondta nyugtatóan.
-Még, hogy nem kell félnem!-robbant elő hirtelen belőlem-Elvetted azt, akit a legjobban szeretek! Hova vitted? -üvöltöztem, és szemem könny fátyol takarta.
-Nem lesz baja...esküszöm! Nekem is fontos.-ült le mellém.
Kicsit arrébb csúsztam, és ő is ezt tette, úgy, hogy mindig hozzám érjen. Addig csináltuk ezt, amíg teljesen a falnak nem lettem nyomva.
-Mit akar tőlem?-kérdeztem tőle hevesen.
-Hogy meghallgasson.
-Meghallgatom én úgyis, ha nem jön bele az aurámba.-bár igazából nem zavart, sőt jól esett.
-Rendben!-ült át velem szembe-Tehát [...]-és elmesélte az egész életét Jamessel (Író: ha nem baj, nem írnám le!).
-Tehát akkor a szülei szerint is a James a legmegfelelőbb név.-mosolyogtam.
-Igen.-mosolygott ő is.
Beállt közénk egy kis kínos csend, de láttam rajta, hogy akar valamit kérdezni vagy mondani.
-Gyerünk!-néztem rá biztatóan.
-Tessék!?-nézett vissza értetlenül.
-Látom az arcán, hogy akar valamit kérdezni, vagy mondani.
-De túl személyes.
-Kitörölték az egész életem, úgyhogy nem gondolnám, hogy tudna olyat mondani.
-De...-kezdte, én viszont félbe szakítottam.
-Mondja!
És közben mosolyogtam rajta, mert láttam az arcán, ahogy magával civódik.
-Szerelmes... Buckyba?
-Igen!-vágtam rá és vártam reakcióát.
Ajkait összeszorította, nem nézett a szemembe, hátradőlt, és lassan kifújta a bent tartott levegőt.
-Ugyanmár!-tört elő belőlem a nevetés -Ő olyan, mint a bátyám, de nem az igazim!-ültem most én oda mellé- De miért kérdezi?-néztem rá kíváncsian mosolyogva.
-Megérkeztünk!-terelte a témát, és kinyitotta a kis furgon ajtaját.
Megfogta a kezem és segített felállni. Óvatosan kisegített az autóból, és hagyta, hogy oda fussak Jameshez, amikor megláttam. Mivel mindkét kezünk hátra volt kötve, körülötte, pedig még férfiak is álltak, ezért csak fejem a nyakhajlatába hajtottam. Ő meg fejét az enyémnek nyomta.
-Bántottak?-suttogtam neki alig hallhatóan.
-Áh, csak egy kicsit!-nevetett halkan- Téged?
Ekkor azonban tovább lökdösték az épület felé. És Steve is oda sétált mellém. Megfogta az alkarom, és mi is elindultunk a nagy ház belseje felé.
-Hazudott.-motyogtam.
-Miben?
-Bántották!
-Sajnálom, nem tudtam.
-És az, hogy lehet, hogy ő 10 embert kap maga köré, én, pedig csak egyet.- biccentettem arra, amerre Jamessék eltűntek.
-Mert egyedül szeretnék magára felügyelni.
-Öhm...kösz?-hangzott válaszom inkább kérdésnek, mint válasznak-Hol vagyunk?
-A SHIELD főhadiszállásán.-sétáltunk fel egy hosszú, fehér lépcsőn.
Mikor beléptünk az épületbe rengeteg ember volt bent. És mind lenézően, és undorodva néztek végig rajtam. Nagyon rosszul éreztem magam ezen pillantások miatt. És szorosan hozzá simultam Steve-hez. Ő, amolyan biztonságot sugárzott, amilyenre minden nő vágyott.
-Mit csinálsz?-suttogta mosolyogva.
-Semmit!-húzódtam el tőle olyan távol, ahogy csak tudtam.
Bekanyarodtunk a lift elé. Steve megnyomta a megfelelő gombot. És újra csönd szállt ránk, amíg be nem léptünk a liftbe. Mikor már a kint álló emberek elől eltakart minket a lift vas ajtaja, elengedte a kezem, így a kis tér teljesen ellentétes pontján foglaltunk helyet.
-Na és neked? Neked valaki, aki...? Tudod.-törtém meg a csendet.
-Nem, még én is keresem az igazit.- nézett rám, de én szememet szorosan a földre tapasztottam-Gyere!-intett én, pedig oda sétáltam hozzá.
Kezét most vállamra tette, és így vártuk, hogy feltáruljon az ajtó.
-Én azt hiszem már megtaláltam.- suttogtam magam elé alig hallhatóan, de ő mégis meghallotta.
-Tényleg!? És ki az?-vont kérdőre.
-Kedves Steve, ha te azt tudnád, egyből meggyűlölnél!-sóhajtottam.
-Hát most már nagyon kiváncsi vagyok!-nevetett.
Ekkor viszont velünk szembe jött egy néger, kopasz, szemkötős férfi.
-327-es terem!-nézett rám, majd el is sétált mellettünk.
-Az mi?-néztem fel a szőke férfira kíváncsian.
-Egy kihallgató!-nevetett, ahogy belenézett kívancsian csillogó szemembe, és tovább sétáltunk a folyósón-Na ki is az a titkos, mázlista férfi?
E pár pillanat alatt, már a 327-es terem előtt termettünk. Steve kinyitotta az ajtót, és előre engedett.
-Na?-kérdezte mosolyogva, miközben leültetett egy asztalhoz, és lecsatolta a bilincseimet-Gyerünk, mondd!- nézett rám bátorítóan.
És én belenéztem két gyönyörű szemébe! A férfi feje egyre közelebb került az enyémhez, és számon már éreztem a lehelletét.
-Te vagy az!-suttogtam ajkaira.
Pár pillanattal később ajkaim már az övén táncoltak.
✿
Megjegyzés:Remélem tetszett! Ilyen hosszú történetet még SOHA nem írtam! 1300+ szó!!! :-)
Inspirálta: