2019.11.24. Vasárnap. Reggel: 9:00
Alvó állapotból a fejfájás ébreszt fel.
Úristen ,de fáj a fejem. Szemeimet nehéznek éreztem alig bírtam kinyitni. *Pislantás* ,de homályos,újra,de még mindig... Rosszul vagyok , hányingerem van.
- halihó,hogy vagy? - kérdezte valaki. A hangja ismerős,de most hirtelen nem jut eszembe. Látni nem látom még , egyenlőre ,csak hányni szeretnék, nem igazán tudok most arra gondolni,hogy ki ez a lány.
. . .
Émelyegtem, és aztán már a torkombam éreztem azt ami hamarosan ki fog jönni, hiába szeretném vissza tartani. Elkeztek jönni azok a tipikus hányás előtti hangok.
- ohoo,hát te nagyon kész vagy! Na milyen a másnap? - csak odébb túrt, én meg már kicsit jobban láttam és láttam egy vödröt. Jupi,lehet hányni. Ahogy megláttam a vödröt és a szervezetem felfogta,hogy mostmár mehet. Elkezdte kiadni magából a felesleget.
- rettenetes! - mondtam a kérdésre válaszolva.
- mellesleg hol vagyok?
- haza hoztalak,mert alig álltál a lábadon és nem tudtad elmondani,hogy hol laksz. Csak valami holt nyelven zagyváltál. Lefogadom, nem igazán emlékszel a tegnapi bulira.
- hát nem túlzottan - ez emlék képek lassan megjelentek előttem, szépen leszégyenítettem magam. Mindenki táncol ,én is csináltam valami hasonlót, legalább megpróbáltam. De semmi esetre se működhet minden simán ,ezért oda hányok, mindennek a kellős közepére. Jól elbeszélgettem ezzel a lánnyal, jól éreztem magam vele, élveztem a zenét is. De akárhogy is próbálom felidézni, nem jut eszembe a neve.
- ne haragudj, megmondanád a neved?
- ilyen nincs?!- hangos nevetésbe tört ki. Na jó én is röhögnék magamon...
- Inez vagyok. Jajj,te lány mindent elfelejtettél. De bezzeg én mindent tudok rólad, kb az egész életed elmesélted.
- hát segíts emlékeznem- ez a mondat mintha nagyon tetszett volna neki.
12:00.
Rengeteget beszélgettünk, most Disney hercegnős rajzfilmeket nézünk. Szerinte ez ilyenkor nagyon egészséges.
14:35.
Haza értem. Bár kicsit olyan érzésem van ,mintha bánnám. Mélyen elmerengtem vajon őt hívhatom már barátomnak? Gondolat menetem anyukám zavarta meg.
- Hol a fenében voltál? Üzenetet meg majd a jó Isten fog írni,hogy bocs anya ma nem jövök haza ,de még élek. Jól esett volna egy ilyen jellegű üzenet,hogy ne aggódjam halálra magam!...- az idegesség kristály tisztán hallatszott és persze az aggodalom. Sosem maradtam így el ,szóval nem csodálom,ha kiakadt.
- ne haragudj anyu, tényleg nagyon sajnálom. Egyszerűen ki ment a fejemből, és hát...- nem tudom mit szólna hozzá ,ha megtudná ,hogy öntudatlanul,teljesen részegen ott töltöttem az éjszakám egy idegen lánynál. Bizonyára nagyon örülne neki...
- és hát? - már a kezét is keresztbe fonta, ebből csakis arra tudok következtetni,hogy igencsak kihoztam a sodrából. Így mivel semmit nem szoktam elhallgatni, elmondom neki, úgy is észre veszi,ha hazudok.
- hát... nagyon részeg voltam és ott aludtam egy barátnőmnél. Jól éreztem magam, még egy kicsit fáj a fejem,de viszonylag jól vagyok.
- arcvonásait megfigyelem és látom,hogy ajkai mosolyra görbülnek. Nem igazán értem a helyzetet...
- ez remek! - kiabálta, az előbb még majdnem halálra aggódta magát. Gyorsan változott a hangulata.
- örülök ,hogy elkezdtél élni. Mellesleg ne haragudj meg,de nem tudtam,hogy vannak barátaid.
- hidd el anyu én sem...