"Egy váratlan, igazságtalan sorscsapás a büntetésnél is rémisztőbb, akármilyen szigorú. A félelem, hogy bármi megtörténhet ok nélkül."
- Nincsen vele gondom, már megszoktam, hogy halandók mászkálnak itt Asgardban.- felelte.
- Tessék? A tesómon és a szüleimen kívül még egy földi lénnyel nem találkoztam.
- A tesód Heléna Jones ha nem tévedek?- jött közelebb hozzám, én meg még mindig ugyanott álltam ahol eddig.
- Igen nem tévedsz! Te pedig biztosan Loki lehetsz!- mosolyogtam rá.
- Eltaláltad!- válaszolta.
Nagyokat pislogtam, meglepetésemre tényleg ő volt az. Értetlenül kérdeztem magamban, hogy ő mért van szabadon.
- Na és öhm te, hogy-hogy szabadon vagy?- kérdeztem az istenséget.
- Meglepő, hogy még nem tudsz róla de én mentettem meg Asgardot a gonosztól.- mosolyodott el gúnyosan.
- Áh szóval magadtól? - kérdeztem tőle egyből.
- Nagyon vicces egy midgárdi vagy te! De ami azt illeti a Nővéremtől!- Mondta majd gyorsan elsétált.
***
Itt Asgardban minden étkezést együtt töltenek és most sem volt másképp.
Odin ült az asztal főnél. Mellette Thor, a másik oldalán pedig Loki foglalt helyet. Mi pedig az asztal másik végében ültünk.
- Holnap kapsz rendes Asgardi ruhát!- jelentette ki Thor és közbe engem vizslatott. Kijelentésétől majdnem férre nyeltem a vacsorámat.
- Amiben, most vagyok az nem jó?- kérdeztem Thortól.
- A Földön talán, de itt nem ez a ruha viselet!
Oh szuper, már azt hittem maradhatok földi ruhában.
Én a vacsorámmal már végeztem, de illedelmessen megvártam a többieket.
Egyébként a tányérok fehérek voltak arany mintákkal ez az egy dolog ami. nem volt teljesen arany színű.
- Lenne egy bejelentésem!- állt fel Thor a helyéről.
Anya és apa meg a bátyám, érdeklő tekintettel fürkészték a mennydörgés istenét. Loki arcáról semmit sem tudtam kivenni olyan semleges volt. Odin, mintha sejtette volna, hogy mit akar mondani az idősebb fia.
- Heléna Jones! Múltkor amikor beszélgettünk, akkor azt mondtad nekem, hogy egy nap szívesen lennél a feleségem, szóval az lenne a kérdesem, hogy hozzám jönnél feleségül?- tette fel a nagy kérdést Thor.
Eközben a húgom már könnyezet, természetesen igent mondott a hercegnek. Loki is eleresztett egy kisebb mosolyt és amint észre vette azt, hogy én őt figyelem egyből vissza váltott semleges arcra. Én voltam az első, aki elhagyta a helyét és ment oda gratulálni a friss menyasszonynak, és a vőlegénynek. Ezután persze minkenki oda ment hozzájuk. Loki kezet fogott a bátyjával, majd elköszönt és elment. Utolsó pillantásait még elkaptam és megint azzal az ijesztő nézésével mosolygott rám, aztán kilépett az ajtón.
Koccintottunk majd én is elköszöntem és elindultam a szobám felé.
Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat és belebújtam az ágyba.
Óráknak tartó hosszú percek teltek el és én még mindig nem aludtam. Úgyhogy úgy döntöttem, kimegyek és kicsit körbe nézek.
A folyosón nem volt annyira sötét, mint aminek én hittem. Kintről bevilágított a csillagok fénye, csodálatos látvány volt.
Sétáltam és egyszer csak, meg láttam egy erkély szerűséget.
Ott megis álltam majd az eget kémleltem. Pár percel később egy hang szólalt meg mögülem.
- Szép, nem igaz?- rögtön felismertem a hangját, bár még nem hallottam elégszer.. Oda lépett mellém majd rám emelte a tekintetét.
- Maga az egész hely varázslatos!- jelentettem ki, erre ő csak elmosolyodott.
- Mi az?- kérdeztem az istenséget.
- Szomorúnak tűnsz!- nézett rám, én meg az eget fürkésztem.
- Igen, pontosabban szomorú is vagyok meg boldog.- mosolyodtam el.
- De te sem tűnsz túlságosan boldognak. Ami azt illeti, igen hamar elmentél a vacsoráról.- mondtam neki.
- Szokatlan még nekem egy halandóval beszélgetni, a testvéreddel sem beszélgettem sokat.- terelte a témát.
- Nos igen, azért mert nem szereted a földi lényeket nem?
- Már nem az vagyok aki régen voltam, de a csínytevés, és a hazugság az meg maradt.- ördögien mosolygott.
- Elvégre te vagy a csínytevés és a hazugságok istene nem de?... Amúgy az előző kérdésemre nem válaszoltál!
- Nem utálom a mindgárdiakat, csak szánalmasnak tartottam és tartom őket!
- Most is szánalmasnak tartod őket?- kérdeztem majd mélyen bele néztem szemeibe.
- Nem mondanám, vannak kivételek!- jelentette ki.
- Kivételek mindig vannak Loki.
- Hm, te tudod a nevemet én viszont a tiédet nem!- húzta száját mosolyra.
- Alessia Jonesnak hívnak, kedves Loki.- mosolyodtam el, én magam is meglepődtem ezen, hiszen egy gyilkossal cseverészek és ráadásul még jól is érzem magam a társaságában, vagyis most jó vele lenni, feldobja az estémet.
- Érdekes, hogy nem tartasz tőlem Alessia Jones! Hiszen egy gonosz áll előtted! - látszott rajta az, hogy élvezte a közelségemet.
- Ez csak a látszatt, én most nem azt látom rajtad, hogy te képes lennél tömegeket gyilkolni. És állításod szerint megváltoztál! Én meg egy szóval sem mondtam azt, hogy nem tartok tőled, de érdekes vagy a számomra, ami igaz és talán pont ezért nem félek tőled!
- Érdekes lennék a számodra ez meglep, mivel még soha, senkinek nem voltam érdekes.- nézett rám, én pedig, szemeiben szomorúságot vettem észre.
Komolyan mondom megsajnáltam, de vele ezt nem közöltem.
- A múltad felejtsd el, a jelennel foglalkozz, amit tettél azon nem tudsz változtatni, de jobb lehetsz annál aki voltál, és nem lehet tudni, hogy mi vár még rád a jövőben!- néztem rá, ő meg csak bambult előre.
- Köszönöm, de nem kértem tanácsot és nincs is rá szükségem!- jelentette ki, majd dühösöen távozott.