18. hét♡
Nagy nehezen sikerült rávennem apát, hogy velünk tartson Márk is Disneyland-be. Amikor végre rabólintott nem tudom melyikünk volt boldogabb, Márk, hogy megnézheti Elsa-t , én, hogy mégtöbb időt tölthetek vele vagy Dóra, hogy lesz kivel barbisat játszodjon. Lehet, hogy Márk még megbánja, hogy csatlakozik.
Hétfőn indulunk és én még mindig a padlón ültem, körülöttem szétszórt ruhákkal és igyekeztem eldönteni, hogy mit szeretnék magammal vinni.
- Anyaa!! - kiáltottam torkom szakadtából miutan nem találtam meg kedvenc kötöttpulcsimat. - Mit csináltál a csíkos felsőmmel??
- Emma, csendesebben és nem jártam a felsőddel. - dugta be a fejét anyu az ajtón. Amint körbenézett a halom ruhámon és a közepében ülő lányán egyből kitőrt belőle a röhögés.
- Akkor hol van? - nyafogtam tovább figyelmen kívül hagyva a kuncogó anyut. - Ahelyett, hogy röhögnél rajtam inkább segíthetnél. Egy normális nadrágom sincs - duzzogtam tovább.
- Mit szólsz ha elhívod a csajokat a plázába nadrágot venni és én addig megkeresem neked a kedvenc felsőd.
- Köszi anyaa! - pattantam fel a földről ami valójában egy öregasszony sebességével volt egyenlő, de a szándék a lényeg majd anyu arcára nyomtam egy gyors puszit és már tárcsáztam is a csajok számát.
Szofi nem válaszolt, mint mindig, Ivett pedig már készült is amint felvette a telefont.
- Jövök érted és aztán megyünk Szofi után vagy fordítva? - kérdeztem Ivtől miközben az ágyamra ülve próbáltam felhúzni a cipőmet.
- Mi lenne ha ott találkoznánk?
- Nekem jó. - indultam le a lépcsőn. - Már indulok is.
- Oké, kb 5 perc és én is ott vagyok - tette le a telefont.
- Megyek a plázába - kiáltottam be a konyhába és már repültem is ki az ajtón.
Kis zöld autómba behuppanva tolattam ki és pár percen belül már Szofi háza előtt parkoltam le. Bezárva magam mögött az autót nyitottam ki a kaput majd mind aki jól végezte dolgát sétáltam be a házba. Óó bár ne tettem volna.
- Jéézusooom - sikítottam fel majd szememre csaptam tenyeremet de már hiábavaló volt az elbújásom. Retinámra égett a kanapén fekvő két meztelen test akik tudjátok, hogy épp mit csináltak. Az ajtón kihátrálva hallottam ahogy Szofi felvisít és Benji csak röhögni kezd. Pfúúj, pfúúj, pfúúj!!!
Arcomat dörzsölve álltam az ajtó előtt amikor megérkezett Ivett is.
- Miért nem mész be? - kérdezte köszönés nélkül és már nyúlt a kilincs fele de időben lecsaptam kezét még mielőtt újra kitárul az ajtó és olyan dolgokat látnánk amire nem vagyok kíváncsi. - Áúú. Mi van veled??
- Rájuk nyitottam. - mondtam elkerekedett szemekkel és amint kiejtettem már megint megjelent a kép. A francba is.
- Mi?
- Rájuk nyitottam - ismételtem meg magam. - A kanapén csinálták, érted?
- Oo - esett le neki is, hogy mit értek azalatt, hogy "csinálták". - Pfúúj - ráncolta össze homlokát.
- Sosem fogok megszabadulni a képtől. Még mindig itt látom magam előtt. Iv segíts!! - kiáltottam fel drámaian mire kicsapódott az ajtó. Csak hogy nem láttam ki nyitott ajtót és mennyi ruhában mert amint megláttam a kilincs mozgását tenyerem mögé temettem arcomat. - Van rajtad ruha? - motyogtam kezembe.
- Van - kuncogott Szofi mire elvettem a kezem.
- Mégis mit gondoltál? Legalább bezárhattad volna az ajtót. Pfúúúj pfúúj pfúúúj.
- Ne szentelkedj itt nekem. Nem én feküdtem le Márkkal szóval semmi újat nem láttál - forgatta meg szemeit becsukva maga mögött az ajtót.
- Nem arról van szó. Arról van szó, hogy nem volt a bakancslistámon, hogy Benji hátsóját lássam.
- Csak a hátsóját láttad? - harapott ajkába.
- Ajj, hagyd abba - szólt közbe Ivett. - Mindjárt hányingerem lesz.
- Em, neked semmi bajod. Inkább örüljünk hogy te kaptál rajta és nem Iv. Szegénynek odaveszett volna az ártatlansága. - bökte oldalba Ivettet aki pár száz árnyalattal vörösebb lett mint Szofi haja. - A pirulásodból lekövetkeztetve még mindig nem csi...
- Nem, még nem - szólt közbe Iv mégvörösebbre váltva.
- Oh, pedig annyira jó dolog. Meglátod, hogy amint elkezditek majd nem tudjátok abba hagyni. Vagyis nálunk ez így van. Van amikor napi szinten többször is... - kezdett bele Szofi a mesélésbe de a rádió hangerejét maximumra húztam így nem lehetett érteni egy szavát sem. Hála a jó égnek. Kicsit túl nagy a szája, meg túl sok mindent megoszt. A visszapillantó tükörbe láttam ahogy Iv hálás tekintettel nézett rám mire csak kacsintottam egyet majd énekelni kezdtem az előadóval együtt.
-----------
Körülbelül húsz zacskóval és egy fejfájással értem haza este. Szofinak be nem állt a szája egész vásárlás közben és ha mindez nem lett volna elég a fejfájáshoz még borzasztó meleg is volt a plázában, sokan voltak és minden második ember pocakomat és arcom között kapkodta tekintetét.
Nem mondanám, hogy kellemesen telt a vásárlás, persze imádok a csajokkal időt tölteni ha nem számítjak Szofi folytonos hablatyolását. Viszont az emberek ítélkező tekintete eléggé elrontotta kedvemet. Megértem, hogy szokatlan látni egy 18 éves lányt kerekedő hassal de azért nem szükséges tág szemekkel meredni rám majd hátam mögött sugdolózni. Miért nem foglalkozik mindenki a saját problémájával?
Kidudorodó hasamat egyre nehezebb elrejteni, hiába veszek bő fazonú ruhákat mégis meglátszik a pocakom a blúzok alatt. Már nem igazán tudom titkolni és egyre több ember veszi észre úgy az utcán mint a suliban is.
Zacskóimat a földre dobva ültem le a ruha kupacom közepébe és egy tányér sütivel az ölömben kezdtem el kipakolni a zacskókat és összefogni ruháimat. Másfél óra pakolás után végre sikerült behúzni a bőröndöm cipzárját.
- Cukorfalat, nem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó a pakolás - nevetett az ajtóban állva Márk.
- Mit keresel itt? - néztem rá a földről, hiszen fáradtságomban csak simán kiterültem a padlón ahelyett, hogy felmásszak puha és meleg ágyikómba.
- Anyudék úgy döntöttek, hogy jobb lenne ha itt aludnék mert akkor nem kell még nálam is megállni. Ígyis korán van a gépünk.
Szemem egyből felcsillant a gondolatra, hogy ma is Márk karjaiban alszom aminél jobb nem is létezik. Lassan oda jutottam, hogy már hiányzik a melegsége, ölelése hétköznapokon.
- Apukád direkt berendezte a vendég szobát nekem! - motyogta az orra alatt felém közeledve majd kinyújtotta kezét, hogy felhúzza terhes barátnőjét.
- Mii?? - néztem rá furán. - Köszi - fogadtam el tenyerét és már talpon is álltam. - Dehát mindig velem szoktál aludni. - duzzogtam megindulva apa után.
- Nee, hagyd jó ez így - kúsztatta kezét derekam köré visszatartva engem.
- Dee..
- Majd átjövök mikor mindenki elaludt - suttogta pimasz mosollyal arcán mire egyszerű puszit nyomott homlokomra.
- Jó - fontam kezemet nyaka köré, fejemet pedig mellkasába fúrtam beszívva illatát. - Mondjuk el az embereknek - motyogtam még szorosan ölelve Márkot.
- Mit cukorfalat?
- Hogy terhes vagyok.
- Dehát már mindenki tudja.
- A suliból az emberek nem.
- De ők nem fontosak.
- Tudom. - toltam el magam tőle, majd lehuppantam ágyamra. - Csak már nen tudom titkolni. Hiába veszek bő ruhákat látszik Márk. És mintsebb furán nézzenek rám az emberek és folyton kérdezősködjenek inkább elmondanám én és akkor elkerülhetjük ezt.
- Ahogy szeretnéd - lőtt felém egy lélegzetelállító mosolyt, jobb gödröcskéjét megmutatva.
És így történt az, hogy teljesen egyszerre raktuk fel ugyanazt a képet közösségi oldalainkra: a tükröm előtt álltunk, Márk hátulról átölelt, állát vállamon pihentette míg tenyerét hasamra helyezte, én pedig a legőszintébb mosolyommal néztem bele a kamerába. Sok szempontból nézve mondhattuk azt, hogy nem volt tökéletes a kép de nekem mégis az volt.
Nem magyaráztunk semmit, nem válaszoltunk senkinek, egyszerűen csak hagytuk hogy a fotó magától beszéljen.