Miután végre elintéztük-pontosabban Lan Zhan- azokat a fránya szörnyeket vissza mentünk Cloud Recessess-be. Persze, mivel neki a fiataloknak tart edzést, így én a szobában várom hogy meg érkezzen. Mondjuk, miért is várom őt? Hiszen most simán el futhatnék. Oda mehetnék Kicsit almához és elmehetnék vele. De akkor... Miért nem megy? Duzzogva terülök el az ágyon és fordulok a fal felé. Ez az egész olyan rossz. Vajon azért várom mert még érzem azokat az érzéseket amiket a halálom előtt? Igen... Azt hiszem ez lehet az oka az egésznek...
-Itt vagyok.-hallom meg kellemesen mély hangját. Emlékszem akkor is kellemes volt a hangja. Egész nap hallgatnám őt, ha lenne rá esélyem.-Baj van?-kérdezi miközben egyik kezével meg simogatja a hátamat. Kicsit döbbenten fordulok hátra.Először a szemeibe nézek, utána egyből a puha, rózsaszín ajkaira., és ismét a szemébe. Úgy tűnik eléggé feltűnő volt. Le ül az ágyra és felém hajol. Arcomtól alig pár centire van. Szemeivel az enyémbe néz ő is, utána pedig a számra. Egyik kezemmel kicsit feljebb tolom magam hogy elérhessem párnáit.Gyengéden érintem össze ajkainkat. Kicsit ledermed, én pedig nem siettettem. Még a nyelvemet sem használom. Mivel nem reagál semmit el hajolok tőle.-Nem hittem volna hogy majd így fogsz meg csókolni.-motyogja, mire el kuncogom magam.-De van egy rossz hírem. Ezek után ne gondold hogy valaha is el eresztelek, Wei Ying. -egyik kezét tarkómra teszi és közelebb húzva magához meg csókol. Nyelvével azonnal a számba furakszik, amit egy kicsit sem bánok. Mindkét kezemet a nyaka köré fonom. Kicsit el hajol tőle, éppen csak annyira hogy alsó ajkamra harapjon de azonnal birtokolni kezdi ajkaim. Sokkal vadabb,mint akkor volt. Sokkal birtoklóbb, esélyt se ad arra hogy el váljak tőle. Egyik kezemmel gyengéden meg érintem a vállát hogy egy kicsit hagyjon szusszanni. Ezzel csak azt értem el hogy dühösen az ágyra lök és felém kerekedik de azonnal a számra hajol. Nyelve feltérképezi ismét szám belsejét.
-Lan... Zhan...-nyögöm a nevét.-E-egy ki-kicsit las-lassabban...
-Sha-sajnálom.-mondja lihegve és mellém dől. -kicsit el ragadtattam magam.-ad puszit a vállamra. Ruhámat lejjebb húzza a vállamon és el kezdi harapdálni.
-N-ne...-ennek biztos nyoma marad...-Lan Zhan...
-Mnnm... Fogalmad sincs milyen volt az elmúlt 13 év nélküled. Fúrja nyakát a nyakamba.-Kínzó volt. Minden egyes nap vártalak. Vártam rád... A citerámat pengettem, a dalt,amit akkor abban a barlangban is. De te nem jöttél el hozzám!-ekkor már nem bújuk hozzám. Teljesen fölém kerekedett ismét.-Csak úgy eltűnsz. Azt hittem hogy a lelked darabokra szakadt. Semmi jelét sem adtad hogy... Hogy...
-Sajnálom.-két kezemet fel emelem, pont hogy közé vehessem arca két oldalát és rá mosolygok. A világ legszélesebb mosolyával.-Szeretlek.-suttogom.-Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek, Hanguang-Jun.
-Wei Ying.-homlokát az enyémnek dönti.-Én is... Így érzek. Mit szólnál... Ha mostantól maga mellett tartanálak?
-Benne vagyok.-mondom kuncogom miközben puszit adok mézédes ajkaira.
-Én meg hamarosan benned.-mondja miközben a szája mintha... Fel felé kerekedett volna....
....................
Lihegve dőlünk el egymás mellé.
-Nem akartam beléd élvezni.-motyogja miközben derekamnál fogva magához ölel. Nevetve simogatom meg arcát.
-De igen, tudom hogy azt akartad. De semmi gond.
-Akkor jó. Wei?
-Mi az?
-Szeretlek.
-Én is.
Reggel mosolyogva ébredek fel. Ahogy ki nyitom szemeimet, az alvó Lan Zhan-al találkozok. Emlékszem, akkor is olyan szép volt, mint most, ha nem gyönyörűbb. em bírom meg állni hogy ne pusziljam meg puha párnáit. Miután egy kisebb mosollyal el hajolok, pont akkor nyitja ki arany színű szemeit.
-Ennél jobb reggeli ébresztőm se lehet soha.-puszil meg most ő.
-Jó reggelt, Wangji.-vigyorgok rá.
-Neked is.-ad puszit az orromra.-Gyere, keljünk fel.-kell fel, de én vissza húzom magamhoz.
-Segítened kéne.-mondom kissé bágyadt mosollyal az arcomon.
-Bocsi. Gyere.-fel kell az ágyról, majd két kezével hónom alá nyúlva segít fel kelni.
-Legközelebb ha lehet, kicsit kímélj meg.-motyogom, miközben durcásan fúrom fejemet a vállába.
-Sajnálom.-ezután nagy nehezen segít fel öltözni, ő pedig ismét magamra hagyott, mondván ismét edzést kell tartania a fiataloknak.
Így hát sóhajtva ülök le az ágyra. Talán sétálnom kéne egyet. Igen, ezt fogom tenni. Fel kelek és el hagyom a szobát. Kicsit nehezen megy a járás a tegnapiak után. Lan Zhan-ban eléggé felgyülemlett a.... Hagyjuk...
Meglepődve fordulok felé. Vajon mit keres itt?
-Jin Ling?
-Ha? Hmph. Csak te vagy, francos bolond.-köpi a szavakat.
-Eh, megint ezzel jössz? Inkább mond el mit keresel itt.-mondom mosolyogva miközben mellé sétálok. Kíváncsi tekintettel nézem őt. Egy kicsit mintha meglepődött lenne.-Na, csak kíváncsi vagyok. He he he...
-Én.... Lan Shizui-hoz jöttem.-arca kicsit elvörösödik mire egy nagy vigyor kúszik arcomra. Manapság már minden 2.ember meleg lenne?
-Eh? Tényleg? Na és miért?
-Ehhh... Most komolyan, Mo Xuanyu! Miért viselkedsz úgy, mint egy anyuka aki éppen a fiét kérdezgeti a szerelmi életéről!!!
-Várjunk! Anyuka? Szerelmi élet? Ohhoo ezek egyre jobbak.-nevetésbe török ki. De nem is viselkedek úgy,mint egy anya!
-De ige. Legközelebb majd meg már azzal fogsz jönni hogy ki mosd a ruháimat, esetleg vacsorát főzöl ami biztos valami borzasztó lenne és akkor majd egy hamis mosollyal kell vigyorogni hogy "nagyon finom"!-csak pislogok rá nagy szemekkel.
-Nahát.... Ha ennyire akarod akkor szívesen ki mosom a ruháidat. Vacsorát is szívesen főzök ha adsz egy szakács könyvet.
-Hülye bolond!-majd vörös fejjel el szalad. Kuncogva nézem egyre csak távolodó alakját. Sóhajtva indulok el az edző pályára.Kíváncsian nézem a sokat gyakorló fiatalokat. Egy kellemes mosoly kúszik ajkaimra. El sem hiszem hogy egykor én voltam ott előttük.
-Mo úrfi! Tudna segíteni?-a bal oldalamra nézek ahol Lan Shizu áll. Mondjuk igaz is! Nem Jin Ling-el kéne lennie?
-Tudna szólni Hanguang-Junak hogy...
-Hogy?
-Ho-hogy... Ahj, csak annyi lenne hogy szeretnék Jin Ling-el lenni de tudja... Hanguang-Jun, elég...Szigorú.
-Majd megoldom.-simogatom meg feje búbját. Mosolyogva néz szemeimbe.
-Köszönöm!-kiáltja boldogan majd el szalad. Kuncogva nézek utána. Na jó,most már tényleg úgy érzem magam,mint egy anya aki éppen a fiainak segít túl élni a zűrös kamaszkort.
-Mit keresel itt?-hallom meg az ismerős hangot. Azonnal oda is megyek hozzá és egy puszit adok arcára.
-Jöttem sétálni. Meg hát... Hiányoztál már.-mondom mosolyogva.
-Ilyenkor...-hajol közel hozzám annyira hogy orrunk hegye össze ér.-Nagyon tűrtőztetnem kell magam le nem támadjalak.
-Akkor...-kezdek bele suttogva.-Menjünk a szobába.-ajkaimat az övéire tapasztom csak hogy egy rég nem hallott ismerős hangját hallom meg. Aj aj. Ez az öreg Qiren!
-Ti... Mégis... Mit...???
-Qiren bácsikám. Ő itt... A szeretőm.-le taglózva nézek a szemeibe. Ő most tényleg el mondta neki! Qiren tuti kinyír! Régebben se szeretett és tuti felismeri a lelkemet!
-Gye-gyertek utánam.-mondja majd el indul előre. Gondolom egy olyan helyen akar beszélni velünk ahol senki sem hall minket. Most ebből hogyan mászunk ki?
-Nem lesz semmi baj.-suttogja a fülembe és elindul az öreg Lan után. Ajkaimat be harapva megyek utánuk. Azt hiszem itt a búcsú ideje, Lan Zhan...
Sziasztok!! Végre itt az új rész! Kicsit... kaki egy rész lett,de most sajnos ennyire futotta :(
Viszoooont! Van egy meglepetésem!
Arra gondoltam hogy mikor elérkezünk az utolsó részhez csinálni fogok nektek (hálám jeléül amiért olvassátok a könyvemet) egy MDZSH audio drama fordítást! De igazából több választási lehetőség van!
1: Egy Mo Dao Zu Shi audio drama!
-Paper ball
-"No"
-Washing clothes
-Glutinous Rice congee
2: MDZSH képek!
WangXian
Lan Xichen xJiang Cheng
Lan Shizui x Jin Ling
Nos, ezek közül lehet választani egészeeeen március 12.-ig!!!
Kommentben szavazzatok (ha valaki nem akar kommentbe akkor nyugodtan írhat privátba is!)
Hamarosan találkozunk a következő részben!