-Fekete.
-Fehér.
-Fekete!
-Fehér!
-FEKETE ÉS KÉSZ! - hallgattam Faith és Amber veszekedését miközben az ágyamon törökülésben ülve birizgáltam a conversem cipőfűzőjét.
Normális körülmények között, persze nem viselnék cipőt miközben az ágyamon ücsörgök, de ez a helyzet most minden csak nem normális. A kicseszett Ryan Smithszel indulok randira.
-Fejezzétek már be! Amúgy is elég ideges vagyok! - szóltam rá a két barátnőmre, hogy befejezhetik a fekete illetve a fehér farmernadrágom ráncigálását. - Úgyis sötét lesz mikor találkozunk! Már most is sötét van...-másztam le az ágyról és kitéptem Faith kezéből a fekete térdnél szakadt farmerom. Felkaptam a székre kikészített piros kapucnis pulcsim, majd bevonultam a a fürdőszobába.
Magamra zárva az ajtót ledobtam a ruhákat a vécére, hogy aztán a mosdóra - csak óvatosan nehogy letörjön, az a minőségi anyag- rátámaszkodjak és a piszkos tükörbe bámuljam magam a még villogva felkapcsolódó neoncső fényében.
Lehunytam a szemem és vettem egy egy mély levegőt, amit aztán lassan kifújtam.
-Ez csak egy randi. Nem esküvő. Nem vizsga. Csak egy kicseszett randi. Egy olyan fiúval aki amúgy nem is érdekel - motyogtam a tükörképemnek.
-DE ÉRDEKEL! - Hallottam meg kintről Faith hangját aki valószínűleg az ajtóra tapadva hallgatta végig a motivációs szövegemet amit önmagammal dumáltam meg.
-Ne hallgatózz! - rántottam ki az ajtót így kedves barátnőm az orrával előre érkezett a fürdőszoba padlójára.
-Au...-dörzsölgette a kipirosodott testrészét miközben durcásan feltápászkodott. - Nem hallgatóztam!
Sokatmondó pillantást vetettem rá, de mielőtt elkezdhettem volna kiselőadást tartani neki arról, hogy a számomra mit is jelent a hallgatózás Amber hangja hasított a levegőbe.
-Általában szeretem hallgatni a veszekedéseiteket mert kurva viccesek, de Lydia elvileg nyolcra van hívva a szőke hercegéhez, szóval van még tizenöt perce összeszednie magát - mondta rezzenéstelen hanggal miközben valószínűleg az ágyán feküdt és color switchezett. Ez az új szenvedélye. Ne bántsátok szegényt, csak pár évvel van lemaradva...
-Hogy azt a... - lökdöstem ki Faithet és magamra csukva az ajtót remegő kézzel kezdtem átöltözni.
Felkaptam magamra a kikészített ruhadarabokat, majd a sarokban lévő kis szekrény ajtaját kirángatva előkutattam a sminkes táskám.
Ujjaimmal gyorsan kitapogattam az egyetlen szempillaspirált amit magammal hoztam, miközben a tükörben végigmértem az arcom.
Azzal nyugtatva magam, hogy valószínűleg Ryan semmit sem fog látni belőlem a sötét miatt - reméljük nem valami kivilágított helyre visz - nem tértem el a szokásos sminkemtől, így az arcomra felkerült egy minimális korrektor és a szempillaspirál.
-Szájfény vagy rúzs?! - kiabáltam ki a lányokhoz.
-Szájfény. - Érkezett a válasz mire automatikusan elkezdtem keresni az említett tárgyat, aztán a kezem megállt a táskában mivel leesett, hogy a választ adó hang se nem Faithhez, se nem Amberhez tartozott...hanem Ryanhez.
Nagyot nyelve igyekeztem megtartani a nyugalmam és az ajkaimra kentem a szájfényt.
Átfésültem a hajam és úgy döntöttem kiengedve hagyom, ha már Ryan úgy is ideért legalább ne várakoztassam meg, mert az nagyon égő lenne és egyáltalán nem rám vallana. Magamra fújtam a kedvenc parfümöm és behúztam a táska cipzárját. A tükörbe nézve magamra erőltettem a szokásos magabiztos mosolyom.
A kilincsre tettem a kezem és határozottan lenyomtam azt.
A szobában az a látvány várt amire számítottam. Amber az ágyán color switchezett, Faith valami srác insta profilját bújta, aki így messziről nagyon ismerős, de nem sikerül jobban megnéznem mivel Faith lekapcsolta a mobilt és felém mosolygott. Persze nem hagyhatom ki, hogy az ágyamon pedig Ryan ül miközben a telefonját nyomogatja.
Mikor meghallják, hogy kijöttem a fürdőszobából, mindannyian felém kapják a pillantásuk. Barátnőim elégedetten mérnek végig,de most nem ez érdekel. Ryan kiegyenesedik és kiejti ajkai közül az apró ezüst láncot amit eddig a szájában tartott. Telefonját a hátsó zsebébe süllyeszti, majd féloldalas mosollyal az arcán végig mér.
-Szasz - nyögöm ki, mivel ehhez a Ryanhez még nem volt szerencsém.
Fehér kapucnis pulcsit viselt fekete farmernadrággal. Nem is az öltözködése volt más...inkább a tekintete. Eltökélt volt, mint aki tökéletesen tisztában van a dolgával. Tekintélyt parancsoló...
-Szia - vigyorgott felém mire megforgattam a szemem és az ajtó felé indultam.
Leakasztottam a kabátom a fogasról és a lányok felé intettem.
-Majd jövök. Pá! - mentem ki az ajtón a nyomomban Ryannel aki még a kabátja ujjával, szenvedett miközben becsukta maga után az ajtót.
-Azt hittem jobban kicsíped magad - szólalt meg, miközben halkan elindultunk...valamerre,hisz nem tudom, hogy mégis hova visz.
-Miért? Így már nem vagyok jó? Amúgy is, minek csípném ki magam miattad - löktem meg a kicsit a vállát miközben zsebre tett kézzel haladtunk egymás mellett az árnyékban.
-Te egy zsákban is szép lennél, kedvesem - kacsint rám, mire újra meglököm. - Hé! Ne lökdöss már! Még véletlen rád esek...
-Visszafordulok ha nem fejezed be! - nézek rá szigorúan mire felnevet de kezeit megadóan a magasba emeli.
Egy ideig csendben sétálunk egymás mellett. Hűvös volt és néha pár kósza szellő borzolta a fák leveleit, mivel az útról letérve Ryan egyenesen az erdős részbe vezetett.
-Nagyon para ez a hely - jegyeztem meg miközben balra pillantva benéztem a sűrű fák közé.
-Addig ne félj amíg engem látsz!
-Inkább addig félek... - haraptam be a szám nehogy elnevessem magam.
Most rajta volt a sor, hogy aprót taszítson rajtam.
Nevetve imbolyogtam az egyensúlyomat keresve, majd mosolyogva néztem fel rá.
Mintha megérezte volna, hogy nézem rám vezette a tekintetét és ő is elmosolyodott.
-Ne nézz így rám - nézett újra előre.
-Én aztán nem néztem rád sehogy - jelentettem ki. - Csak a holdat néztem.
-Azt ami nem is látszódik a felhőktől? - állt meg mire én is így tettem.
-Átlátok a felhőkön. Tudod...szuperképesség meg ilyenek...
-Aha vágom. Nekem a vonzerőm a szuperképességem - nyalt végig ajkain.
-Hogyne...
Vállaimra tette a kezeit majd óvatosan megforított így neki háttal álltam.
-Most mit csinálsz? - kérdeztem.
Lepisszegett, majd - gondolom én - a zsebéből előhúzott egy kendőt amit óvatosan a fejem köré csavart, így eltakarva a szemeim.
-Amúgy miért a szájfényt választottad? Mindig azt hittem, hogy a fiúknak jobban bejön a rúzs mert az kiemeli az ajkakat vagy valami ilyesmi...
Karjai lecsúsztak a vállamról, majd a karomon végig szántva megállapodtak a csípőmön. Közelebb lépett hozzám.
-A szájfényt finomabb lecsókolni az ajkaidról... - hajolt a fülemhez és az esti csendbe halk suttogása is nyílként hasított bele. Minden érzékem kiéleződött és nagyot nyelve léptem el tőle egy lépésnyire.
-Nem kell neked rólam semmit se lecsókolnod. Hülye - kapartam meg a torkom, majd ahogy leesett, hogy bekötötte a szemem tehát nem látok semmit. Gyorsan abba az irányba kaptam amerre a kezét sejtettem és ijedten kapaszkodtam belé. Az oldalához simított karjába kapaszkodtam és bizonytalan léptekkel követtem őt amerre ment.
Orromba kúszott erős illata, amit semmihez sem tudok hasonlítani. Ez, egyszerűen Ryan illatú és kész.
-Bekötöttem a szemed, erre a szád is befogtad...sűrűbben kéne használnom ezt a módszert - álltunk meg...valahol.
-Rohadt vicces vagy, de megnéznélek...
-Meztelenül...jól van ennyire ne siessük el a dolgokat - vágott a szavamba mire amilyen erősen csak tudtam beleboxoltam a vállába.
-Egy köcsög vagy Ryan.
-De te szeretsz - szinte láttam magam előtt a vigyorát.
-Álmodik a nyomor...
-Na! Elég lesz! Ne rontsd el a pillanatot, mert sokat dolgoztam vele, szóval most az egyszer fogd be azt a szép kis szádat és felejtsd el, hogy gyűlölsz és, hogy egy seggfej vagyok - hadarta, de a szöveg végére már egész komoly lett a hangja.
Megkaparta a torkát aztán lassan levette a szemkötőmet. Először csukva tartottam a szemeim, majd lassan kinyitottam őket és apró mosolyra húztam ajkaim mikor megláttam, hogy mit is készített nekem Ryan.
A tó partján az egyik kis faasztalon egy piros-fehér kockás terítő rikított, rajta rózsaszirmokkal. Rajta egy váza amiben egy csokor virág bólogatott a tányérok és a pizzásdoboz felé.
Az asztal közepéből egy faoszlop emelkedett ki minek teteje egy faágakból készült napernyőben végződött. Ezt még a nyári napokra tervezték ahol az ide látogatók meghúzódhatnak a nap égető sugaraitól. A tartóoszlop körül most viszont apró mécsesek lángjai táncoltak a szellőtől.
-Nem rossz...-fordultam Ryan felé és lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam az arcára.
Mosolyogva foglaltam helyet a tónak háttal és felnyitva a pizzás dobozt, csukott szemmel, beleszagoltam.
-Nem jössz? - néztem a fiú felé aki szinte megbabonázva állt egy helyben és engem bámult.
Hangomat hallva megrázta a fejét majd leült velem szemben. Rákönyökölt az asztalra és vigyorogva nézte végig ahogy a dobozból kiemelem a legnagyobb pizzaszeletet,és enni kezdem.
-Ne nézz már! - takarom el a szám miközben lenyelem az első falatom.
-És én még attól féltem, hogy nem fogod megenni a hagyma miatt... - nevetett fel és kivette a második legnagyobb szeletet a dobozból.
-Olyan lánynak ismersz, aki megijed egy kis hagymától? - nézek rá kihívón majd leszedek egy nagy hagymakarikát és megeszem. - Tudod ez egy taktika...a fokhagyma elűzi a vámpírokat...az első randin való hagyma evés pedig elijeszti a sunyi szájfénycsókolgatókat... - harapok bele újra a pizzámba.
-Pedig nekem a hagymás szájfény a kedvencem.
-Fuj! - nevettem fel. - Ez undorító.
-Hát ha ez undorító...akkor még jó, hogy nem látsz bele a fejembe... - tekintett el jobbra, hogy elkerülje a szemkontaktust.
-Semmi értelme nem lenne belelátni a fejedbe. Az ürességre senki sem kíváncsi - rántottam vállat.
-Vond vissza! Tök okos vagyok. Mármint ha azt nézzük, hogy általában azok a srácok akik így néznek ki, mint én...-mutatott végig magán. - nem valami iq fighterek...
-Mármint a csövesek? Szerintem se... - válaszoltam, de már annyira nevettem,hogy le kellett tennem a pizzámat, nehogy leejtsem.
-Folyton bántasz... - görbítette le ajkait.
-Senki se mondta, hogy könnyű velem... - rántottam vállat. - De tudod, hogy csak szívatlak. Kinézetre egynek elmész, hülyének meg tényleg nem lehet mondani. Csak egy arrogáns, öntelt seggfej vagy - bontottam ki egy Red Bullt és beleittam, de Ryan arckifejezése miatt elröhögtem magam és fuldokolva próbáltam felköhögni a félrenyelt energiaitalt.
-Karma...-mosolygott rám én meg csak bemutattam neki.
Miután újra rendesen kaptam levegőt felé fordultam.
-Oké, mindent visszavonok, csak legközelebb ne mérgezz meg - nevettem fel.
-Lesz legközelebb? - húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Megfogtad a lényeget... - forgattam a szemem. - Amúgy ti, hogyhogy itt vagytok? Hányadikak lettetek a töri versenyen? - tereltem el a témát.
-Második lettem! - emelte ki az utolsó szavat.
-Te? Második lettél? Történelem versenyen? - kerekedtek el a szemeim.
-Persze. Nem nagy cucc. Szeretem a törit és valószínűleg jogi egyetemre is megyek... - rántotta meg a vállát mintha csak arról beszélne, hogy meg tud főzni egy készlevest.
-Chh...gyűlölöm a törit...-nyúltam egy újabb szeletért mivel Ryan már két szelettel előttem járt.
-Miért? Szerintem izgalmas. Megismerni azt, hogy honnan indultunk és hol kötöttünk ki.
-Szerintem unalmas... Én inkább a jelenben szeretek élni...-komolyodtam el, ahogy eszembe jutott a múltam.
Ryan valószínűleg észre vehette, hogy érzékeny téma felé haladhatunk ezért elviccelte a dolgot amiért hálás voltam neki.
-Korrepetálhatlak töriből...velem biztos izgalmasabb lenne tanulni...
-Legalább nem a biológiás, emberi testes dumával jöttél... Haladunk! - nevettem fel.
Amíg megettük a pizzát rengeteg mindenről beszélgettünk. Érintettünk pár komolyabb témát, mint a továbbtanulás és a jövőképeink, Ryan a családjáról is mesélt, így hallottam előszer Emily Smithről, aki Ryan hét éves húga. Szóba jöttek jelentős és jelentéktelenebb apróságok is, és egész jól megismertük egymást.
-Szóval igen...azért kezdtem el deszkázni, mert a hetedikes szerelmem azt mondta csak akkor jön össze velem, ha megtanulok - vakarta meg tarkóját.
Összehúztam magamon a pulcsim és feldobtam a kapucnim mivel egyre hűlt az idő és a szél is egyre erősödött.
-És összejöttetek? - könyököltem az asztalra és megtámasztottam az állam.
-Nem. Mialatt tanultam deszkázni, új szerelmem lett - támaszkodott rá ő is az asztalra így egymáshoz vészesen közel mosolyogtunk.
-Gyorsan cserélgetted már akkor is a szívszerelmeid... - húztam fel mosolyogva ez egyik, szemöldököm.
-Azóta is Briana a legnagyobb szerelmem.
Összehúztam a szemem és automatikusan kattogni kezdtem, hogy milyen Brianat ismerhetek.
-Briananak hívják a gördeszkám - kapta fel ő is a kapucniját.
Felnevettem.
-Áhh...értem én, mire megy ki a játék... - ittam ki az utolsó korty energiaitalom ami már jéghidegen csúszott végig a torkomon. - De nyugodtan meg is kérdezhetted volna. Mert én még nem voltam szerelmes. Volt egy barátom, de az nem volt szerelem. Csak...gáz volt, hogy az évfolyamban mindenkinek volt már egy csomó palija nekem meg nem - rántottam vállat.
-Jake volt az, nem? - ráncolta a szemöldökeit miközben ujjaival az asztalra szórt rózsaszirmokból valamilyen alakzatot rajzolt ki.
-Igen - húztam el a szám.
A szél egy erősebb fuvallattal ért így a hajam telibe az arcomba fújta. Szenvedtem vele, hogy kiszedjem az arcomból, és mikor újra láttam, Ryan fürkésző szemeivel találtam szemben magam.
-Gyönyörű... - szinte suttogta.
Hátrafordultam és mosolyogva néztem a tavat,ahogy a szél apró fodrokban játszadozik a víztükrön.
-Tényleg gyönyörű-mondom.
-Én rólad beszélek - hallottam meg Ryan hangját, de mikor felé fordultam az eső,mintha dézsából öntenék, szakadt a fejünkre.
Aprót sikíTva pattantam fel a helyemről, szinte Ryannel egyszerre aki gyorsan elfújta a gyertyákat, majd kézen fogott és nevetve szaladni kezdtünk az erdő felé.
Az esőcseppek kitartóan áztatták a hajam és a ruhám, így hamarosan a kapucni ellenére is csurom víz lett mindenem.
A cipőm már teljesen átázott, szinte egy medencében lépkedtem. A lábam felcsapta a sarat ahogy pocsolyából pocsolyába ugráltunk.
Ryan futott elöl. Ő is nevetett. Ő is vizes volt. De a kezem nem engedte el. A szorítása nem, hogy gyengült volna a vízcseppek miatt, egyre erősödött.
Mikor egy nagyobb fa alá értünk Ryan magához rántott én pedig nevetve bújtam hozzá. Arcom a mellkasába temettem és átöleltem, úgy ahogy ő is engem.
Ott álltunk az erdő szélén. Tetőtől talpig vizesen. Egymás karjaiba burkolózva és nevettünk. Azt senki sem tudta, hogy min, de nevettünk. Felszabadultan és önfeledten.
-Köszönöm - néztem fel a fiúra mikor kicsit csillapodott a nevetésünk.
-Mit? - mosolygott le rám.
-Ezt az egészet. Jól éreztem magam veled, Ryan Smith.
-Mégse vagyok akkora köcsög? - emelte meg az egyik, szemöldökét.
Letöröltem az orráról egy vízcseppet majd pipiskedve egész közel hajoltam hozzá.
-De. Attól, meg egy kicseszett nagy köcsög vagy, hogy ma jól éreztem magam veled - pusziltam meg az arcát ismét majd leereszkedtem és elengedtem a derekát.
Vártam a választ, de az nem jött. Felnéztem Ryanre aki jobbra meredt így a tekintetét követve én is megláttam, hogy mit néz ennyire.
Picsába.
-Lám... Lám... Gerle pár! Esős szex? Majd egyszer kipróbálom én is - vigyorgott felénk gúnyosan egy pink esernyő alól Elizabeth.
-Pofád lapos,ribanc - bukott ki belőlem a kultúra.
-Mit mondtál? - húzta fel az egekbe, tökéletesre szedett szemöldökeit.
-Jól hallottad - bújtam oda újra Ryanhez, mivel láttam rajta már a "buliban" is, hogy totál bele van esve.
A fiú először csak furcsállva nézte, hogy mi történik körülötte, aztán leesett neki és átkarolt ő is engem.
-Ha jól tudom nem szabadna kint lennetek - kaparta meg a torkát és feszülten bámulta a hajamat puszilgató fiút.
-Akkor te miért vagy itt? - szólalt meg Ryan sokkal mélyebb hangon, mint amit megszoktam tőle.
-Én csak azért jöttem ki, mert hangosak voltatok és nem tudtam aludni tőletek...-nézelődött minden irányba, csak ránk nem.
Amatőr hazudozó...
Felhúzott szemöldökkel bámultam rá majd elnevettem magam.
-Ezt te se hiszed el. Úgy zuhog az eső, hogy azt is alig hallom amit most azzal a lepcses száddal pofázol...arról nem is beszélve, hogy a kunyhóink olyan messze vannak innen, hogy ha a 3. Világháborúhoz teszteltünk volna fegyvereket, azt se hallottad volna meg.
-Mi van?! - kérdezett vissza.
-Síkhülye... - ráztam meg a fejem. - menjünk, Ryan - néztem fel a fiúra aki bólintott majd megfogta a kezem és maga után húzva elfutottunk Elizabeth mellett aki sikítozva adta a tudtunkra, hogy "LECSAPTÁTOK AZ ÚJ BAKANCSOMAT!"
Nevetve értünk el kunyhókhoz ahol mutatóujjainkkal eltakarva a szánk pisszegtünk egymásra.
Úgy éreztem mintha részeg lennék. Szürreális volt a helyzet, hogy pont Ryannel nevetek a szakadó esőben, miután leoltottuk és féltékennyé tettük Elizabeth Drake-et. Ismét nem tudtuk, hogy min nevetünk, de egyszerűen képtelenek voltunk abbahagyni. Csak előre hátra dőlöngélve csitítgattuk a másikat, nehogy valamelyik kunyhóból kijöjjön valaki és beáruljon minket Mr.Helldernek.
Aztán Ryan átfogta a derekam és a kunyhónk lépcsőjének árnyékában egy puszit nyomott a számra. Nem csókolt meg. Csak adott egy apró puszit. És ez most sokkal többet jelentett, mintha bármi mást csinált volna....
(2483 szó)
Hejjho emberek! Nos, igen...még élek! 🙋♀️ Majdnem egy hónapja nem publikáltam részt amit nagyon, sajnálok... Teljes mértékben ihlet hiányom volt. Na meg időm se volt túl sok... Ezért úgy döntöttem nem fogok összecsapni semmit, inkább "kiveszek egy kis szabadságot" hogy összeszedjem a gondolataim és utolérjem magam. Ezzel a résszel pedig azt hiszem meg is vagyok elégedve. Szerintem hozta a színvonalat és remélem, hogy ezt ti is így gondoljátok... ❤️ Sokat segített ez a kis szünet és azt hiszem kijelenthetem: Visszatértem!
A fejemben már erősen tervezgetem a következő könyvem is, amit komolyabbra és kidolgozottabbra tervezek az eddigieknél, de egyelőre a Bakancslistára fogok koncentrálni, hogy Lydia és Ryan története is méltón legyen megírva! 🧡 Köszönöm azoknak akik még itt vannak és nem szedték le az olvasólistájukról a könyvem🥺 az újakat pedig üdvözlöm és köszönöm a sok vote-ot és a kedves kommenteket! ❤️
-VÉ 🌻