Sziasztook. Újra elkapott az ihlet és újra LoveRobertDJrTomHra zúdítom az egészet. Szóval remélem tetszeni fog ez a nem túl jó sztori, de mindent bele adtam..
Hogy milyen is a kapcsolatom Tony Starkkal? Egy szóval válaszolnék: Furcsa. Tudom, most mindenki arra vár, hogy ezt kifejtsem részletesen is. Csakhogy ahhoz vissza kell mennünk a megismerkedésünk napjáig.
4 évvel ezelőtt:
Ma van a napja annak, hogy a Bosszúállók egyfajta meghallgatás szerűséget hirdettek ki, annak érdekében, hogy megtudják ki a legérdemesebb arra, hogy a hős Thor helyét elfoglalja. Mivel én is egyfajta zseni féle vagyok pont, mint Tony így szerintem elég nagy a lehetősége annak, hogy engem vegyenek be. Annak ellenére, hogy elsőre sikerült elindulnom a fegyverem nélkül és így sikeresen majdnem elkéstem mégis sikerült, pont az utolsó másodpercekben beesnem, a szó legszorosabb értelmében, mert pont akkor zárta volna be, de én konkrétan rányitottam az ajtót és ráestem az illetőre. Pár pillanatig fel sem fogtam mi történt az elmúlt percekben, egészen addig, amíg a férfi meg nem szólalt alattam.
-Más esetben kifejezetten örülnék ennek a pozíciónak, de most egy csöppet késésben vagyok. – ahogy ránéztem, a szívem kihagyott egy ütemet, mert a híres Tony Stark nézett velem farkas szemet. Ahogy realizáltam a történtek kínosságát, olyan gyorsan keltem fel amilyen gyorsan csak tudtam.
- Szörnyen sajnálom Mr. Stark, nem volt szándékomban feltartóztatni magát. – nem tudom mi üthetett belém, de annyira zavarban voltam, hogy mindenhová nézem csak az előttem álló férfi szemébe nem.
- Semmi gond, olykor a legjobbakkal is előfordul. Gondolom hozzánk jöttél szóval, ha gondolod felkísérlek a „váróba". – mosolygott rám 1000 wattos mosolyával, amit én egy bólintással köszöntem meg. Fejével biccentett egyet a jobb oldalra, ezzel jelezve, hogy arra menjek. Egy ideig kínos csönd volt kettőnk között és én egyszerűen nem tudtam lazítani, mert rányitottam az ajtót, majd rá is estem a példaképemre, aki nem mellesleg pont az akiről azt mondják, hogy az egyik legkomolyabban veszi az ilyeneket a Kapitány után persze.
Mire felértünk már egy fokkal nyugodtam, de az a látvány, hogy vagy egy hadseregnyi ember vágyik arra, amire én is teljesen elvette az önbizalmam. Kicsit az arcomon is látszódhatott ez a csalódott lemondás, mert egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Ne aggódj, higgy abban, amit készítettél és ne hagyd, hogy a sok ember megfélemlítsen. Amúgy is, engem már levettél a lábamról. – mosolygott ismét rám, majd elindult az egyik ajtó felé és nekem már csak akkor esett le mit is akart ezzel mondani, amikor már a csukott ajtót néztem.
Mikor behívták az első embert, akkor fogtam magam és elvonultam az egyik sarokba és helyet foglaltam a földön, mivel minden szék foglalt volt. Ahogy körül néztem, azt vettem észre, hogy szinte alig van egy-két embernél valamiféle találmány. Ezt látva nem tudtam, hogy megkönnyebbülnöm vagy aggódnom kellett volna, de végül inkább abba hagytam nézelődést és készültem elővenni a találmányom, hogy egy utolsó pillantásokat vessek rá, de ekkor egy korombeli férfi csapódott le mellém és el nem kezdett mindenféle idegesítőbbnél idegesítőbb dologról beszélni és balszerencsémre még elküldeni se tudtam, mert be nem állt a szája. Előtte nem, mertem elővenni a találmányt, mert ki tudja mit kezdene vele annyira zavart, hogy észre se vettem, hogy már csak rajtunk kívül csak egy pár ember volt a szobában. Sejtettem, hogy én leszek az utolsó, de azt nem, hogy a férfi is az utolsók közül való, de szerencsére a következő már szerencsére ő lett a következő így végre ölembe vettem a táskám és csillogó szemekkel néztem a kicsikémre... ami... ami ketté volt törve. Hát persze, amikor ráestem Tonyra biztos nem bírta tovább, főleg, hogy egy idióta táska nem a megfelelőbb tartó eszköz egy fegyvernek. Gyorsan körülnéztem, hogy figyel-e rám valaki és amikor nem láttam, hogy felém néznének gyorsan leszaladtam a lépcsőn és olyan gyorsan próbáltam távozni ahogy csak tudtam, de egy hang meg hiúsította a tervem.
-Sajnálom kisasszony, de addig nem engedhetem ki magát ameddig be nem mutatta a találmányát a Bosszúállóknak. – hallottam meg egy hangot a fejem felett így arra kaptam a fejem, de nem láttam semmit. Ekkor jutott eszembe, hogy ő biztos Péntek lesz.
- Sajnos ez nem fog sikerülni, mert nem igazán... - folytattam volna a magyarázatomat, de egy hang a hátam mögött megakadályozott.
- Mert meg ijedtél? – megint Tony kellemes mély hangját, így felé fordultam, de nem volt egyedül, hanem minden Bosszúálló előttem állt.
- Nem egészen, csak mint kiderült a találmányom... hát egy kicsit... picikét... használhatatlan lett. – hajtottam le a fejem és a pulóverem ujját kezdtem el babrálni.
- Mutasd, lehet, hogy nem annyira vészes. – indult meg felém Tony, de mikor látta, hogy nincs szándékomban oda adni inkább megállt. –vagy teljesen tönkre ment? – ráncolta össze szemöldökét.
- Hát nem tudom, de az, hogy sietségemben csak a táskámba raktam be, meg hogy sikeresen rád... vagyis elestem nem tett neki túl jót... így kettétört. – egy ideje most néztem először szemébe és láttam benne valami furcsát, talán sajnálatot.
- És mit tudott ez a fegyver? – állt Tony mellé Steve is és most ő nyújtotta felém kezét, gyorsan Tonyra nézetem és miután bólintott, sóhajtva levettem vállamról a táskát és kezeibe adtam a kettétört fegyvert.
- Hát ez egy kétirányú fegyver volt, ami a hanghullámokat vette igénybe. Az oldalától függ, hogy épp magas vagy alacsony frekvencia áll szolgálatunkba. – mikor szemeikben egyre jobban láttam a kíváncsiságot, felbátorodtam és tovább magyaráztam. – Tudják ezt úgy terveztem, hogy mind a két oldalon 10 fázisú frekvencia lehetséges, így kialkotva azt, hogy a mély hangokban lévő rezgések a legkeményebb betont is képes legyen fellazítani, míg a magas hangok inkább az emberek hallására menne rá. – láttam, hogy Tony nyitná ki a száját, hogy feltegyen egy két kérdést, de még be akartam fejezni. – Ha minden igaz, akkor nálam van a füldugó is, amit meg úgy állítottam be, hogy csak és kizárólag a fegyver hangját vegye el, ezzel megakadályozva a fülkárosodást. – ezt hallva Tony be is csukta a száját, ezek szerint pont ezt akarta kérdezni.
Nos ez volt az első, de szerencsére nem utolsó találkozásom Tony Starkkal és a Bosszúállókkal, mert mint kiderült, Tony megjavította a fegyvert és kipróbálva pont úgy teljesített, ahogyan én azt szerettem volna. Ez után a nap után, kerek 3 hétig vártunk az eredményre... és nem szeretnék dicsekedni, de már a Bosszúálló toronyban élek.
Tonyval sajnálatos módon megromlott a viszonyom, bár nem tudom mit vétettem, de folyton morog a közelemben, és ha ne adj isten, kettesben maradunk, igyekszik, hogy ez minél rövidebb idő legyen. A többiekkel szerencsére jó a viszonyom, sőt Natasha lett az én legfőbb bizalmasom, Steve meg olyan mintha a bátyám lenne.
Egyik reggel evés közben, nagy beszélgetésben voltam Nattal, amikor a már legalább 10 perce minket bámuló Tony letette a kávés bögréjét és oda állt mellém.
-Figylej csak Eszti, nem tudnád kölcsön adni a telefonod, az enyém a laborban maradt és csak Happyt hívnám fel. – szinte oda se figyeltem arra, hogy mit mond, mert Natasha olyat mondott, hogy szinte csengett a fülem, így csak a zsebemből kikapva adtam kezébe a telefonom és folytattam a beszélgetést barátnőmmel. Pár perccel később vissza is adta, de nem csukta le a képernyőt, ezért oda kaptam a fejem és amit láttam... az Tony volt. Mint a háttérképem. El is felejtettem, hogy őt állítottam be. Sőt ezt a képet még én lőttem róla, mikor teljesen elvolt merülve a munkájában így gondoltam, még egy ilyen jó alkalom nem lesz és én voltam olyan idióta, hogy beállítottam háttérképnek. Gyorsan rákaptam a fejem, de ő csak egy önelégült vigyorral kivonult a konyhából.
Kezditek érteni, hogy miért mondtam, hogy furcsa a mi kapcsolatunk? Ha esetleg nem itt van még egy történet.
Én éppen egy küldetésről érkeztem haza és az egyetlen vágyam egy gyors zuhany volt, na meg talán egy kiadós alvás is, így elindultam a fürdő felé. A fáradtságtól homályos látásom miatt, szinte semmit se láttam, így mindenekelőtt megmostam az arcom, majd elkezdtem hátrálni, hogy megnézzem változott-e valamit a látásom, de egy ott hagyott törölközőbe bele akadt a lábam és bele estem a kádba... ami nem volt üres. Ja és nem, nem csak víz volt benne, hanem... egy Tony is. Amint rájöttem, hogy pont a meztelen ölében ülök gyorsan a combjára raktam a kezem, hogy kitoljam magam, mikor bal kezem lecsúszott egy eléggé intim helyre...
-Te meg mit csinálsz? Ne fogdosd a... a farkamat. Normális vagy? – ahogy ezt meghallottam, minden mindegy alapon gyorsan kimásztam és felé fordultam.
- Mi az, hogy mit csinálok? Én lassan 3 napja nem aludtam egy perccet se és egyedül azt akartam, hogy nyugodtan lezuhanyozzak vagy fürödjek, de te... te valamiért mindig ott vagy, ahol én és kezd az agyamra menni. – ezzel kivonultam a fürdőből. Ekkorát se hazudtam még soha, mert egyáltalán nem ment az agyamra sőt mi több, napról napra egyre jobban és jobban szeretek bele ebbe a nőcsábász, önimádó férfiba. Sajnos én erre csak aznap jöttem rá, abban a pillanatban amikor becsukódott mögöttem az ajtó.
De hogy ne ilyen depressziósan búcsúzzak el, sőt a végén minden helyrejött, de ez is egy borzalmasan kínos szituáció után történt. Nyílván!
Ekkor az igazak álmát aludtam, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki nevetve a nevemet mondogatta.
-Mi az? Miért nem hagytok aludni? – nyomtam bele fejemet a párnába.
- Azért, mert küldetésre kell mennünk és bárhogy szólongat Péntek, nem reagálsz rá. – hát persze, hogy Tony az aki aludni se hagy. – Ja és hízelgő, hogy rólam álmodsz, hogy nem akarod, hogy elmenjek a közeledből, meg az is, hogy szerelmes vagy belém. – felé dobtam egy párnát, de előtte hallottam egy ajtó csapódást is. Még pár másodpercig csukott szemmel feküdtem mikor...
- Hogy mi bajod van Stark? Ennyire beverted a fejed? – ordítottam kipirult arccal és igyekeztem úgy lemenni a konyhába, hogy senki ne lássa mennyire zavarban vagyok, de a fürdőszobából kinyúlt egy kéz és berántott maga mellé és ajkaimra tapadt.
- Valahogy mindig is sejtettem, hogy így érzel, de ezzel az álmodban beszélős dologgal, most tettél pontot a dolog végére. Amióta rám estél az első találkozásunkkor, azóta érzem, hogy te más vagy...
Igen, a nagy Tony Stark, aki a Vasember páncél gazdája, aki minden nap más és más lányt visz fel magához és akibe én már egy jó ideje bele zúgtam, végre viszonozza érzéseimet és azóta is boldogok vagyunk együtt.