-Faith, ha nem hallgatsz el, lenyomom a torkodon azt a villanykarót!- sziszegtem agresszívan a mellettem osonó barátnőmnek akinek be nem állt a szája mióta elindultunk,és csak azt hajtogatja, hogy hogyan fog Ryan reagálni ha meglát.
-Ne veszekedjetek már! Le fogunk bukni! - fordult hátra az elöl kommandózó Amber majd vetett egy tigrisbukfenc féleséget.
-Shit - porolgatta a mutatvány után a hófehér nadrágját. Hát,mit mondjak. Aki olyan dekkes, hogy ünneplős ruhában fetreng a fűben, az így jár.
Katy kunyhóját biztonságosan elhagytuk, így már csak arra kellett figyelnünk, hogy a sötétben ne essünk hasra. Nagyjából öt perc botorkálás után el is értünk a fiúk házaihoz, ahol egy kunyhó kivételével mindenhol le voltak csapva a lámpák és behúzva a függönyök.
Végigmasíroztunk a kis utcán majd a lépcső előtt állva utoljára még szétnéztünk, nehogy Tom, a fiúk felügyelője észrevegyen minket.
Meggyőződve róla, hogy tiszta a levegő, kibújtunk a lépcső árnyékából és filmbe illő gyorsasággal surrantunk fel a néhol recsegő falépcsőn.
Amber benyitott az ajtón és megvárta míg Faithttel mi is beérünk, aztán halkan, de egy határozott mozdulattal, hogy ne nyikorogjon becsukta az ajtót.
-Szia bébi! - lépett elénk William majd Ambert egy hosszú csókba húzta.
Ambert elvesztettük.
Faithttel tovább haladtunk előre míg megpillantottuk a többieket. Az ágyak össze voltak tolva, így majdnem az egész helységet betöltötték. Talán tízen ülhettek a matracokon egy kört alkotva, középen pedig egy számomra ismeretlen társasjáték foglalt helyet.
Végig vezettem a tekintetem a társaságon. Mindenkit ismertem legalább látásból. Főként az osztálytársaim voltak itt, na meg Jake, de néhány végzős is akadt elszórva a körben... Például Ryan.
Mikor a tekintetünk összeakadt rezzenéstelen arccal néztem vele farkasszemet. Szinte perzselte a bőrét a tekintetem, és pont ez volt a célom. Hogy bűntudata legyen, hogy zavarba jöjjön és,hogy bizonyítani akarjon nekem.
Khmm-kaparta meg a torkát majd szemeit lesütve megszakította a szemkontaktust.
Nyertem, bébi!
-Jöttök játszani? Mi is most kezdjük - pillantott újra rám, mire én gyanakodva vettem szemügyre azt a bizonyos társasjátékot.
Egy fekete tábla volt, amin keresztül-kasul piros mezőcskék cikáztak beszámozva. Viszont néhány mezőnél lefordított kártyák, néhol dobókockák és nem kevés helyen egy koktélos pohár rajza jelezte, hogy ott biza inni kell.
Gondolhattam volna, hogy nem monopolyznak...
-Milyen kérdés ez?! - méltatlankodott Faith, majd leült a körbe és rám pillantva megveregette maga mellett a matracot, jelezve, hogy én is szálljak be. Szemeimet forgatva ültem le a barátnőm mellé aki győztes mosollyal az arcán vigyorgott felém.
-Szóval! Elmondom még egyszer a játék menetét, azoknak akik most jöttek! - nézett ránk Nate mire Faith és én bólintottunk egyet felé. - Nem túl komplikált a dolog, olyan,mint egy sima társasjáték. Gurítasz a kockával és a gurított szám alapján lépsz előre a mezőkön. A cél, hogy eljuss a hatvankilences mezőre - mosolyodott el perverzen a fiú mire egy rosszalló pillantást küldtem felé. - Az út viszont nem olyan egyszerű. Ha olyan mezőre lépsz amire koktélos pohár van rajzolva, le kell húznod egy italt, amit csukott szemmel választasz ki azok közül! - emelte fel a bal kezét Nate és egy kis asztalra mutatott amin műanyag poharakban különböző színű italok sorakoztak. - Ha viszont kártyás mezőre lépsz, logikusan, húzol egy kártyát - nevetett fel és rámutatott a kis kártyakupacra. - A kártyákon összekeverve vannak merések és kérdések is, szóval a szerencséden múlik, hogy neked mi jut... Mi a hardcore kártyákat raktuk ki...szóval jobb vigyázni...
-És mi van a dobókockáknál? - kérdeztem, hogy eltereljem a témát.
-Azok a sors kockák. A társaság kiválaszt neked egy személyt akivel egyszerre kell gurítanotok a két kockával, és ha ugyanazt a számot gurítjátok smárolnotok kell. És nagyjából ennyi. Mindenki ért mindent? - nézett körbe Nate és mikor mindenki bólogatni kezdett a kezembe nyomta a dobókockát.
Furcsállva néztem rá, hogy mégis miért nekem kellene kezdnem.
-Késtetek - rántotta meg a vállát.
Ryan szemszöge
Köszi Nate.
Természetesen én mondtam Natenek, hogy hívja meg Lydiáékat és, hogy ő kezdjen majd a játékban.
Ne kérdezzétek, hogy miért, de iszonyatosan fáj, hogy Lydia így viselkedik velem. Oké, pár hete még szokásos volt, hogy szívjuk egymás vérét, de az a csipkelődés már inkább hatott barátságosnak, mint gonosznak. Ez, ami most van köztünk, amióta megcsókoltam és otthagytam...hát,ez már színtiszta gyűlölet. Hivatalosan is kimondhatom, hogy Lydia Blace utál engem. És ez nekem nem tetszik. Szóval bakancslista ide vagy oda, ki kell engesztelnem ezt a lányt. Hisz nem akartam én neki rosszat...csak megijedtem. Az életemben már annyi érzelemmentes csókot adtam, annyi lánynak...de mikor azon az estén Lydia ajkai játszadoztak az enyéimmel,olyat éreztem amit még soha. Nem csak egy egyszerű testi kontaktus volt, aminek a kezdetekor már tudom, hogy mindjárt vége... Akkor nem gondoltam arra, hogy vége lesz. Csak arra koncentráltam, hogy abban a pillanatban én a világ legcsodálatosabb lányával csókolózom. De aztán hirtelen, a semmiből előtört belőlem egy olyan érzés...egy vágy...hogy ne engedjem el soha többé. Megfogjam a kezét. Nevetve húzzam magam után és hallgassam ahogyan rosszallón kacag, mikor ismét a derekára csúsztatom a tenyerem, hogy most ne Nate kamerája előtt csókoljam meg...nos...ekkor ijedtem meg. És ekkor szaladtam el előle és magam elől is, mint egy hat éves kisfiú az ovis szerelmétől.
Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a jelenbe ahol Lydia apró ujjait rákulcsolta a fehér kis kockára, aztán pedig óvatosan elengedte. A dobókocka pattogva érkezett le a karton táblára, majd az egyik élén hosszasan pörögve feszítette pattanásig az idegeim. Végül megadta magát és jobbra dőlt, így a pörgetett szám a hármas lett.
Lydia megfogta az ő kis bábúját ami a kék egyik világos árnyalatában álldogált a rajt mezőn.
-Kártya! - kiáltott fel Nate.
Felnéztem Lyd arcára. Keserű érzelmek futottak át szemein és látszott rajta, hogy nincs kedve ehhez az egészhez. Megejtett egy óvatos pillantást felém majd hirtelen felkapott egy kártyát a kupac tetejéről.
Először magában olvasta el és szemöldökét ráncolva pörgette meg ujjai között a lapot.
-Merés - pillantott Natere és gondosan ügyelt rá, hogy velem még csak véletlenül se vegye fel a szemkontaktust.
-Halljuk! Halljuk! - tapsikolt mellette Faith.
- Gondolom a lányoknak valót kell felolvasnom! - nevetett fel miközben ajkai felfedték hófehér fogait amikkel aztán finoman ajkába harapott.
Te jó Isten...én készen vagyok...
-Lányoknak: A tőled balra ülő, harmadik fiúnak az ölébe kell ülnöd a következő két körben - olvasta fel a merését nekem pedig összerándult a gyomrom.
Végigvezettem a szemeim a Lydiától balra ülő fiúkon és mikor megláttam, hogy ki is az a bizonyos harmadik, ökölbe szorult a kezem és szinte vérben forgó szemekkel néztem a mellettem ülő Jakere.
Pont az exe...és pont ez a díszbuzi Jake! És miért nem negyediket ír azon a retkes kártyán???
Magamban mérgelődve vezettem újra Lydiára a tekintetem, aki nagyot nyelve méregette az exét,aztán felpattant és szinte láttam ahogy a fogait erősen összeszorítsa mikor a fiú derekára vezeti ujjait majd az ölébe húzza a lányt. Lydia egy pillanatra összeszorította a szemeit és mikor már azt hittem,hogy sírva fakad kifújta az eddig bent tartott levegőt és próbálta fenntartani a látszatot, hogy őt biza nem zavarja, hogy a full beállt exe folyamatosan a nyakát csókolgatja és közben nem győzi elhessegetni a srác kalandozó kezeit.
-Csak ülésről volt szó. Nem nyilvános szexről... - morogtam az orrom alatt.
Lyd egy pillantásra sem méltatott, csak ellökte magáról Jake kezeit és várakozóan nézett Faithre aki már dobott is a kockákkal.
Két kör után Lydia szinte kiugrott Jake öléből és visszaült a helyére, kb velem szemben. Nagyrészt örültem, hogy végre nem kell tovább néznem ahogy ez a füves seggarc taperolja a...
Mi is nekem Lydia?
... szóval, ahogy taperolja Őt. Másrészt viszont szívem megszakadt a tudattól, hogy most már nem ül mellettem...
-Te jössz, Rómeó! - dobta elém a kockát Nate mire fejem megrázva tértem vissza a gondolataimból.
Megköszörültem a torkom és gurítottam.
Hat.
-Huuuha... - emelgette a szemöldökét Nathan. - Sors kockaaa!
És tényleg. A hatos mezőre lépve megpillantottam a két kis dobókocka rajzát egy piros szívecskében.
-Na akkor! Szavazáás! Kivel dobjon a nagy Ryan Smith? Kinek legyen esélye rá, hogy csókolózzon a suli alfahímjével? - emelgette a szemöldökég Nate én pedig kínomban felnevettem majd hajamba túrva pillantottam végig a társaságon.
-Elizabeth! Ő még úgysem smárolt veled! És amúgy is, ti illetek a legjobb össze innen - mondta egy szőke lány aki ez a bizonyos Elizabeth mellett ült.
Hallottam már a csajról és látásból vágom is, hogy ki, de még nem beszéltem vele. Azt se tudom ki hívta meg.
Ránéztem a lányra, aki hosszú, szőke begöndörített hajával játszadozott miközben rágójával felém csámcsogott. Szemei barnák voltak, de nem olyanok, mint Lydiáé...csak simán barnák, hiányzott belőlük az a játékos csillogás ami Lyd szemében jelenik meg ahányszor csak ránézek.
Első ránézésre az is lejött, hogy rendesen belefejelt a sminkes ládájába,mivel szerintem-bár nem értek a sminkes dolgokhoz-csak a száján hat fajta krém, rúzs meg ajak növelő vagy mi a tököm volt. És lányok...higgyetek nekem, ez nem jön be a fiúknak. Senki sem szeretné ha csókolózás után, mégy egy hétig csillogna a szánk meg a nyelőcsövünk is a sok szartól amit magatokra kentek.
-Nem! Lydiával! Ők az álompár! - szólt közbe egy másik lány, így abbahagytam az új csaj bámulását és a szemüveges, rövid vörös hajú lány felé néztem aki pironkodva igazította meg fekete keretes szemüvegét mikor ránéztem.
-Akkor szavazunk! - csapta össze a kezét Nate. - Aki Elizabethre szavaz nyújtsa fel a kezét - és hopp, máris lendültek a kezek. - Egy, kettő, három, négy, öt, hat és hét! - számolta össze hangosan Nathen én pedig idegesen néztem körbe hátha valaki még lerakja a kezét.
-Oké, akkor Elizabeth hét szavazatot kapott. Ki szavaz Lydiára? - mutatott a velem szemben ülő lányra aki idegesen kapkodta a tekintetét a fellendülő kezek között.
-Egy, kettő, három, négy, öt és hat! - mondta ki az eredményt Nate és sajnálkozva nézett rám.
Idegesen kapkodtam a tekintetem a kuncogva haját dobálgató Elizabeth és az én gyönyörű Lydiám között aki összezavarodva nézett rám...
Lydia szemszöge
Végre kifújtam a levegőt és lecsillapodva nyugtáztam, hogy Elizabeth nyerte meg a szavazást tehát Ryan vele dob majd sors kockát. Lehet, hogy butaság, hisz mennyi az esély arra, hogy ugyanazt a számot dobjuk?? Nagyon kevés, ezért is hívják sors kockának. De alapból sem kellett volna megijednem a fennálló helyzettől, mivel ha szeretném Ryant lekényszeríteni a trónjáról akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy azon kelljen aggódnom, elég erős leszek-e ahhoz, hogy visszautasítsam.
Eddig jól halad a tervem, látom Ryanen, hogy törekszik, hisz az is zavarta, hogy Jake ölébe kellett ülnöm.
-Hé-hé! - hallottam meg a hátam mögül Amber kissé kótyagos hangját ahogy nevetgélve közelítenek felénk Williammel. - Mi ketten Lydiára szavazunk! - kacagott továbbra is a semmin barátnőm majd Will karjaiba vetve magát megcsókolta a szintén kissé becsípett barátját.
A torkom összeszorult és hirtelen kaptam a tekintetem Ryanre aki valószínűleg hasonló helyzetben találta magát, mint én, mivel kikerekedett szemekkel nézett rám.
A tőlem pár embernyire jobbra ülő Elizabeth dühösen fújtatott egyet és valami szép szóval illethetett engem az orra alatt.
Viszont kívánom neked is.
-Ez esetben nyolc-hétre nyert Lydia! - vigyorodott el Nate és a kezembe nyomott egy piros dobókockát amin feketék voltak a pöttyök, Ryan kezébe pedig egy másikat ahol a színek pont fordítva szerepeltek.
Nagyot nyeltem és azzal nyugtattam magam, hogy szinte semmi esély nincs rá, hogy megegyező számot gurítsunk.
Hosszú ideig rázogattam a kockát a kezemben, ezzel is húzva az időt. Aztán ránéztem Faithre aki biztató pillantással kacsintott egyet felém és pont ez kellett ahhoz, hogy kiessek a tizenkét éves kislány szerepéből aki ideges az osztálykiránduláson, mert egy felelsz vagy merszben fog elcsattani az első csókja a kiszemeltjével...és végre visszarázódtam a rendes énembe így minden bátorságom összeszedve elengedtem a kockát.
Egy fél pillanattal később Ryan is így tett. Az egész szoba néma csendben figyelte a sebesen pörgő kockákat.
Először Ryan kockája állt meg,tetején egy pirosan rikító négyessel. Megkapartam a torkom és szemem sarkából ránéztem a fiúra aki idegesen harapdálta a száját. A következő pillanatban meghallottam, ahogy a kockám lelassul és halk puffanással megáll a táblán. Nem mertem lenézni, de Ryan arckifejezése mindent elárult. Ajkai apró féloldalas mosolyba futottak, de rögtön ezután kitört a kunyhóban a hatalmas üdvrivalgás. Döbbenten néztem rá a két kockára amik egymástól pár centire feküdtek, egy-egy négyessel a tetejükön.
-Csókot! Csókot! - kántálták az emberek mire felegyenesedtem és mélyen belenéztem Ryan szemeibe.
A fiú a következő pillanatban felállt és leugrott az ágyakból összerakott "játszóterünkről". Megállt előttem és, mint aki táncra akar felkérni felém nyújtotta az egyik kezét.
Ajkamba harapva mértem végig először a tenyerét aztán a szemébe néztem és egy magabiztos mosollyal az arcomon felálltam az ágyról, de a kezét nem fogadtam el.
Szembe álltam vele és közelebb léptem egy lépést.
Amikor legutóbb voltunk hasonló helyzetben, te játszottál velem...most én fogok veled.
Óvatosan az arcára simítottam a jobb kezem, míg a ballal a nyakába kapaszkodtam. Ryan szemei egy pillanatra lecsukódtak az érintésemtől, de karjait reflexszerűen fonta a derekam köré. Lábujjhegyre álltam, hogy egy szintbe kerüljek ajkaival. Közelebb hajoltam hozzá és mikor már éreztem a levegő vibrálását közöttünk, leengedtem a kezem az arcáról, óvatosan a szájára nyomtam a mutatóujjaim és egy kicsit elhajoltam tőle.
-Érdemeld ki - mosolyogtam rá kihívón majd lefejtettem derekamról a karjait és megpaskoltam a vállát.
Faithre és Amberre pillantottam akik vették az adást és mellém szegődve együtt indultunk az ajtó felé.
-Ki fogom - hallottam Ryan hangját mikor a kilincsért nyúltam.
-Sok sikert! - kacsintottam rá és becsuktam magunk mögött a faház ajtaját.
(2196 szó)
***
Hejjho kedves olvasóim! Új rész! Rövidebb, mint szokott lenni, de azt hiszem annál tartalmasabb😏 Lydia komolyan gondolja ezt a "Csavarjuk el Ryan fejét" dolgot. De vajon bebukja? Vagy összejön a terve?
Ezen a héten hozok nektek még egy részt amiben benne lesz a következő kihívás!! El se hiszitek, mi? 🤣 Ahhoz képest, hogy a bakancslista a történet fő alkotóeleme, az elmúlt pár részben nem volt olyan nagy szerepe. 🤷♀️
A 9.részben viszont egy izgi kihívással jövök ami remélem elnyeri majd a Lyan shipperek tetszését...
Figyelem! A story kezd áttérni a romantikusabb szálakra, szóval aki nem bírja a csöpögős részeket, az már most válthat olvasnivalót. 😢 De azért igyekszem normálisan és nem túl nyálasan írni, mivel én sem szeretem az olyan könyveket, de hát aki olvasta A Tábor című könyvem, az tudja, hogy azért nem lesz nyálas a képernyőtök a történeteimtől🤣
Mellesleg köszönöm a sok voteot és a 900+ olvasást ilyen rövid idő alatt!
Köszönöm a sok bátorító kommentet, imádlak titeket, annyira aranyosakat tudtok írni, hogy rendesen bűntudatom van miatta, hogy ilyen olvasóim vannak, akiket meg sem érdemlek! 🥺❤️
XoXo. : VÉ🌻