A nagymamám mindig is egy különös asszony volt.
Percre pontosan tudta, mikor érkezik a postás, már azelőtt gratulált hozzám édesanyámnak, hogy anya tudta volna, hogy terhes s "megjósolta" azt is, hogy az én drága kiskutyám, Pamacs el fog szökni. Mindenben igaza volt. A szomszédok gyakran boszorkánynak hívták őt a háta mögött, de mikor ezt megemlítettem neki felnevetett és azt mondta "igazuk van".
Bevallom néha én is azt hittem, hogy a szobájában mindenféle varázsfőzeteket katyvaszt, amiket ha megiszik, látja a jövőt. De neki nem volt csúf, hosszúkás orra, nem repült seprűn - legalábbis én nem láttam, hogy ilyet tett volna - és nem szórt átkokat az emberekre. Alacsony termete tele volt kedvességgel.
Mikor elhunyt megajándékozott engem egy könyvvel. Nem volt címe, a lapjai pedig üresek voltak. Különös egy könyv, nem igaz? Nos, tényleg az volt. Egy ideig fönt porosodott szekrényem legfelső polcán, de annyira csábító volt, hogy elővettem.
Azóta sem tudom eldönteni, hogy ez áldás volt-e vagy átok...
🦋🦋🦋
A "sors" könyve
By: Baranyai Virgínia
Elkezdve: 2020.02.18