Harc a kastélyban
(Kaien Kurosu szemszöge)
Mikor megkaptam Seiren- től a levelet nagyon elcsodálkoztam. Nem hitem volna, hogy Yuuki válaszol. Azt hittem Kaname- nak továbbítja a levelet és ő ír majd nekem. Kézbe vettem a borítékot, amin Yuuki aláírása és a Kuran család pecsétje volt. Kinyitottam és olvasni kezdtem.
,, Kedves Kaien!
Köszönöm leveledet, de számunkra úgy fair, ha ezt Zero- tól halljuk, ami valljuk meg őszintén lehetetlen dolog. Kaname úgy véli, hogy Zero- t meg kell fosztani a Bloody Rose- tól és az én véleményem is ugyanez. Kérlek gondoskodj erről. Mélységesen sajnálom ,ami Toga- val történt, de nem áll szándékomban korlátozni fajunk önvédelmét Zero miatt. Kérlek nézd ezt el nekem. És szeretnélek megkérni arra, hogy figyeltesd Zero minden lépését. Nem hiszem, hogy a tervei között szerepel az, hogy futni hagyjon minket.
Üdvözöl: Yuuki Kuran
2010.07.13."
Yuuki szavai megleptek, de végül nem tettem eleget kérésének és nem vettem el Zero- tól a Bloody Rose- t, amit hamarán meg is bántam.
Amikor Zero- t nem találtam sem a szobájában, sem az iskola környékén, tudtam. Yuuki- ért ment. Megijedtem és megkerestem Seiren- t. Amint megtaláltam útnak indultunk a Kuran kastély felé. Azzal, hogy tudtam hova megyek időt nyertünk. Zero- nak biztosan keresnie kellett.
Fél nap alatt már a hegyekben oltunk. Gyorsan felvázoltam Seire- nek miért jövünk ide és megígérte, hogy mindenben segít nekem. Le kell állítani ezt a nevetséges hajszát.
Út közben találkoztunk az éppen menekülő nemesekkel. Akatsuki Aido- t vitte a hátán.
- Mi történt gyerekek?- érdeklődtem.
- A kis fiacskája megtámadott minket. A Bloody Rose eltalálta Aido vállát és lábát, miközben a Kuran testvéreket védtük. Yuuki úrnő parancsára menekültünk el a kastélyból- mesélte le Ruka a történteket.
- Rendben. Megyek és leállítom Zero- t. Ebből elég volt- mérgelődtem.
Nem tétováztam tovább. Neki vágtunk Seiren- nel a hegynek, hogy eljussunk a Kuran kastélyhoz. Juri és Ruka azért építették ide a kastélyt, mert gyönyörű panorámája van és mert Yuuki érdekei, hogy megvédjék őt a kíváncsi szemek elől, ezt kívánták. Csak az odajutás volt nehéz.
Megmásztuk a hegyet és futottunk a kastélyig. A kertet romokban találtuk. A rózsa bokrok fele elpusztult vagy elégett. Bementünk a kastélyba. Mindent feldúltan találtunk. Zero biztosan kereste a Kuran testvéreket. A nappalin akadt meg a szemem. Teljesen feldúlták. Itt lehetett a csata. Az ablakok kitörve és megpillantottam Kaname- t, amint elveszi Zero- tól a Bloody Rose- t. Se kép se hang rohantam ki hozzájuk.
- Te jó ég! Kaname! Mit tettél velük?- szörnyülködtem, mert Toga a fához volt kötözve, Zero pedig hason fekve Kaname lábainál.
- Még hogy én? Láttad már mit művelt a fiad a húgommal?- szorította ökölbe a kezét Kaname. Magán kívüli állapotban volt. De tényleg nem láttam Yuuki- t. Hol van?
- Kanameh! Hagyd őt! Ne... legyél olyan... mint Zero!... Segíts!- szólt mögülem egy haldokló, de ismerős hang.
Megfordultam és Yuuki- t láttam meg Seiren- re támaszkodva. Alig élt már szegény. Szája széléről és a szíve alól vérzett. Ki tehette ezt? Csak nem Zero?
Ám nem törődhettem ezzel sokáig.
- Kaien segíts légy szíves!- szólított Toga.
- Megyek már!- odamentem és a kardommal, amit magammal hoztam ugyan, de reméltem, hogy nem kell használnom, lefejtettem róla a köveket.
Majd Zero- hoz mentünk és őt is föltámogattuk a földről.
(Kaname szemszöge)
Kaien mit sem törődve Yuuki- val Toga- hoz ment segíteni neki. Én pedig Yuuki- hoz mentem, hogy karba vegyem.
- Semmi baj nem lesz kedvesem! Meg fogsz gyógyulni esküszöm neked!- öleltem magamhoz, a nehezen lélegző húgomat.
- Tudom... hogy mindent... megteszel, de... de amíg ő szabadlábon van... addig nem... nem leszünk biztonságban- mutatott Zero felé.
- Intézkedni fogok, csak ne aludj el! Hallod! Ha lehunyod a szemedet örökre elalszol és nem látsz többé!- figyelmeztettem.
- Az rossz... rossz lenne... nem igaz?...Nem fogok... elaludni- suttogta, de a vér veszteség miatt elvesztette az eszméletét ismét.
- Yuuki! Yuuki nyisd ki a szemedet! Ne hagyj itt egyedül megértetted?- szólongattam kétségbeesetten.- Felviszem a szobájába! Seiren gondoskodj róla, hogy a vendégeink itt maradjanak. Kísérd be őket a könyvtár szobába és Zero nehogy fegyverhez jusson!
- Értettem nagyuram!- hajolt meg előttem Seiren.
Felvittem Yuuki- t a szobájába és befektettem az ágyába. Rettenetes látvány volt ez számomra. Kétséges volt az is hogy életben marad. El kell intéznem Zero ügyét egyszer és mindenkorra.
Lementem a könyvtár szobába, ahol már vártak a ,,vendégeim".
- Köszönöm Seiren! Lenne még egy feladatod. Kérlek hozd ide az orvosunkat és menj Aido- ék után. Mondd el nekik mi történt Yuuki- val és hogy egy ideig ne jöjjenek vissza, csak Ruka. Kell a segítség Yuuki ápolásában!- adtam ki az utasításokat.
- Igen. Megyek is!- azzal hátat fordított és ment a dolgára.
- Nektek pedig hívtam egy kocsit, hogy vigyen vissza az akadémiára, de mielőtt ez megtörténne szeretnék kérni tőled valamit Kaien- ültem le velük szemben a kanapéra.
- Hallgatlak!
- Szeretnélek megkérni, hogy Zero- t állandó felügyelet alá helyezd. Nem fogom engedni, hogy még egyszer ez történjen, ami most. Zero miatt Yuuki haldoklik és a kastély romokban hever. Zero veszélyes! Olyan, mint az első vadászok, akiknek nem tiltották a vadászatunkat- fontam össze karjaimat a mellkasomon, mert megint kezdtem dühös lenni.
- Értem. Ez felől biztosíthatlak. Nappal Toga, éjszaka pedig Seiren fogja őrizni. Ez így megfelel? És a Bloody Rose- t elzárom, amíg jónak látom- mondta ki az ítéletet Kaien.
Toga- t sem szeretném itt látni. Gondoskodj róla, hogy ez így is legyen.
- Nem bánom! Bár szerintem eléggé le fogja foglalni az, hogy a tanítványát őrizze. Nem lesz ideje szökésen gondolkodni- bólintott.
Zero és Toga némán tűrték, hogy a sorsuk felett tanácskozzunk. Nem sok beleszólásuk volt. Tetteik megbocsáthatatlanok.
Épp kikísértem a betolakodókat és Kaien- t, mikor Seiren jelent meg mellettem térdére ereszkedve.
- A feladatokat teljesítettem. Souen kisasszony visszatér, miután Aido úrfit biztonságba helyezték a birtokukon- jelentette.
- Remek! Kérlek add át az akadémián maradt nemeseknek, hogy éjszaka órák után őrizzék az iskola minden kijáratát és járőrözzenek a határai mentén. Zero semmi képpen nem szökhet meg. És éjszaka te fogod őrizni őt. Ne kelljen csalódnom!- közöltem vele állandó feladatát.
- Értettem!- felállt és beszállta az autóba Zero mellé. Már most elkezdte feladatát.
Ügyes lány!
- Viszlát Kaname és jó búlást Yuuki- nak!- integetett Kaien, de arcáról az aggodalom sütött le. Aggódott Yuuki- ért, végül is jó néhány évig a lányának mondhatta.
Zero is visszanézett a hátsó szélvédő mögül, de az ő arcán a keserűség uralkodott. Gyilkos pillantást küldtem felé. Seiren érezhette hangulatomat, mert rászólt Zero- ra, aki előre fordult és vitatkozni kezdett Seiren- nel.
Fogtam magam és habozás nélkül vissza mentem a kastélyba, fel Yuuki- hoz, akire vigyáznom kellett. Ám ezt nem tehernek fogtam fel. Boldogan vigyáztam édesem életét...