| Amanda szemszöge |
Már fél órája oktat anya amikor megcsörren a telefonja, egy számomra ismerős név villant fel. Manuel. Ő az apám. De mit akarhat? Anya azonnal ki ment az udvarra.
~ Na túl élted kiscsaj? - jött oda hozzám James.
- azthiszem volt már rosszabb is.
~ Analise egy gyönyörű nő, de nagyon ideges tud lenni ha nem úgy van ahogy ő akarja.
- ezt tudom. Hisz mindig is vele voltam. Apropó... Miért hívta fel apám?
~ Felhívta? - nézett rám nagyon furcsa tekintettel nevelőapám, mire egy aprót bolintottam.A nevelőapám tekintete egyre furcsább lett, mire én félve Klausra néztem.
~ Ne aggódj, nem lesz baj, csak nem szereti ha az exek visszatérnek🙄
- Rendben, én nem aggódom, inkább egyre kíváncsibb leszek apám mit akarhat anyától.
~ Lehet hogy nem is Analise-t hivogatja, hanem téged keres.
- lehetetlen, Klau. Manuel sose volt kíváncsi rám.
~ Kitudja...
- igaz-ezt követően anyám is belépett a helységbe.
~ Kivel beszéltél?
~ Jaj szerelmem, csak a főnökasszony hívott.
- Akkor miért apa neve volt rá írva?
~ Szóval láttad...
- Igen, látta. Nem akarsz elmesélni nekünk valamit drága nevelő anyám? - Klaus közelebb jött hozzám és átkarolt. Analise kivételesen nem szólt rá.
~ Amanda.... Apád....