Fogadás
Csukott szemmel és összeszorított ajkakkal lenyomtam az osztályterem kilincsét. Ahogy kinyitottam az ajtót minden szempár rám szegeződött. Nem voltam felkészülve arra, hogy mi vár rám. Sokszor képes voltam felfújni a dolgokat. De a tegnapi után, már elkönyveltem magamba, hogy most egy hétig biztos rajtam fog csámcsogni az osztály. Vagy nem csak rajtam, akkor a Lewis testvéreken, hogy a tanárnő milyen kellemetlen helyzetbe hozott minket. Behúzott nyakkal, odasiettem és lehuppantam a barátnőm mellé.
- Ms.Lewis. - szakította meg a néma csendet a tanárnő. - Ma sem vártam többet Öntől. - intett felém. Nagy nehezen elmormogtam egy elnézést, és a Carolra néztem felháborodottan.
- Még csak nem is késtem! Be sem csengettek még. - húztam el a szám. - A tegnapi után pikkel rám. Biztosan rasszista... - panaszkodtam. Carol mosolyogva megrázta a fejét, majd megbökött a könyökével.
- Mi történt tegnap? - suttogta.
Zavartan csak intettem egyet, hogy majd később elmesélem. Jobbnak láttam nem beszélgetni Mrs.Hill elkövetkezendő óráján mert ez csak plusz okot adott volna, hogy utáljon. Bár, már ígyis utált valamiért, de bölcsebbnek gondoltam tovább nem rontani a helyzetemen. Az órán nagyon meghúztam magam, és el sem tudom mondani, milyen boldog voltam mikor meghallottam a csengőt. Az örökkétartó hosszú órának vége, és végre ebédszünet! Karon ragadtam a barátnőmet, és az ebédlő felé siettünk. Miközben kiválasztottuk a menünket a konyhán, gyors elmeséltem neki röviden és tömören, hogy mi történt a büntetés után.
- Ez komoly? De azért jól vagy? - pásztázott aggódóan. Erre csak bólintani tudtam. De persze, hogy nem vagyok jól. Hogy is lennék jól? Gőzöm sincs, hogy tudnék több terhet levenni Nicholas válláról és kevesebbszer összecsapni Mattel. A tálcámmal csak követtem Carolt, aki nagy bánatomra Matt és haverjaival szemben foglalt helyet. Carol valahogy értett a férfiak nyelvén, és szinte minden fiú osztálytársunkkal jóban volt. E felől Matt haverjai sem voltak kivételek. Csüggedten huppantam le a barátnőm mellé. Matt meglepetten pillantott rám, amiért épp vele szemben ültem le. Na, nem azért mert annyira akartam, csak itt volt hely már. Szerintem a gimibe nem is tudták, hogy együtt nőttünk fel, ha Mrs. Hill nem hagsúlyozta volna ki mostanában.
- Mizu Carol? - kérdezte Aaron jókedvűen.
- Semmi új! Mit terveztek mára? Valami izgi? - nézett rájuk könyörgően. Értetlenül néztem a mellettem ülő barátnőmre. Engem nem avatott be semmilyen tervbe.
- Talán az órák után elmegyünk a green dragonba. - célzott egy builzó helyiségre.
- Benne vagyunk! - kiáltott fel a nevemben Carol. Matt felkapta a fejét, és szarkasztikusan elnevette magát.
- Te is jössz, Avery? - szakította félbe Carolt, Logan. Hangjába izgatottságot véltem felfedezni. Ami azért is volt fura, mert életemben nem váltottam még vele egy szót sem. De azért jól esett a kedvessége.
- Igen, úgy tűnik. - mosolyodtam el.
- Dehogy jön! Avery egy pohár bor után kidölne. - válaszolt gúnyos mosollyal Matt, közben keresztbe fonta karjait mellkasa előtt.
- Ez nem igaz! - ellenkeztem. Nagyon nem tetszett, hogy ma abban lelte örömét, hogy mindenki előtt leégessen. Ha ketten voltunk elviseltem a csesztetését, de ha társaságunk akadt, azt már nem.
- Akkor fogadjunk. - húzódtak pajkos mosolyra Matt ajkai.
- Oké. Mi a tét? - egyeztem bele.
- Az úgy nem izgalmas, ha nem tudod mi a tét. - vigyorgott.
- Te most azt akarod, hogy kössek egy titkos fogadást veled, amivel jól megszivathatsz ha elbukom?
- Pontosan. - bólogatott. - De ez oda vissza van. Vagy talán beijedtél? - kérdezte szarksztikusan. Minden szempár ránk szegeződött. Ezért még elkaplak Matt.
- Benne vagyok. - húztam ördögi mosolyra ajkaim. Lehet nem voltam a legnagyobb piás, sőt valóban nem voltam oda az alkoholért, de ettől még nyerhetek.
- Akkor este 9-kor ott találkozunk. - csapta össze a tenyerét Aaron.
Az ebéd és az órák után, átmentem Carolhoz számon kérve a borzalmas tervét.
- Mégis honnan jött ez az egész? - vontam fel a szemöldököm, miközben fel-alá járkáltam a szobájában. Úgy volt, hogy mi mindent megbeszélünk, de olyan hirtelen dobott bele a mély vízbe, amire egyáltalán nem számítottam.
- Csak azt akarom, hogy kicsit feloldódj. Annyira nehéz időszakon vagy túl. Te is megérdemled a kikapcsolódást. - ellenkezett.
- De szólhattál volna, mielőtt helyettem is igen-t mondasz! Ennek köszönhetően, most belementem egy idióta fogadásba amit biztosan elveszítek. - néztem rá csüggedten.
- Ki mondta, hogy veszítesz? - kérdezte Carol és egy ördögi mosoly jelent meg az arcán. Értetlenül bámultam rá. - Háborúban és szerelemben mindent szabad. És ez háború. - élte bele magát. - Ha vesztésre állsz, majd csalsz! Segítek. Bízz bennem! - mondta lelkesen. Erre már csak nevetni tudtam. Őrültség volt ez az egész. Mégha csalnék is, azt Matt többszörösen bosszúlná vissza.
Az este hamar eljött. Carol felnyitotta a hatalmas tolóajtós ruhaszekrényét és egy gyönyörű bordó koktél ruhát vett ki, majd elém tartotta.
- Tökéletes!
- Nem lesz ez egy kicsit túl kirívó? - húztam el a szám, ahogy a felpróbált ruhával a tükör előtt álltam.
- Itt az ideje, hogy pasizz egy kicsit. - tapsolt Carol, miközben törökülésben ült az ágyán, és úgy figyelte a ruhabemutatót. - Egyébként Logannak bejössz.
- Mi? - nevettem el magam. - Ez hülyeség. - tagadtam.
- Ez teljesen komoly. Belső forrásából tudom. - kacsintott. - éés.. - nyújtotta el a szót. - ha neked is tetszik, akkor adhatnál neki esélyt. Egész helyes és kedves is. - bólogatott, mintha inkább magát akarná meggyőzni.
- Oké, majd meglátom. - zártam le a témát. Nem igazán akartam randizni még. Elég elfoglalt voltam a tánccal és a gimivel. Nem kellett még egy pasi a nyakamra. Időm sem energiám nem volt rá. De lehet, hogy ez annak volt köszönhető, mert még életemben nem voltam igazán szerelmes.
Az este hamar leszállt. Még írtam Nicholasnak egy üzenetet, hogy ma későn érek haza mert Carolnál vagyok. Nem mertem elmondani az igazat. Hiszen ha kideült volna, hogy egy ilyen helyen vagyok és pont Mattel, azzal örökre összevesztek volna. Már eltudtam volna képzelni, ahogy Nicholas érvel arról, hogy Matt milyen rossz irányba visz el, és úgy mondaná, hogy egy cseppet sem érdekelné, hogy a barátnőm ötlete volt. A bátyám válasza gyorsan megérkezett, miszerint rendben van de szeretné ha hazaérnék legkésőbb hajnali egyre. Az üzenetet látva kicsit elhúztam a szám. A legtöbb buli éjfél után kezdődik igazán. De beletörődtem. Ha első alkalomra ennyi jutott, akkor ennyi. Inkább ez, minthogy lebukjak és kiverjem mégjobban a biztosítékot nála.
Ahogy elhaladtunk a kidobók mellett, hangos zene csapta meg a fülem. Carol csak szépen mosolygott és a két nagydarab férfi el sem kérte a személyinket. Meglepően pislogtam a barátnőmre. Tudtam, hogy ő tipikus bulizós típus, de azt nem gondoltam volna, hogy már ilyen kapcsolatokat épített ki. A bárhoz közelítve Aaron felemelte a karját és hevesen integetett, hogy meglássuk őket. Miután csatlakoztunk hozzájuk, mindenkinek kikért egy üveg whyskit.
- Huh. Erős kezdés. - sandítottam Carol irányába.
- Ez csak alapozás, nyugi. Ha nem bírod meginni vagy nem akarod, majd kicserélem a poharunkat. - suttogta felém. Hálásan rámosolyogtam. Talán így, ezzel megnyerhetem a fogadást.
Lehuppantam Logan mellé. Carol mellém ült, ő mellé pedig Aaron. Matt, Logan másik oldalán ült. Egy rövid pillanatra elkaptam a tekintetét, úgyanis a ruhámat bámulta. Végig mért majd enyhe gúnnyal felnevetett. Nem értettem a reakcióját. Bogarat ültetett a fülembe a viselkedése miszerint valóban ennyire bénán nézhetek ki. Kedvtelenül elfordítottam róla a tekintetem és lehúztam a whyskim. Ha harc hát legyen harc. A maró alkohol végig égette a mellkasomat, amíg le nem ért a gyomromig.
- Avery tudja, hogy kell ezt csinálni! - nevetett fel Aaron elismerően. A többiek szinkronban húzták le az alkoholt utánam. Egy rövid ideig beszélgettünk és nevetgéltünk, de Aaron gondoskodott arról, hogy senki pohara ne maradjon üresen. Mikor már éreztem enyhe szédülést, a fejemben lévő riasztó bekapcsolt és oldalba böktem Carolt. Ismerte a jelet. Enyhe bólintással jelezte, hogy a tudomására jutott.
Ekkor Matt lassan odalépett velem szemben, és még whyskit töltött a poharamba. Mosolyra húzódtak ajkai, miközben engem szuggerált. Elöntött a pánikroham miszerint így esélyem sem volt kicserélni a poharam Carol poharával. Magabiztosnak mutattam magam. Felemeltem a poharat és egy húzásra lehúztam, abban reménykedve, hogy nem fog olyan gyorsan hatni.
Megragadtam a martinis üveget szintúgy és azt Matt poharába öntöttem, jelezve, hogy ő jön.
- Most komolyan? Pont martini? - sóhajtott fel Matt. - Utálom az ízét. - húzta el a száját, majd egy grimasszal lehúzta. Ekkor többiek tekintete ránk szegeződött.
- Ne már duo ívóversenyt tartotok, és engem kihagytok? - színlelt sértődöttet Aaron.
- Igaza van! Ez nem fair. - harsant fel Carol. Egy kő esett le a szívemről, mivel Carol így próbált segíteni, hogy ne itasson halálra Matt.
- Avery, kijössz levegőzni? - kérdezte meg hirtelen Logan felém fordulva.
- Persze. - vágtam rá, amire még magam is meglepődtem. Felálltam a pulttól és kicsit szédelegve kibattyogtam Logannal a levegőre. Nagyon reménykedtem, hogy a levegő valamennyire kicsit kijózanít majd, de ez is az egyik hiú ábrándom volt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy az ivásba. - hülledezett.
- Én? Egyáltalán nem. Ez az első. - nevettem el magam. - De ne szólj Mattnek. - tettem hozzá.
- Nem fogok. - mondta lágyan, megrázva a fejét. - Mostanában amúgyis eléggé rád van kattanva. - folytatta.
- Mi? - fordultam felé értetlenül. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha az alkohol hatására másképp hallanám azt, amit az emberek mondanak nekem. Megráztam a fejem nevetve, és inkább visszasétáltam a pulthoz a többiekhez.
- Kavartatok, végre már? - bukkant fel Carol ittas ajkai közül a kérdés. Megráztam a fejem. Szomorúan néztem végig a barátnőmen, hogy a fiúk annyira leitatták, hogy már nem fog nekem tudni többé segíteni. Visszaültem a helyemre Mattel szemben.
- Na, hogy bírod, Avery? - támaszkodott Matt a pultra, és méregetett smaragd zöld szemeivel. Olyan élénknek tűnt, mintha egy csepp alkoholt sem ivott volna. Józanabbnak tűnt, mint én valaha is voltam. Mégis hogy a fenébe csinálta?
- Fogd be. Én nyerek. - formáltam a szavakat, ami egyre nehezebben ment. Matt öntött még egy adagot, amit magabiztosan ittam meg. De ez már annyira beütött, hogy csak elmotyogtam azt, hogy el kell mennem a mosdóba. Miután elvégeztem a dolgomat, és kiléptem a helyiségből, Matt ott állt a falnak támszkodva velem szemben. A zöld-kék diszkó fények megvillágították az arcát, így nehéz volt nem megbámulni.
- Nyertem. Fogadd el, Avery. Már alig tudsz járni. - rázta meg a fejét vigyorogva.
- Nem. - nyögtem ki, de elvesztettem az egyensúlyomat így, Matt izmos felsőtestének estem. Az ajkaim surolták az arcát, a fejemet Matt vállának döntöttem. Annyit éreztem utoljára, hogy az izmai megfeszülnek, két karja szorosan megtartott, mielőtt még minden elsötétült.