-Gyere már! - mosolygott felém a vízből.
Felnevettem és fejemet rázva indultam el a gyönyörű türkizkék víz irányába. Talpamat enyhén sütötték a fehér homokszemek ezért lépteimen gyorsítottam egy kicsit.
Hamarosan megéreztem a hullámok lágy nyelvét ahogy hűsítően nyaldossák felforrósodott lábfejem.
A víz áttetsző tükrén átsejlettek fehérre festett körmeim ahogy már derékig a vízben álltam.
-Nem is olyan hideg, ugye? - hallottam meg magam mögül egy kellemes férfi hangot és egyből felé fordultam.
Felsikítottam mikor derekamnál fogva elkapott és egyenesen a víz alá húzott magával együtt.
Arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. A vízen átszűrődő fény megtört a srác hibátlan arcán. Sötétbarna haja körüllebegte arcát.
Mosolyogva néztünk egymásra a víz alatt. Arcával lassan közeledni kezdett felém. Lehunytam a szemem és vártam, hogy...
-PFUJ! - köhögve ültem fel az ágyamban.
Kómás fejjel néztem körbe és amint realizáltam, hogy csurom vizesen ülök az ágyamban, nem is kerestem tovább a kérdéseimre a választ. : Faith.
Kissé szomorú hangulattal intettem búcsút az álombeli Cameron Dallastól és a romantikus fehér homokos tengerparti randinktól, de gyorsan összekaptam magam és úgy ahogy voltam, egy vizes kinyúlt pólóban és egy mackónadrágban, kócos hajjal és reggeli fejjel rontottam ki a kunyhó már nyitott ajtaján, - ahol valószínűleg a barátnőm menekült ki.
-FAAAAAAAITH!!!! - ordítottam a tőlem pár méterre nevetve menekülő barátnőm nevét aki a kezében egy üres poharat tartott. - MIATTAD MARADT EL A CSÓKOM CAMERON DALLASSAL! EZT SOHA NEM BOCSÁTOM MEG NEKED!
Nem foglalkoztam vele, hogy az emberek furcsálló tekintettel kísérik végig a reggeli hajszánkat Faithttel, viszont mikor meghallottam magam mögül egy gúnyosan nevető hangot, reflexszerűen fordítottam hátra a fejem.
-Szánalmas... - kacagott lenézően az egyik kunyhó erkélyéről Elizabeth.
Tisztán éreztem a vágyat, hogy odamenjek és lekeverjek neki egy sallert, de a következő pillanatban nekicsapódtam valaminek, illetve valakinek, aki aztán a hirtelen jött lendülettől, velem együtt a földön végezte.
-Úristen sajná...Ryan?-fordultam kétségbeesett arccal az alattam fekvő sráchoz, de mikor megláttam, hogy ki is az, filmbeillő mozdulattal gurultam le róla majd fel ugrottam a földről.
-Neked is jó reggelt - tápászkodott fel ő is majd hajába vezetve ujjait eligazította a kusza tincseket.
-Tuti fested a hajad - szaladt ki a számon a mondat, amit már annyiszor bizonygattam a barátnőimnek.
-Mi van? - nevette el magát Ryan.
-Ööö...kedd - vágtam rá majd amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és a kunyhónk felé vettem az irányt. Ryan Smithnek persze muszáj beleszólnia még ebbe is, mivel a következő pillanatban már óvatosan vissza is rántott maga elé a karomnál fogva.
Kínomban csak vigyorogva néztem rá és próbáltam leküzdeni az arcomba tóduló vért, amitől valószínűleg, mint a mesékben tempósan vörösödött a fejem.
De most gondoljatok bele. Ott állok egy szürke mackó nadrágban és egy rózsaszín unikornisos pólóban, - ami mellesleg csurom víz- a hajam rosszabb, mint egy szénakazal és mindez a suli leghelyesebb sráca előtt, úgy, hogy fél évfolyamom minket bámul.
-Amit tegnap mondtam, azt komolyan gondoltam. Szóval...szeretném ha ma este, eljönnél velem valahova - mosolygott le rám és láthatóan zavarba jött.
-Nem is tudom,Ryan...Ez az egész olyan... - kezdtem bele a kifogás keresésébe miközben a lábammal rugdostam az apró kis köveket.
-Kérlek! Csak adj egy esélyt, oké? - vágott a szavamba a fiú. Felnéztem rá, de mint később kiderült, nem kellett volna, mivel ennek a könyörgő tekintetnek senki se tudott volna ellenállni.
Nagyot sóhajtva löktem meg a mellkasát és újra elindultam a kunyhóm felé.
-Ne szúrd el, Ryan Smith! - mondtam rá se pillantva.
Ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak. Bár, szinte hallottam Faith kioktatását, hogy ennek nem lesz jó vége és, hogy el fogom veszíteni a fogadást, de jelen pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy Ryan Smith, bár burkoltan, de randevúra hívott..
***
Ebéd után kaptunk egy kis időt, hogy összeszedjük a holmink, mivel, mint kiderült a mai napi programunk nem más lesz, mint egy közeli aquapark-i kirándulás. Csak most értettük meg, hogy Mr.Hellder miért mondta, hogy kötelezően hozzunk magunkkal fürdőruhát,mert logikus, hogy megkérdőjelezem a tanárom agyi kapacitását egy ilyen kijelentés után, ősszel.
Na, de a lényeg az, hogy fél kettő körül elindult a buszunk. Mindenki a szokásos ülésén foglalt helyet, - persze néhány lány még így is kicsapta a hisztit, hogy ő át szeretne ülni- de az átlaghoz mérve, gyorsan elindultunk az aquaparkba.
Faithnek még tartozok egy alapos visszavágással a reggeliért cserébe, de szerintem elég nagy csapás lesz a számára, ha megtudja, hogy ma este randizok Ryannel. Vagyis, ez egy randi lesz, nem?
Nagyjából egész nap ezen gondolkodtam. Hogy mégis milyen kalamajkába kevertem magam. Nem sikerült teljesen megfejtenem a dolgokat, de azért valamennyire összegeztem a helyzetem.
Tehát: Bárhogy is próbálom tagadni, valamilyen szinten vonzódok Ryanhez. Ennek a jó oldala az, hogy jobban el tudom majd játszani a szerepem a randin és a többi olyan helyzetben, amikbe muszáj lesz belekevernem magam, ha elakarom csavarni a fejét és így megnyerni a bakancslistát, viszont a rossz oldala az, hogy lehet, hogy ő is csak kiakarja használni az érzelmeim, és így lehet, hogy a saját csapdámba fogok esni.
És, hogy mire jutottam ezek alapján? Hát, semmire. Arra már rájöhettem, hogy Ryan bármelyik pillanatban, amikor csak kettesben vagyunk, képes lenne rávenni elég sok dologra. Viszont nem tudom, hogy én is csak egy lennék a sok közül, vagy talán...ahh hagyjuk is. Nem valami tündérmesében vagyunk. Ryan és én túl sok mindenben hasonlítunk egymásra. És világ életemben a tűz és víz elméletben hittem, mi pedig tűz és tűz lennénk...aminek valószínűleg robbanás lenne a vége....szóóóval megpróbálok most arra koncentrálni, hogy megnyerjem a fogadást, aztán rádolgozhatunk arra, hogy mit is érzek Ryan Smith iránt.
-Az ég áldjon meg vedd már fel a telefonod! - zökkentett ki Faith hangja a gondolataimból mire észrevettem az ölemben lévő telefonom is, amin Nate neve világított.
A fülemhez emeltem a készüléket, de a következő pillanatban már meg is szakadt a vonal.
Csak én utálom mikor valaki csak azért hívogat, hogy megnézd az üzenetet amit küldött? Mármint az egésszel nem lenne baj, ha aztán hívásban elmondaná amit írt, így mindkettőtök idejét megspórolva megbeszélnétek a dolgot, de neeeem, vannak emberek akik csak megvárják, hogy felvedd, aztán kinyomnak és vigyorogva bámulják a telefonjuk az üzenetedre várva.
Nate:
Hello! Ma kihívás! háromkor találkozunk a bejáratnál! ;)
Én (Lydia) :
Hurrá🙄.
-Mibe merültél bele ennyire? - nézett felém Faith.
-Mit akart Nate? - bombázott további a kérdéssel Amber is.
-Ma lesz háromkor a következő kihívás - sóhajtottam.
Reméltem, hogy elterelhetem a figyelmet Faith kérdéséről,de mivel ő továbbra is kitartóan vizslatta az arcom megadtam magam.
-Azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel az este - kamuztam.
-Miért is? - fogott egyből gyanút,mire lassan a többiek is felém fordultak a buszban.
-Hát ööö...Randira megyek.
-HOGY MI? - Kérdezték szinte egyszerre mire elnevettem magam.
-Kivel? - nézett rám tátott szájjal Amber.
-Az az én dolgom! - rántottam meg a vállam.
-LYDIA GRACE BLACE! MOST RÖGTÖN ELMONDOD VAGY...
-Megérkeztünk! Mindenki szálljon le, és ne felejtsétek fenn a táskáitok! - vágta félbe Faith kiabálását az ofő hangja, mire én boldogan, mosolyogva megrántottam a vállam egy "sajnos most nem tudom elmondani" - t üzenve majd a hátamra kaptam a táskám és elindultam az busz ajtaja felé.
Még hallottam ahogy Faith elmoromol egy "Ez hihetetlen" - t majd a többiek kuncogását, de ezután a tömeg nyüzsgése elnyelte a barátaim hangját.
***
Az aquapark egy hatalmas kör alakú, szürke épület volt, amiből néhol kikanyarodott pár színes csúszda.
Ahogy beléptünk az előtérbe leültünk a kikészített fehér padokra, amíg a tanárok elrendezik a papírokat,hogy ingyenesen léphessünk be a fürdőbe.
-Na, most nem menekülsz! - huppant le mellém Faith jobbról, Amber pedig balról. - Kivel mész randizni?
-Ryannel - adtam meg magam és kíváncsian vártam a reakciójuk.
-ÉN ANNYIRA TUDTAM! HAHH! TE FIZETED A FAGYIM! ÉS DIREKT TÖBB GOMBÓCOT RENDELEK MAJD, MINT AMENNYIT MEG TUDOK ENNI! - ugrott fel mellőlem Amber és Faithre nyújtotta a nyelvét.
-Ti fogadtatok, hogy kivel fogok randizni? - nevettem el magam hitetlenkedve.
-Meglehet... - kezdett volna el fütyörészni Amber, de mivel nem tud, ezért csak felfelé bámulva csücsörítve fújta ki a levegőt.
-Te kire fogadtál? - löktem meg Faith vállát, de ő továbbra is csak nyitott szájjal meredt maga elé. - Mi a baj?
-Lydia...mondd,hogy ez a terved része és nem dőlsz be Ryannek? - fordult felém az arcán szín tiszta aggodalommal.
-Persze, hogy a tervem része! De Faith, hisze eddig te biztattál arra, hogy Ryannek biztosan bejövök - zavarodtam össze.
-Nem arról van szó...mert szerintem most is bejössz neki, de nem hiszem, hogy ezt ő bevallaná magának. Szóval mindketten sérülnétek a dologban... De ha csak a terv része akkor adj egy pacsit, mert jó úton haladsz, hogy megnyerd ezt a bakancslista ügyet! - tért vissza a jól ismert barátnőm mire egy kicsit megnyugodtam.
Bár kissé lelkiismeret furdalásom volt, mert hazudtam a legjobb barátnőmnek, hisz nem CSAK a terv miatt mentem bele abba a randiba.., mégis magamra varázsoltam egy tündöklő mosolyt és adtam egy pacsit Faithnek...
***
-Hánykor kezdődik a kihívásotok, Lyd? - szólalt meg Dean miközben felém ütötte az átlátszó strandlabdát a vízben.
-Háromkor! - ütöttem bele én is a labdába.
-Akkor lassan indulnod kéne! - hallottam meg William hangját a partról aki valószínűleg éppen Amberhez igyekezett.
-Miért? Hány óra? - úsztam oda a medence széléhez, hogy ne kelljen kiabálnom.
-Fél három - lökte oda Will majd dobott egy szaltót mellém a vízbe, amit a vízi mentő egy sípszóval és rosszalló tekintettel nyugtázott.
Intettem Faithnek, hogy ő is jöjjön ki, mivel neki kell majd kameráznia akármi is lesz a feladat, és jó lenne egy kicsit megszáradnunk.
Karjaimmal megkapaszkodtam a medence szélében majd elrugaszkodtam és felültem a szélére. Mikor felkeltem, elindultam a napágyaink felé, ahol felkaptam a törölközőm és magam köré csavartam. Leültem és gyorsan feloldottam a telefonom, hogy megnézzem tényleg fél három van-e, de William nem hazudott.
Egy csattanásra kaptam fel a fejem és nevetve nyugtáztam, hogy a tőlem pár méterré levő medencébe éppen, most esett bele Faith, miközben megpróbált kimászni.
Már folytak a könnyeim a látványtól, ahogy Faith rózsaszín haja lassan felbukkant a víz alól és az arcára ragadt tincsek mögül halálos tekintettel bámul rám.
-Hát ez kész! - nyúltam gyorsan a telefonomért, hogy lefotózzam a szerencsétlenkedő barátnőm, de a kamerát hirtelen eltakarta egy kigyúrt férfi lapockája.
Meglepődve tettem le a mobilt és kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy a helyes vízi mentő pali, széles mosollyal segíti ki Faithet a medencéből.
-Ez-meg-mi-volt? - kérdeztem tagoltan miközben arcomra meglepődött vigyor ült ki.
Faith is hasonló állapotban lehetett mivel nem a saját, hanem Dean törülközőjét csavarta maga köré.
-Hát arra én is kíváncsi lennék! - nézett felém, majd szemét végigvezette az aquapark ezen részén és mikor megtalálta az illetőt akit keresett ajkába harapva vigyorgott felém. - Bejövök a helyes Baywatchos csávónak!
-Csak vigyázz! Nehogy az legyen, mint a Nagyfiúkban! Most képzeld el! Idejönne és ilyen nyivákolós hangon elkezdené, hogy: Há' mi újság van jányok?! - törtem ki ismét röhögésben.
-Nagyon poénos vagy... - dünnyögött Faith, de a következő pillanatban belőle is kitört a nevetés.
Három előtt öt perccel elindultunk a bejárathoz, ahol már Nate és Ryan vártak minket.
Egyszer megengedtem magamnak, hogy végigpillantsak Ryan fürdőnadrágos mivoltán, de csak azért, mert ő sem leplezte, hogy megnézett engem magának.
Kölcsön kenyér visszajár, na!
-Sziasztok! - köszönt már messziről Nate.-Végre megérkeztek a lányok is! Nekik is elmondom a feladatot aztán már kezdjük is! - beszélt most a telefonba a fiú majd felénk fordult.
-A nézőknek már elmondtam a feladatotok, szóval már csak rajtatok van a sor! - vigyorodott el Nathen.
-Hallgatlak - fontam össze magam előtt a karjaim.
-A mai kihívásotokhoz a csáberőtökre lesz szükség! Willel - aki most csajozik-kaparta meg a torkát ironikusan majd folytatta- kiválasztottunk nektek egy-egy vízi mentőt! Természetesen Ryannek egy bigét, neked, Lydia pedig egy palit - nézett először a fiúra aztán rám. - A feladatotok az, hogy még mielőtt haza megyünk megszerezzétek az illetők telefonszámát, mindezt persze, kamera előtt!-fejezte be a mondandóját Nate, engem pedig kirázott a hideg az utolsó mondatától.
Kamera előtt, mi? Pont, mint a csókunkat, ugye?
-És mégis kinek a számát kell megszereznem? - pillantottam egyből körbe.
-A neve Christopher - mutatott el a távolba Nate, mire majdnem felnevettem és hallottam, hogy Faithből is mindjárt kibukik a röhögés, de gyorsan meglöktem ezzel jelezve, hogy tegyen úgy, mintha nem láttuk volna még az ürgét. Mivel valószínűleg ha a fiúk rájönnek, hogy a srácnak bejön Faith, akkor másik "áldozatot" kaptam volna.
-Sima ügy - mosolyogtam a fiúk felé majd sunyin a barátnőmre pillantottam.
-És az én kiszemeltem, ki? - kérdezte Ryan elsötétült tekintettel. Kis morci.
-Julia - bökött egy rövid szőke hajú lány felé Nate, aki be kell vallanunk, tényleg nagyon szép volt.
-Csináljuk! - ropogtatta ki az ujjait Ryan majd rám kacsintva elindult a lány irányába.
Nate persze már loholt is utána, a telefonjával a kezében, mi pedig Faithttel végre kiereszthettük az eddig elfojtott nevetésünk.
-Komolyan? Pont a jövendőbelim számát kell elkérned? - nevetett fel.
-Nyugi, odaadom majd neked! - veregettem meg a vállát majd együtt elindultunk Christopher felé.
Pár méterrel a sráctól megálltunk és barátnőm felé fordultam aki bekapcsolta a telefonját ezzel jelezve, hogy ő készen áll.
-A terv a következő! Te csak ülj le és csinálj úgy mintha telefonoznál, szóval ne legyen feltűnő, hogy videózol. És ne nézz ránk! Semmiképpen! Vágj szégyenlős fejet, meg harapdáld az ajkad vagy franc se tudja, hogy mit szeretnek a fiúk ha egy lány csinál!-magyaráztam neki mire ő helyeselve bólogatott és el is indult a helyére.
Mikor hüvelykujjával likeot mutatva jelezte, hogy Nate már behívta a liveba, így az is látszódik, amit én csinálok megigazítottam a hajam és elindultam Chris felé.
-Sziaa - kopogtattam meg hátulról a vállát és igyekeztem aranyosan mosolyogni rá.
-Szia! Van valami baj? - fordult felém vidáman és dús fekete hajába túrt.
-Ami azt illeti, baj nincs! - nevettem el magam és zavart színlelve lepillantottam a földre majd újra a szemébe. - Csak tudod...nem is tudom, hogy mondjam..-körül pillantottam mintha azt keresném figyel e minket valaki. - Van egy barátnőm... - kapartam meg a torkom. - Akinek nagyon...szimpatikus vagy - mosolyogtam rá mire ő értetlenkedve nézett rám. - És szeretné neked megköszönni, hogy ma segítettél neki, csak túl szégyenlős ezért nem mer idejönni hozzád.
-Bocsi, de nem igazán értem miről beszélsz - zavarodott össze szegény.
-Nézd! Ő az ott. A padon - böktem Faith felé aki a tanácsom megfogadva játszotta a szégyenlős kislányt.-És én már jól ismerem...meg fogja bánni, hogy nem mert veled beszélni, miután elmentünk - vetettem be a törődő barátnő szerepét. - És..tudom ez most furcsa lesz, de ha megadnád a számod, hogy aztán küldhessen neked egy sms-t amiben megköszöni a segítséget, az életmentő lenne! - néztem rá könyörögve.
Christopher arca egyből megenyhült ahogy Faithre nézett majd mosolyogva pillantott felém újra.
-Hát! Ilyen nemes célra, mint egy gyönyörű lány felvidítása...pár számjegyen ne múljon! - mosolyogva adtam a kezébe a mobilom, ahova be is írta a számát.
Hálálkodva mondtam neki egy köszönömöt majd édesen mosolyogva elsétáltam.
-Siker? - nézett fel a telefonjából Faith.
-Siker ám! - mutattam felé a telefonom aminek a képernyőjén a Christopher név állt, alatta egy telefonszámmal, amit olyan messzire raktam, hogy a nézők ne tudják kiolvasni. Azért nem szeretné ráuszítani egy csomó gimnazistát szegény srácra.
Faith adott nekem egy pacsit, aztán nevetve indultunk a fiúk megkeresésére.
-Ryannek is sikerült, mi? - kérdeztem meg a barátnőm aki eddig a liveot nézte, tehát nyilván tisztában van az állással.
-Persze. Semmi különöset nem csinált. A beszélgetés nem hallatszott, de csak odament, vigyorgott és puff, meg is van a szám -forgatta meg a szemeit.
Jellemző...
Mikor Nate lezárta az élőadást és gratulált mindkettőnknek, közölte velünk, hogy hamarosan a Bakancslista végére érünk, szóval nagy az esély arra, hogy döntetlen lesz a végeredmény.
Ryannel persze ezen összekaptunk, de szerencsére Faith időben lépett közbe, hogy inkább menjünk vissza a többiekhez és élvezzük ki a fürdést.
Így is tettünk. A fiúkat és Ambert ugyanott találtuk, ahol hagytuk őket. Mindannyian gratuláltak-ezek szerint ők is nézték a liveot- és kifaggattak, hogy mit mondtam a srácnak.
Elmeséltünk nekik mindent, aztán az utolsó három óránkat még fürdéssel és csúszdázással töltöttük, hogy aztán hétkor visszamenjünk a szállásra és én lázban égve kezdjek készülődni a Ryannel való randimra...
***
(2629 szó)
Hejjho kedves olvasóim! Mint ígértem itt van a 2. Rész ezen a héten! 🙌 Nem hittem, hogy sikerül megírnom, de utolsó pillanatban befejeztem!
Remélem tetszett nektek és még mindig érdekel titeket a story!
A következő részben Lydia és Ryan randira mennek...vajon hova viszi Ry a lányt? 🤫
U.i.: köszönöm szépen az 1000+ olvasást ezen a könyvön is!
Imádlak titeket, puszi ❤️