A fal tetejéről nézem
máshol, máskor
mások
hogyan verték széjjel.
Átlesek az alig repedésen
s ámulok, bámulok
az árkokon
azokon palló, se híd nem ível.
Úsztak az örömkönnyekben
azok a polgárok,
akik latrok
voltak államuk szemében.
Most nálunk nem áll meg kezében
a kanál, a vakoló
-ugye, de csuda jó-
akik egy országot kettétépnének.
Leomlott a fal épp huszonöt éve,
ám emléke nem foszló,
nem gomolygó
halovány, szürke füstkéve.
Messziről is láthatná akinek kéne,
de robotoló, mormogó,
megtiport dolgozó,
ha kinyitná sem hinne a szemének.